Július 2. és 16. között a martonvásárhelyi Brunszvik-kastély parkjában lépnek fel a Nemzeti Filharmonikusok, akik a Beethovennel a szabadban című műsorokkal kápráztatják el a zenekedvelő közönséget.

Az esemény első napján, július 2-án a Coriolan-nyitány, a D-dúr hegedűverseny és a D-dúr szimfónia csendül fel. Előbbiről sokan hiszik, hogy a művet Shakespeare ihlette, ám az 1807-ben keletkezett alkotás Beethoven kortársa, az osztrák drámaíró Heinrich Joseph von Collin tragédiájához készült. A tömör, drámai darab egy dúlt lélek viharait jeleníti meg. Az egy évvel korábban született Hegedűverseny első két tétele viszont maga a békés, átszellemült hangulatú elmélkedés, csak a vadászatra utaló témájú rondófinálé hoz dinamizmust és energiát, ám az is az életigenlő derű szellemébe. A koncert szólistája, a budapesti Zeneakadémia és a New York-i Juilliard School egykori neveltje, Kállai Ernő világjáró virtuóz és elismert kamaramuzsikus. Kocsár Balázs a hazai karmestertársadalom középgenerációjának prominense, a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatója.

Július 9-én a második hangversenyen a Nemzeti Énekkar és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Antal Mátyás vezérletével lépnek színpadra. A hangversenyen a Prométheusz-nyitány mellett a hat évvel később keletkezett C-dúr (Kismartoni) mise is megszólal, amely a zeneszerző és a magyar nemesség kapcsolatának dokumentuma. A mű II. Esterházy Miklós herceg megrendelése nyomán keletkezett, és kismartoni ősbemutatóját sértő jelenet követte. A mise négy szólistája, Bakonyi Anikó, Megyesi Schwartz Lúcia, Szappanos Tibor és Kovács István a hazai vokális előadóművészet élvonalát képviseli. A koncert karmestere, Antal Mátyás szorosan kapcsolódik a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar együtteseihez: a zenekarnak évtizedekig fuvolaművésze, a kórusnak negyedszázadon át karnagya volt. Július 16-án, a harmadik koncerten Török Levente vezényletével és Horti Lilla (szoprán) közreműködésével két F-dúr mű keretez egy vokális kompozíciót. Az 1808-ban elkészül VI. (Pastorale) szimfónia a falusi élet szépségét, ember és természet harmóniáját dicsőíti. Könnyedségével az 1812-ben keletkezett VIII. szimfónia a súlyos és erőteljes V., VI. és VII. után átmeneti visszatérés a klasszikus hagyományokhoz.

Kiemelt kép: A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar (Fotó: Csibi Szilvia)