November 30-án újabb ősbemutatónak ad otthont a Déryné Központ. Szilágyi Andor A Bajnokok Bajnoka című darabjával a Déryné Társulat a legendás háromszoros olimpiai bajnok ökölvívónak, Papp Lászlónak állít emléket. A készülő előadás kapcsán Kis Domonkos Márkkal, a Déryné Program igazgatójával, egyben a darab rendezőjével beszélgettünk.

A Bajnokok Bajnoka nem az első ősbemutató a Déryné Társulat életében. A „Színház mindenkinek” mellett missziótok az is, hogy minél több kortárs darabot tűzzetek műsorra?

Igen, a kortárs magyar drámák születésének elősegítése, valamint ezek későbbi színre vitele különösen fontos misszió számunkra. Néhány évvel ezelőtt indítottuk el a Barangoló drámaíró műhelyt, ami tulajdonképpen egy mentorprogram, melynek keretében új kortárs színdarabok kerülnek megírásra kilenc hónap alatt. A fiatal tollforgatók nemcsak mentori segítséget kapnak az írás folyamatához, hanem ösztöndíjjal is támogatjuk a munkájukat. Az itt készült művekből már több darabot is bemutattunk. Éppen múlt hétvégén a Déryné Központ adott otthont egy korábbi ösztöndíjas, Fabacsovics Lili …a mi utcánkban… című darabjának premierjének. A Randomkult produkciója a Barangoló alprogram előadásműhelyének keretében született meg. De én magam is rendeztem már a drámaíró műhelyünkben született előadást, Jánosi Ferenc Szemet szemért című krimijét. Nem utolsósorban meg kell említenem, hogy a Győri Nemzeti Színház a hónap végén tűzi repertoárjára a Holczer Dávid Balettláb című drámájából készült előadást, ami szintén a mentorprogram keretén belül született meg. Ezekre az eredményekre nagyon büszke vagyok. Sokan sokszor beszélnek arról, hogy milyen fontos lenne, hogy szülessenek új kortárs magyar drámák és hogy ezeket be is mutassák. Mi, a Déryné Programnál elkezdtünk tenni is ezért az ügyért.

Mik az eddigi tapasztalatok: a nézők fogékonyak az új darabokra?

Igen, nagyon nyitottak rá. Szerintem, ha az ember egy izgalmas történetet lát a színpadon, jó színészekkel, akkor nem lehet nem szeretni.

Pillanatkép a Bajnokok bajnoka olvasópróbájáról (Fotó: Tuszinger Károly)

Visszatérve A Bajnokok Bajnokára: hogyan került a látóteredbe Szilágyi Andor műve?

Lukácsy György, a Nemzeti Színház kiváló irodalmi munkatársa, egyébként a drámaíró- és előadás műhelyünkben mentorként közreműködő kollégám, egyben jó barátom hívta fel Andorra és az ő terveire a figyelmemet. Rövid időn belül össze is hozott vele egy találkozót, én pedig abban a pillanatban beleszerettem abba a koncepcióba, amit felvázolt, és bár idén már nem terveztem több bemutatót tartani, mégis rábólintottam. A történet ugyanis 1964. november 30-án játszódik, azon a napon, amikor Papp Lacit eltiltották, a profi karrierjének véget vetve nem engedték ki Amerikába, hogy megvívja profi világbajnoki mérkőzését. Idén november 30-án lesz az eltiltás 60. évfordulóján, amely méltó alkalmat biztosít, hogy bemutassuk a darabot, valamint kiváló dátum a premiernek. Úgy éreztem, hogy élni kell ezzel a lehetőséggel, meg kell csinálnunk ezt az előadást, hogy kellőképpen tisztelegjünk a magyar ökölvívás kimagasló személyisége előtt.

Mi volt a legizgalmasabb a darabban első olvasatkor, ami magával ragadott?

