A március 11-én kihirdetett veszélyhelyzet az élet minden területén felborította a jól megszokott ritmusunkat. Folyamatosan írunk az online elérhető színházi előadásokról, ám szerkesztőségünk számára nagyon fontos egy másik kulturális terület is: a könyvek világa. Olvasás közben anélkül léphetünk át egy másik világba, hogy ki kellene tennünk a lábunkat a lakásból, és azt is bizton állíthatjuk, hogy egy-egy könyv is képes olyan élményt nyújtani, mint egy előadás. De hogy ne szenvedjünk hiányt utóbbiból sem, sorozatunkban olyan köteteket ajánlunk, amelyek valamilyen módon (szerző, tematika) kapcsolódnak a színház világához. Ezen a héten olyan művészek önéletrajzaiból készítettünk egy csokrot, akiket leginkább a filmvászonról ismerünk, de a színház világa sem áll messze tőlük.
Maureen Paton: Alan Rickman (Gold Book, 2007)
Alan Rickman nevéről feltehetőleg mindenkinek a Harry Potter-filmek Perselus Piton professzora ugrik be, de azt talán kevesen tudják, hogy a 2016-ban elhunyt színészt Nagy-Britannia egyik leghíresebb színpadi színészeként tartották számon, aki játszott Shakespeare-t (Ahogy tetszik, Troilus és Cressida), Csehovot (Sirály) és Noël Cowardot, illetve rendezett színházban Ruby Waxot. Később televíziós filmekben is szerepelt (Raszputyin, Barchester Chronicles), de az igazi világhírt a mozi hozta el számára. Elsőként Hans Grubert, a terroristát alakította a Die Hard – Drágán add az életed című filmben, majd olyan produkciókban csillogtatta meg tehetségét, mint a Robin Hood, a tolvajok fejedelme, az Értelem és érzelem, a Dogma és a Galaktitkos küldetés. Azonban minden siker ellenére Rickman megmaradt a nyugat-londoni munkásosztály szocialista beállítottságú, határozott politikai elveket valló tagjának, aki mindig is volt. Hollywood az álomgyár, a színészt mégis gyakran húzta a londoni színházhoz a szíve. Maureen Paton átdolgozott és kibővített életrajzi művében részletesen elemzi ennek az igen rejtélyes, karizmatikus és felettébb zárkózott színésznek a magán-, szakmai és politikai életét.
Michael Schulman: Meryl Streep – Az ezerarcú színésznő (Kossuth Kiadó, 2016)
Meryl Streepet senkinek nem kell bemutatni: ő az, aki 21 nominálással a legtöbbször jelölt színésznő az Oscar-díj, 31 jelölésével pedig a legtöbbször jelölt színésznő a Golden Globe-díj történetében. A háromszoros Oscar-díjas Streep – társaihoz hasonlóan – szintén színházban kezdte a pályafutását. Az 1970-es évek második felében olyan előadásokban volt látható, mint a Két hétfő emléke, az V. Henrik, a Szeget szeggel, a Cseresznyéskert vagy A makrancos hölgy. A 2000-es években – értelemszerűen – már kevesebbszer tűnt fel színpadon, de emlékezetes alakításai között tartják számon ebből a korszakból a 2001-es Sirály Irina Nyikolajevnáját, valamint a 2006-os Kurázsi mama és gyermekei címszerepét. Michael Schulman könyve egy nő, egy korszak és egy hivatás portréja: az első, kutatásokon és dokumentumokon alapuló Meryl Streep-életrajz, amely feltárja pályája kezdeteit, és bemutatja, hogy az 1970-es években fiatal nőként hogyan nőtt fel a szerelemhez, a feminizmushoz és saját páratlan tehetségéhez.
Gérard Depardieu: Ez már csak így volt (Könyvmolyképző Kiadó, 2015)
Gérard Depardieu-t főként a pályája elején, a ’60-as és ’70-es években láthatta a közönség színpadon, ám a későbbiekben, a filmezés mellett sem hagyott fel végérvényesen a színházzal. 1984-ben a Tartuffe, 1999-ben a Les Portes du ciel, 2004-ben a The Beast in the Jungle, 2014-ben a Love Letters című előadásokban debütált, de ami igazán érdekes számunkra az a Szegedi Szabadtéri Játékokon 2014-ben Béres Attila rendezésében bemutatott Háry János, amelyben Depardieu Napóleonként tűnt fel. A nagyszerű alakításai mellett botrányairól is ismert francia színész önéletrajzi művében zavarba ejtő őszinteséggel vall végletes szabadságban telt gyermekkoráról, fiatalkori bűnözéséről, a véletlennek köszönhető pályakezdéséről, a sorsát meghatározó emberekről, szerelmekről, apaságról, színészetről, öregségről, a Putyinhoz fűződő barátságáról és még sok más témáról. A hol nyersen szókimondó, hol költői magasságokba emelkedő önéletrajz lapjain egy magát ösztönlényként aposztrofáló öntörvényű, de rendkívül sebezhető ember, egy nagy formátumú, hihetetlenül sokoldalú művész nem mindennapi élete bontakozik ki, aki egy közép-franciaországi város szegénynegyedéből indult el a világhír felé.