Richard Osman A csütörtöki nyomozóklub sorozatával kétségkívül új életet lehelt a humoros krimik műfajába, és bár regényein érezhető néhány olyan szerzők hatása, mint Wodehouse vagy Tom Sharpe, mégis önálló stílust teremtett. Az új műfaj új trendet is hozott magával – és ez nincs másként Magyarországon sem. A sorozatot gondozó Agave Kiadó pedig a jövőben célzottan is szeretné minél jobban kielégíteni az olvasók igényét, így a tavaly ősszel megjelent A családomban mindenki gyilkos után idén márciusban újabb szerzőt köszönhetünk az angol humorista, Bob Mortimer személyében.

A regény főhőse egy teljesen átlagos kisember, Gary Thorn, aki egyik este, munka után beül meginni egy sört Brendannal, akivel évek óta munkakapcsolatban áll. Brendan nem sokkal később sietve távozik, Gary pedig ezt követően a bárban megismerkedik egy fiatal és gyönyörű lánnyal, aki iránt azonnal olthatatlan szerelmet kezd érezni. Azonban hiába tűnik úgy, hogy minden sínen van – hősünket ismét csak egyik pillanatról a másikra hagyják faképnél: a mosdóból visszatérve a lánynak hűlt helye, egyedül egy, A Szacuma-rejtély címet viselő könyv maradt utána. Másnap beállít Garyhez a rendőrség, azzal a hírrel, hogy Brendannek nyoma veszett, és a férfi az, aki utoljára látta őt. Garynek mindez jó apropót ad arra, hogy felkutassa a lányt, akit magában immár csak Szacumaként emleget, hátha ő segíthet kideríteni, mi történt a férfival.  

A 1959-es születésű Bob Mortimer – akit többnyire angol humoristaként, íróként, televíziós személyiségként és színészként is ismer a világ – eredetileg jogászként diplomázott, majd a punk mozgalom csúcsán a saját maga által alapított Dog Dirt nevű zenekar frontembere volt, de írt dalt Chris Reának is. Az igazi hírnevet a Vic Reeves-el közösen 1986-ban megalapított és azóta is futó Vic & Bob című szkeccsműsor hozta meg a számára. Mortimer pár évvel ezelőtt úgy döntött, hogy ír egy regényt, amely megidézi Haruki Murakami munkásságát… majd rájött, hogy nem tud írni. Később aztán a keze ügyébe került Spike Milligan egyik könyve, amiből viszont rájött, hogy mi is lehet a valódi célja az írással: ugyanaz, mint a stand uppal, vagyis megnevettetni a közönséget. Így aztán 2021-ben megírta a memoárját (And Away…), amelynek fogadtatása egyértelműen meggyőzte arról, hogy az emberek értékelik, amikor nem a tévé képernyőjén mond, hanem egy könyvben ír vicces gegeket. Ezt követően döntötte el, hogy végre belekezd abba a regénybe, amit már oly régóta tervezgetett. Ez lett A Szacuma-rejtély, amely 2022-es megjelenését követően rögtön a sikerlistán élén debütált.

Bob Mortimer (Fotó: Richard Grassie/PA)

Mortimer stand-upos múltja tisztán érződik a regényen: az elbeszélő pontosan olyan öniróniával meséli el a történtet, mint ahogyan a humoristák a színpadon adnak elő. A harmincéves Gary jogi asszisztensként dolgozik egy londoni ügyvédi irodánál, egyedül él egy önkormányzati lakótelepen, legközelebbi (és tulajdonképpen egyetlen) barátja pedig a szomszédja, az idős Grace, akinek a kutyáját, Lassoot néha a férfi viszi el sétálni. Gary egy teljesen átlagos, hétköznapi kisember, aki valószínűleg fel sem tűnne nekünk, ha elsétálna mellettünk – hacsak nem hatalmas orra miatt. A férfi szerelmi élete is teljes kudarc, összesen két alkalommal sikerült rövidebb ideig közel kerülnie a lányokhoz. Ellenben remek képzelőerővel van megáldva, aminek következtében gyakran elegyedik beszédbe a városban élő mókusokkal.

Mondhatnánk, hogy Gary a regény legszürkébb szereplője, hiszen minden más karakter izgalmasabb nála, de pont ez az átlagos egyszerűség teszi őt annyira szerethetővé. Meg persze, a folyamatos csetlés-botlása, valamint a gyermeki naivitása, ami állandóan bajba sodorja. A férfi semmi másra nem vágyik, minthogy újra találkozhasson Szacumával, azonban egyik napról a másikra egy elég komoly ügy kellős közepén találja magát. Álruhás és igazi rendőrök, valamint válogatott bűnözők egymásnak adják a kilincset a lakásánál, mindannyian egy pendrive-ot keresnek, amely látszólag igen fontos dokumentumokat tartalmaz.

„Anyám mindig azt mondta, hogy elég jó képzelőerővel vagyok megáldva, és a javamra kellene fordítanom – hogy ne unatkozzam, és némi örömöt és célt vigyek az életembe. Olyasmit magyarázott, hogy ha képes vagy elképzelni valamit, ami még sosem történt meg veled, aztán pont abban a helyzetben találod magad, már felkészültebben tudsz szembenézni a dologgal. Jobban megbecsülöd, ugyanakkor könnyebben megbirkózol vele. Sajnos a képzelőerőm e pillanatban nem igazán válik a javamra, habár anya mentségére legyen mondva, máskor rendszerint igen.”

Humoros krimiről lévén szó természetesen nem magán a bűnügyön és a nyomozáson van a hangsúly, sokkal inkább a hangulaton és a sokszínű szereplőgárdán. Ha valaki, aki hozzám hasonlóan a harmincas évei közepén jár, az feltehetőleg emlékszik még Anthony Horowitz itthon a 2000-es évek elején futott Diamond fivérek sorozatára, ahol a szerző az ifjúság számára írt humoros bűnügyi történeteiben rendre megidézte a klasszikus krimiket, kémregényeket. A Szacuma-rejtély stílusában és hangulatában pont ezekre a könyvekre emlékeztetett, hiszen ugyanazzal a remek és utánozhatatlan angol humorral íródott, amely csak a szigetország lakóira jellemző. Ráadásul Mortimer csavart is egyet a megszokott sablonon, ugyanis Gary egyáltalán nem a kíváncsiságtól vagy az igazságérzettől hajtva derít fényt lépésről lépésre az ügyre, ezek csak mellékesen bukkannak fel az életében, ő maga pedig sodródik az árral.

A humor és a szórakoztatás mellett azonban van egy komolyabb oldala is a történetnek, amely meghúzódik a könnyednek tűnő felszín alatt, ez pedig a magány. A szereplők többsége szenved az egyedülléttől: akad, akinél ez azonnal egyértelmű, mint például Gary, Grace vagy a titokzatos lány, de ide sorolhatnánk például a történet egyik „főgonoszát”, a bandavezért, és akár még az egy-két oldal erejéig éppen csak beköszönő szállodavezetőt is, aki történetesen Szacuma apja. Megijedni nem kell, mert a magány érzete nem nyomja rá a bélyegét a hangulatra, hiszen Mortimer erről is humorral és szeretettel beszél – és persze, mint minden jó történet, ez is happy enddel ér véget, és hőseink rájönnek, hogy kevés jobb dolog akad a barátságnál és az összetartásnál.

Bob Mortimer: A Szacuma-rejtély (The Satsuma Complex), ford.: Kéri Andrea, Agave Könyvek, 256 oldal

Kiemelt kép: Bob Mortimer: A Szacuma-rejtély (Szerzőportré: Richard Grassie/PA)