Eddig soha nem látott grafikai anyagok kerültek most az érdeklődők elé a Riegl Judit születésének 100. évfordulója alkalmából életre hívott tárlaton, amelynek a Szépművészeti Múzeum ad otthont. A kiállítás a művész életének páratlan képes krónikája, amely úgy összegzi termékeny éveit, ahogyan csak a halál kapujából visszatekintve lehet.

“Naponta látogattam a Szépművészeti Múzeumot. Ha meggondolom, tizenéves koromban már egy voltam a mesterséggel, mindent láttam és kipróbáltam… Ha a régiekre gondoltam, minden festészeti problémám azonnal meg volt oldva. Nem a múltba kellett visszatekintenem, önmagamba tekinthettem…” 

Reigl látásmódját jórészt a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében fiatalon felfedezett remekművek határozták meg. Courbet korai, monumentális vászna, a Birkózók, volt az első kép, amely igazán megrendítette a tizenhét éves, pályakezdő művészt. Az évek során több változatát is megfestette, köztük azt a kiállításon is látható 1966-os Birkózók című falfestményét, amely lerombolt műterméből került a párizsi Musée Maillol gyűjteményébe.

Haláltánc című, most először látható sorozatában Reigl egyértelműen ifjabb Hans Holbein korszakalkotó fametszeteinek (1526) hagyományát követte, és nem csak a koponya visszatérő motívuma miatt. Az alakok mindkét sorozatban nem egyszerűen csak táncolnak, hanem teljes erőbedobással birkóznak, huzakodnak, lökdösik, taszigálják egymást. A koponyák és testek forgataga a művész kézmozdulataival együtt – amelyek a nagy méretű vásznak festésekor használt táncszerű gesztusok emlékét idézték fel – Reigl saját haláltáncáról szólnak.

A kiállítás része a teljes sorozat rajzaival összevágott filmfelvétel, amelyen a Haláltáncon dolgozó Reigl Judit látható. A tárlat kurátorai János Gát és Petrányi Zsolt.

Kiemelt kép: Reigl Judit A létezés ritmusa című életmű-kiállításán a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központban 2010-ben (Fotó: Oláh Tibor)