Vitézy László filmrendező életművét áttekintő kötetet mutattak be Kamerapárbaj címmel szerdán Budapesten, a Terror Háza Múzeumban. A műfajteremtő, több rangos dokumentumfilmet, játékfilmet jegyző művész életpályáját négy nagy fejezetben rajzolta meg Medgyessy Éva író, szerkesztő.

A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány gondozásában megjelent kötet bemutatóján Káel Csaba, a magyar mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos felidézte: Vitézy László több évtizedes filmes munkásságának előzménye és indítéka az volt, hogy a szocializmus tönkre tette a családját, édesapját, nagyszüleit kisemmizték, egyetemre sokáig nem mehetett. Vitézy minden munkája kivételesen bátor, egészen a falig menő rendszerkritika is egyben; a szocializmus valóságára megalkuvás nélkül, komplexen világítanak rá munkái. Az 1970-es, 1980-as években a Budapesti Iskola rendezői csoporttal a filmgyárat megújítva, új műfajokat megteremtve, egyszerű dokumentarista és játékfilmes eszközökkel készített filmeket a magyar szocializmus valóságáról.

A korszak egyik kiemelkedő alkotása az 1979-ben készült Békeidő című film, amely a cenzúrán átcsúszva végül másfél millió emberhez jutott el és adott reményt nekik arra, hogy szembe lehet szállni a párthatározatokkal is. Az emblematikus alkotás a kádárizmus legélesebb kritikájának egyike lett, és Nyugat-Európában is hírét vitte a szocializmus és a kádári diktatúra embereket és lelkeket nyomorító közegének, miután megnyerte a 29. mannheimi filmfesztivál nagydíját is 1980-ban. A filmrendező széleskörű tehetségéről tanúskodik, hogy dokumentumfilmjei legalább annyira átélhetők és játékfilmszerűek, amennyire kendőzetlenül, könyörtelenül és hitelesen ábrázolja a valóságot fikciós alkotásaiban. Több rangos dokumentumfilm, játékfilm kapcsolódik a nevéhez. Filmográfiájában olyan alkotások szerepelnek, mint a Leleplezés (1978-79), a Békeidő (1979), a Vörös föld (1982), az Égi madár (2011), A galamb papné (2013), a Csandra szekere (2013), A színésznő (2018), valamint Az énekesnő (2022).

Kiemelt kép: Vitézy László (Fotó: Cseke Csilla/MTI)