Az első találkozáskor még egy sor sem volt leírva a darabból, de már a koncepció felvázolásakor megragadott az a dráma, amit ennek az embernek át kellett élnie. Nem akarok nagyon mélyen belemenni a darab által bemutatott eseményekbe, hogy ne áruljam el a csattanót, de láthatjuk majd, hogy Papp milyen kiszolgáltatott helyzetbe került, mennyire függött másoktól, egy ponton túl már nem volt a saját maga ura sem, hiszen még az útlevelét sem tarthatta magánál. Ma már természetesnek tűnik, hogy oda és akkor megyünk, ahova és amikor akarunk. Ahogyan az is, hogy ha tehetséges vagyok, akkor azzal tudok élni. De akkoriban egészen más világ volt. Egészen elképesztő az a tragédia, amit Papp átélt: a ’64-es eltiltását követően öt évig semmilyen munkája nem volt. Persze, a későbbiekben próbálták rehabilitálni, a ’70-es években már kapott lehetőségeket, de az a törés és megaláztatás, amin keresztül ment, hatalmas dráma. Ez pedig ma is nagyon izgalmas tud lenni.

Kis Domonkos Márk és a Bajnokok bajnoka főszereplői a Vasasban (Fotó: Tuszinger Károly)

Ahogy említetted, a bemutatót november 30-án, Papp Laci eltiltásának 60. évfordulójának napján tartjátok, a próbafolyamatot pedig október 16-án, Papp halálának évfordulóján kezdtétek el. Mi éppen a kettő között beszélgetünk, hogyan haladtok a próbafolyamattal?

Azt gondolom, ott tartunk, ahol ilyenkor tartani kell. Már túl vagyunk a rendelkezőpróbákon, lassan érkezik a díszlet, de én szeretném különböző látványelemekkel még megspékelni az előadást, ennek tervezése folyamatban van. A srácok hónapok óta járnak bokszedzésre a Vasasba, ahol egyébként Papp Laci is edzett korábban. Kaszkadőr rendezőt is bevontunk, hogy minél látványosabbak legyenek a színpadon megjelenített bokszmérkőzések.

Nem ígérkezik szokványos előadásnak.

Valóban nem lesz az, ezt megígérhetem.

Papp László a magyar sporttörténelem legendás alakja, népszerűsége mondhatni vetekszik Puskáséval. A készülő darab milyen aspektusból közelíti meg őt?

Természetesen kitekintünk a korábbi évekre is, mint például az edzésekre Adler Zsigmonddal, de megjelenik az édesapjával való kapcsolata is vagy tanúi lehetünk a feleségével történő első és második találkozásnak is. Vissza-visszatekintünk a múltra, de a középpontban az 1964. november 30-i események állnak majd.

Mivel ajánlanád a nézők figyelmébe a darabot?

Mindazzal, amit eddig elmondtam. (nevet) Aki eljön, az egy nehéz helyzetben lévő fantasztikus ember történetét ismerheti meg. Ráadásul az előadás remek korképet ad arról, hogyan zajlottak a mindennapok a ’60-as években Magyarországon: egy olyan kort ismerhetünk meg, amelyről nagyon remélem, hogy soha nem jön vissza.

Kovács „Kokó” István és Szilágyi Andor a Bajnokok bajnoka olvasópróbáján (Fotó: Tuszinger Károly)

Végezetül egy személyesebb kérdés: mit jelent neked Papp László személye, milyen kötődésed van hozzá?

A szüleim gyerekkoromban rengeteget meséltek róla, de ami nekem – és azt hiszem, az én korosztályomban kivétel nélkül mindenkinek – meghatározóbb, hogy ő volt Kovács „Kokó” István edzője is. Gyerekként folyamatosan nyomon követtük az ő meccseit: az olimpiai szereplésektől a profi világbajnoki címig. Kokón keresztül is megismerhetjük Papp Lacit, éppen ezért kértük fel a produkció szakmai supervizorának, amit pro bono vállalt el. Kíváncsi vagyok, milyen hozzászólásai, meglátásai lesznek az előadásban szereplő bokszmérkőzésekhez.

Kiemelt kép: Kis Domonkos Márk (Fotó: Tuszinger Károly)