A napokban került a könyvesboltokban a makói születésű orvosprofesszor, neuropatológus, egyetemi tanár, nemzetközileg elismert Alzheimer-kutató Lantos Péter ifjúsági regénye, A fiú, aki nem akart meghalni. Lantos maga is holokauszttúlélő, a Kolibri Kiadó pedig a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapjának (április 18.) 80. évfordulójára szerette volna ezzel a kötettel méltóképpen emlékezni.
Az 1939. október 22-én született Lantos Péter még az ötödik életévét sem töltötte be, amikor családjával együtt a bergen-belseni koncentrációs táborba deportálták. Nagyon hosszú utat tett meg, míg végül édesanyjával visszatérhetett Magyarországra. Sok mindent és sok mindenkit veszítettek el ezen az úton, és az életük a hazatérés után sem volt békés, zökkenőmentes. Tizenhét éves korában eldöntötte, hogy orvos lesz. Olyan hivatást keresett, amivel segíteni tud a szenvedőkön. 1968-ban fiatal orvosként megkapta a kutatókat segítő Wellcome Trust egyéves ösztöndíját Londonba, ezt követően pedig 20 évig nem tért, és nem is térhetett haza, mivel a kommunista kormány eljárást indított ellene, és el is ítélték. Szakorvosi állást kapott Londonban, az idegtudományra specializálódott, 1980 óta a King’s College Pszichiátriai Intézet professzora. 1995-ben a King’s Healthcare Neuropatológiai Központ igazgatójává nevezték ki. 2001 óta az angol Orvostudományi Akadémia tagja. 2002-ben nyugdíjba vonult, és jelenleg is Londonban él.
2006-ban jelent meg Nagy-Britanniában, majd 2009-ben Magyarországon is Sínek és sorsok című felnőtteknek szóló önéletrajzi regénye. 2023-ban pedig A fiú, aki nem akart meghalni (The Boy Who Didn’t Want to Die) címmel gyerekeknek szóló memoárjában beszél gyerekszemszögből a gettóról, a koncentrációs táborról és a túlélésről. A kötet magyarul Miks-Rédai Viktória fordításában olvasható.
Kiemelt kép: Lantos Péter (Fotó forráa: radio7.hu)
