„Megerősödött az érzés, ide kell összpontosítanom az energiáimat” – interjú Vizi Dáviddal

Két évig volt szakmai gyakorlaton a Katona József Színházban, Máté Gábor pedig az előző évad végén, a színművész diplomája megszerzése után leszerződtette. Olyan fontos szerepeket játszik, mint a Holt lelkek Csicsikovja, vagy Clegg a Hóhérokban, de nyáron megcsillogtatta énektudását is az Operettszínház István, a király előadásában a Krónikásként. Vizi Dáviddal beszélgettünk.

Evidencia volt, hogy a diploma megszerzése után a Katonába kerülsz?

Két éve vagyok itt gyakorlaton, nagyon erősen bíztam benne, hogy számítanak rám, de egyáltalán nem volt számomra evidencia.

Miben más most a társulat tagjaként?

Több osztálytársammal voltunk a Katonában gyakorlaton, most pedig én maradtam itt egyedül, ez a fajta elszakadás azt érzem, hogy egy picit nehéz, de azért az elmúlt két év jól megalapozta. Egyelőre nem érzem, hogy nagyon más lenne, mint korábban. Még nem kezdtem el a próbákat, azt nagyon várom. Már vannak történeteink, közös élményeink a társulattal, úgy hogy eggyel könnyebb dolgom van, mintha egy teljesen új közegbe kellene beilleszkednem. Az mondjuk változott bennem, hogy megerősödött az érzés, ide kell összpontosítanom az energiáimat.

Nyáron az Operettszínház István, a király előadásában is dolgoztál. Az hogy jött?

Három évet jártam a Pesti Broadway Musical Stúdióba még az egyetem előtt, Földes Tamás volt az osztályfőnököm, tehát ez a közeg sem volt ismeretlen számomra. Az elmúlt öt évben, amíg a Színműn tanultam, nem nagyon jártam az Operettbe, ezért is lepett meg, amikor Kriszta (Székely Kriszta – a szerk.) felhívott, hogy van-e kedvem elvállalni az egyik szerepet. Izgalmas munka volt. A zenés színházzal mindig is szoros volt a kapcsolatom, nagyon szeretem a zenét.

Azért a zenés darabok a Katonára nem feltétlenül jellemzőek, nem fog hiányozni?

Valahogy eddig mindig megtaláltak a zenés előadások, még az egyetem alatt is. Novák Eszter tanárnővel másodévben csináltunk egy operát, ahol volt lehetőségem énekelni. Most szeptember végén volt egy koncert a Színműn, amit Bagó Gizella tanárnő rendezett, azon is előadtam egy dalt, úgyhogy valamilyen úton-módon mindig megtalál a zenés műfaj (mosolyog).

Itt a Katonában az első nagy szereped a Holt lelkekben volt, mesélsz róla?

A próbafolyamat eléggé szaggatott volt, mert közben a rendező, Dankó István és a darabban játszó Mészáros Blanka Németországban, Heidelbergben próbálták a Szecsuáni jólelket. Így két részletben dolgoztunk rajta, egyszer volt szeptemberben és októberben egy hosszabb próba, majd utána decemberben folytattuk. Nagyon élvezetes volt a műhelymunkaszerűsége miatt, kevesen vagyunk a darabban és emiatt sokkal könnyebben elmondtuk az impresszióinkat, hogy mit gondolunk magáról a darabról. Istvánnak volt egy határozott vezérelve, ami mentén haladni akart, de közben nagyon szívesen fogadta a hozzászólásainkat is. Csicsikov karaktere is érdekes volt számomra, amíg nem értettem meg a darabban egy nagyon fontos momentumot, addig nem nagyon tudtam a szerepet sem próbálni. A holt lelkek adás-vételére gondolok, ami körülbelül a mű közepén világosodik meg, amíg ez össze nem állt a fejemben, addig nehezen tudtam felépíteni a karaktert.

Akkor nehéz feladat volt ezek szerint.

Nagyon. Eleve ez egy nehéz mű a sötétsége és az abszurditása miatt, illetve amiatt is, hogy Csicsikov egy álságos, nyájas figura, meg kellett találnom azokat a fogásokat, amivel képes bekerülni magasabb körökbe, ahol figyelnek rá és ahol tulajdonképpen át tudja verni az embereket. Számomra az is kérdés volt a darabban, hogy Csicsikov valójában mennyire rossz ember, hiszen talál a törvénykezésben egy rést, amit ki tud használni. Igen, ez önmagában egy nem túl szimpatikus lépés, de az, hogy milyen emberekkel találkozik, és azokkal hogyan bánik, az néha fölülírja az ő társadalomban való működését.

Érdekes archetípusokkal találja szembe magát.

Igen. A Holt lelkek egy regényadaptáció, a könyvben sokkal színesebben és érzékletesebben vannak leírva az egyes karakterek rigolyái, néha undorító viselkedésük, amik szánalmassá tesznek sok archetípust.

Istvánnak ez az első rendezése, milyen volt ebben a nexusban együtt dolgozni vele?

Biztos van abban valami, hogy ugyanaz volt az osztályfőnökünk, segített, hogy mindannyiunk életében meghatározó pont Zsámbéki Gábor jelenléte, emiatt azonnal ugyanarra a hullámhosszra kerültünk.

Meglepett egyébként, hogy István téged választott a szerepre?

Igen, de szerintem nagyon jó ötlet volt a részéről, mert ott voltunk ketten egyetemisták Lestyán Attilával, ott volt Mészáros Blanka, aki pár évvel végzett előttünk, mindhármunkat bevont a munkába. Arról nem is beszélve, hogy mellénk tette Elek Ferit, aki tőlünk sokkal tapasztaltabb, egy nagyon jó színész. Volt közöttünk egyfajta különbözőség, de nagyon erős csapatmunka is.

Játszol a Hóhérokban is, te vagy Clegg, a riporter.

Az egy teljesen másfajta próbafolyamat volt, soha nem dolgoztam még Gothárral, csak láttam több rendezését. Nem tudtam elképzelni, hogy milyen lesz, hogy mi fog rám várni. Az például nagyon sokat segített nekem, hogy mindenről konkrét elképzelése volt, ami mentén tudtam, hogy nekem hogy kell játszani, meglepődtem, hogy mennyire pontosan és részletesen látott mindent. Bonyolult a darab és elég nehéz a szerepem is benne. Olvastam valahol, hogy McDonagh-hoz képest kevésbé erős a csattanója, nem tudom, min múlik ez. Az én karakterem az egyébként, aki felveti, hogy a halálbüntetésnek van-e létjogosultsága, vagy nincs.

Milyen feladataid lesznek még az évadban?

Novemberben kezdjük Tarnóczi Jakabbal a Leláncolt Prométheuszt a Sufniban, utána Máté Gáborral fogjuk Fejes Endre Rozsdatemetőjét újragondolni a nagyszínpadon, ebben ifj. Hábetler Jánost játszom majd. Végül pedig Gothár Péterrel Tar Sándor Szürke Galamb című művét fogjuk megcsinálni a Kamrában.