Ma ünnepelné a 100. születésnapját a magyar film egyik kiemelkedő alakja, Makk Károly filmrendező és forgatókönyvíró.

Makk Károly 1925. december 22-én született Berettyóújfaluban. Tanulmányait először a Pázmányon magyar-művészettörténet-esztétika szakos bölcsészhallgatóként kezdte, majd tett egy kitérőt a debreceni egyetemen is. Innen hívta a filmszakmába Ranódy László a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, amit filmrendező szakon el is végzett – innen a barátsága Radványi Gézával. Pályáját Máriássy Félix Kis Katalin című filmjének asszisztenseként kezdte. Első nagyobb sikere az 1954-ben bemutatott Liliomfi volt, amely könnyed hangvételével és stiláris frissességével gyorsan közönségkedvenccé vált, és hosszú időre kijelölte Makk helyét a magyar filmiparban. Ettől kezdve Makk Károly szinte évente forgatott filmet. Az 1955-ben készült A 9-es kórterem sematikus vonásai ellenére magán viseli a neorealizmus és Antonioni hatását. A sikeres közönségfilmek sorában rendszerint megjelent egy-egy kiemelkedő alkotás: A Mese a 12 találatról után például  1958-as Ház a sziklák alatt volt egy fordulópont, a maga komor lélektani kamaradráma világával, amely a múlt, a háború és az örökség terheitől szabadulni képtelen, balsorsa felé végzetesen sodródó férfi történetét filmnyelvileg is releváns formában bontja ki.

Az 1960-as és 1970-es években Makk Károly rendezői érdeklődése egyre inkább az emberi kapcsolatok, a magánélet és a történelmi traumák összefüggései felé fordult. Legjelentősebb alkotásai közé tartozik a Szerelem című film, amely Déry Tibor novellái alapján készült, és 1971-ben elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál zsűri díját. A film visszafogott eszközökkel, finom érzelmi regisztereken keresztül ábrázolja a diktatúra hétköznapi hatásait, és máig a magyar filmtörténet egyik legfontosabb alkotásaként tartják számon. Hasonlóan nagy nemzetközi visszhangot keltett a Macskajáték, amelyet Oscar-díjra jelöltek a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. Makk rendezéseiben visszatérő motívum a női sorsok iránti empátia, az öregedés és az elmúlás kérdése, valamint az intimitás és a társadalmi környezet közötti feszültség. Filmjei rendszeresen szerepeltek a legfontosabb nemzetközi fesztiválokon, különösen Cannes-ban, ahol összesen öt alkotása versenyzett.

Makk Károly nemcsak rendezőként, hanem kulturális közéleti szereplőként is jelen volt. Tanított, mentorált fiatal alkotókat, és aktívan részt vett a szakmai intézményrendszer alakításában. Tagja volt az Európai Filmakadémiának, valamint a Magyar Művészeti Akadémiának, 2011 és 2017 között pedig a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnökeként tevékenykedett. Munkásságát számos rangos elismeréssel jutalmazták, többek között Kossuth-díjjal, Balázs Béla-díjjal és életműdíjakkal. Filozófiáját a humanista szemlélet, a színészi jelenlét iránti mély tisztelet és a történetmesélés erkölcsi felelőssége határozta meg.

Kiemelt kép: Makk Károly (Fotó: filmtett)