Október 1-jén, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, a PesText és a Scolar Kiadó meghívásának eleget téve érkezik hazánkba Marie Aubert, a kortárs norvég irodalom egyik friss felfedezettje. A szerzővel 17 órakor a Millenárison Veiszer Alinda beszélget, ezt követően Aubert dedikálja is köteteit.
Marie Grønborg Aubert 1979. július 17-én született, jelenleg Oslóban él. Irodalomtudományi diplomát, majd újságírói képzettséget szerzett, valamint a bergeni Íróakadémián is tanult. Első novelláskötete, a Ha történne valami 2016-ban jelent meg Norvégiában és azonnal hatalmas sikert aratott, több mint 10 000 példányt adtak el belőle. 2018-tól tanácsadóként dolgozik a Kagge Kiadónál, első regénye, a Felnőtt emberek 2019-ben jelent meg. A mű elnyerte a Fiatal Kritikusok Díját, valamint jelölték a Norvég Könyvkereskedők Díjára is.
A Ha történne valami című kötetben kilenc írás kapott helyet, és írhatnánk, hogy teljesen természetes lenne, hogy egy ilyen válogatásban akadnak jobb és kevésbé jobb írások, de az a helyzet, hogy Aubert esetében a leggyengébbnek mondható mű is magas színvonalon született meg. Ritka az olyan novelláskötet, amelyben mindegyik írás ennyire erőteljes lenne, olyan, amit szívünk szerint bármikor újraolvasnánk. A szerző annyira tűpontosan ábrázolja korunk társadalmi problémáit és annak alakjait, legyen szó akár a tizen-, huszon- vagy harmincéves korosztályról, hogy mindegyik novellában találhatunk ismerős vonatkozást, kapcsolódási pontot. Több műben is előtérbe kerül a rossz vagy már zátonyra futott házasság, de egyik „eset” sem hasonlítható a másikhoz, így a szerző azt is remekül mutatja be, hogy mennyi elágazása lehet egy kapcsolatnak. Ami viszont mindegyik novellában közös, hogy hősei menekülnek abból a helyzetből, amelyben éppen élnek és amelyben boldogtalanok, de mindannyian óhatják azt, csak éppen nem tudják, hogyan érjék el.

Ha történne valami, Felnőtt emberek (Borítóterv: Malte Müller)
A Felnőtt emberek rövidsége (140 oldal) ellenére meglepően sok mindenről szól, ám az olvasó egy percig sem érzi úgy, hogy az abban felbukkanó témákkal Aubert csak érintőlegesen foglalkozna. A regényben egy teljesen hétköznapi család mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást, akik azért gyűlnek össze, hogy megünnepeljék az anya 65. születésnapját. A cselekmény ideje mindössze pár nap, helyszíne pedig a családi nyaraló. Itt van Marthe, Ida húga és az ő férje, Kristoffer, valamint a férfinak az előző kapcsolatából származó páréves Olea. Sejthető, hogy ez a felállás már önmagában képes problémák garmadáját magával sodorni. Másnap reggel pedig megérkezik maga az ünnepelt és új párja, Stein. A Felnőtt emberek címével ellentétben csak koruknál fogva szól felnőtt emberekről, a cselekmény előrehaladtával egyre bizonyosobbá válunk abban, hogy minden szereplő valójában gyerek még. Régi, évtizedes sérelmeket hordoznak magunkban, különösen Ida és Marthe, akiknek egész élete a versengésről szólt: ki a szebb, az okosabb, ki viszi többre az életben, kinek lesz hamarabb gyereke, ki áll közelebb a szülőkhöz? Ez a versenyszellem pedig az évek múltával nemhogy csökkent volna, hanem egyre nagyobbra duzzadt, hogy aztán – az elfojtásoknak köszönhetően – bombaként robbanjon az ünneplés tetőfokán. Külső szemlélőként már előre látjuk, ahogy hőseink a végzetük felé rohannak, hiszen az események olyan fordulatot vesznek, ami egy idő után megállíthatatlanná válik.
Kiemelt kép: Marie Aubert (Fotó: oktoberjournal.no)