A Deszkavízió szerkesztőségét érte az a megtiszteltetés, hogy jelen lehet az Országos Színházi Találkozón, így a hét folyamán mindegyik előadásról olvashatjátok rövid ajánlónkat, véleményünket. A második napon elsőként a Karinthy Színház Hamlet crazy and cool című előadását tekinthettük meg.  

Nem a Karinthy Színháznak az Ilja Bocsarnikovsz által rendezett, és az idei Országos Színházi Találkozóra is elhozott Hamlet crazy and cool című darabja az egyetlen, amely végig egy puritánul berendezett szobában játszódik (Narek Tumanian díszletterve), a nézők Stuart Mária történetét például jó tíz éve az Örkény Színházban is ugyanilyen koncentrált, egyterű közegben követhették végig annak idején. Amikor ez a megoldás felmerül, akkor mindig magukra a szereplőkre terelődik a figyelem, és a mondanivaló is felismerhetőbb lesz, ezek az ismérvek pedig nem tűnnek hátrányosnak a tépelődésre hajlamos karaktert bemutató Hamlet dráma esetében sem, igaz, ami igaz: az előbb említett rendező keze nyomán azért utat tör magának a sztoriban az a bizonyos fekete humor.

A Bocsarnikovsz-féle előadásban a helyszínül szolgáló szoba nem éppen királyi, inkább hideg, rideg és lepusztult, mivel nem vagyoni helyzetet tükröz, hanem hangulatot. A dán királyfi, aki egyébként ebben a verzióban bármilyen országnak bármelyik fiatalja lehetne, korán megtapasztalja a szeretetlenséget, az apja ugyanis meghalt, a király bátyja, Claudius pedig nagy sietve feleségül vette Hamlet anyját, az özvegyet. A páros jórészt egymással törődik, és nem azzal, hogy egy jól funkcionáló családmodellt működtessenek, és ezért is érzi úgy a címszereplő, hogy nem kap elég támogatást, szeretetet.

Jelenetkép a Hamlet crazy and cool című előadásból (Fotó: Karinthy Színház)

Karácsony Gergely Hamletjének nem csupán a sérülékenység a kizárólagos ismérve, hiszen lobbanékonynak, lázadónak, és okosnak láttatja a színész a karaktert, ám ettől még nem folyik más mederben a történet most sem, mint eredetileg. Sokkal inkább a szokásostól eltérő rendezői kérdésfeltevések, illetve az ábrázolásmód különcsége, a megjelenítés kivételessége az, amely a Karinthy Színházban, és most az Országos Színházi Találkozó keretében bemutatott előadást különlegessé teszi a közönség szemében. Akad néhány formai geg, amik közül a legszembetűnőbb, hogy a főhős kivételével valamennyi egyéb közreműködő (Bokor Barna, Dobra Mara, Virágh Panna, Kovács Vecei Fanni és Molnár Gergely) nagyon jól izolálgató módon több szerepet visz, amiben azért a jelmezek (Olga Suslova) is sokat segítenek a szereplők nyilvánvaló tehetsége mellett, megint máskor nagyméretű stilizált bábuk növelik meg az egy négyzetméterre jutó személyek számát a játéktérben. Itt kell megjegyezni, hogy van némi spórolás is ebben a tekintetben, elvégre Rosencrantz és Guildenstern, a két legendás shakespeare-i karakter Guildencrantz néven egyazon embert jelöl, és létezik olyan figura is Ilja Bocsarnikovsz átiratában, aki viszont csak a megemlítés szintjén jelenik meg.

A „crazy and cool” kifejezés, ami feltehetően a modern megközelítésre világít rá, illetve a Hamlet többi változatától való megkülönböztetés funkcióját látja el a dráma címében, akár el is hagyható, hiszen a projektet nem szövi át amerikai jelleg, inkább az jellemző rá, hogy egyetemes és időtlen. A produkció erőssége, hogy a rendező minden egyes ötletét nagyon hatásosan tálalva vezeti elő, legyen az akár egy teljesen egyértelmű utalás, vagy éppen olyan szimbólumrendszer felvillantása, amit a közönségnek azért dekódolnia kell. Fontos a precízen összehangolt színészi játék megléte, amely nélkül az összes megjelenített esemény káoszba fordulna, a nézők részéről pedig nagy fokú befogadókészség szükséges, az ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy a sok-sok furcsa dramaturgiai elem nagyon hamar az előadás természetes velejárójaként realizálódjon az emberekben.

Jelenetkép a Hamlet crazy and cool című előadásból (Fotó: Karinthy Színház)

Ilja Bocsarnikovsz persze eléri a célját, aminek az egyik bizonyítéka, hogy hazánkban nem először rendez, és egy interjúban azt mondta az országunkról, hogy az nem mutatott még a számára olyat, amiért ne szeretné, még ha az igazi szeretetet a legnehezebb is szavakba önteni. Számos alkalommal foglalkozott már az alkotótevékenységeinek révén ezzel az érzelemmel, a Hamlet értelmezésekor szintén megtette ugyanezt, mindeközben arra egyaránt törekszik, hogy művészi vonatkozásban ő maga is „crazy” és „cool” legyen – a mostani darabjának címtöredékével megegyezően.

Kiemelt kép: Jelenetkép a Hamlet crazy and cool című előadásból (Fotó: Karinthy Színház)