Klotz Miklós pályája közel 30 éve, az Oktogonnál nyitott Miró Fotógalériával kezdődött, ebből nőtte ki magát a Miró Fotóklub, amely 2003-tól már a Fészek Művészklubban működött, majd 2018-tól Budaörsre költözött, a PostART kulturális színtérbe. Klotz alapítója és elnöke a Miró Fotóművészeti Alapítványnak, hosszú évek óta résztvevője a Békési Csuta Nemzetközi Művésztelepnek, a nagykanizsai Ludvig- és a nagyenyedi Inter-Art Művésztelepnek. Tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, valamint a stuttgarti D. Fleiss & East West Artists csoportnak.
A napokban megjelent gyönyörű albuma, a Torockó és viselete, 200 oldalon enged bepillantást a szerző 16 évnyi gyűjtőmunkájából.
“Talán megengedi a kedves olvasó, hogy az érzelmeimen keresztül jellemezzem és mutassam be Torockót! Másképp nem is tehetném. Elfogult vagyok. Torockó és környéke számomra – és még sokak számára – az a hely, ami rabul ejt, ami nem enged, ahová nem lehet nem visszatérni. Ehhez az érzéshez pedig elég a jelenlét. Nem fontos hozzá ismerni a rejtett értékeket, a hagyományokat, a múlt kincseit. Erős energiájú terület ez. Nem lehet, és nem is kell elbújni a hatása elől. Elég egy kirándulás a Székelykőre, egy séta a “fehér házak” előtt, elég megpillantani egy viseletbe öltözött asszonyt, kortyolni egyet a friss forrásvízből, meghallgatni egy istentiszteletet az unitárius templomban, vagy épp szóba elegyedni egy torockói emberrel az utcán, egy padon vagy akár a számos kocsma egyikében. Ám ha valaki mégis mélyebbre szeretne ásni azért, hogy kíváncsiságát kielégítse, akkor nem marad el a várt jutalom. Egy igazán egyedi, különleges múltú világról kerül le a lepel, aminek hatására egy tartós szerelem csírái bontakozhatnak ki. Akit vonz egy ilyen felfedező utazás, merüljön el e könyv lapjai között, és ne lepődjön meg, ha közben hallani véli a szirének énekét” – fogalmaz a szerző, a könyv előszavában.
Nyitókép: a Torockó és viselete című könyv (Fotó:duna-haz.com)
