Három évvel első regénye megjelenése után újabb thrillerrel jelentkezett Szerencsés Dániel: ezúttal egy sorozatgyilkos elméjének világába kalauzolja el az olvasókat.

A kötet elbeszélője egy névtelenségbe, pontosabban álnevek rengetegébe burkolódzó férfi, aki minden nő álma lehetne: jóképű, izmos, sikeres a szakmájába (szájsebész). A tökéletes nőt keresi, pontosabban szólva a tökéletes szépséget. Mint oly sokan, ő is a társkeresők világába menekül, és ha kell, fizet is a hölgyek társaságáért. Amit, persze, nem sokáig élvezhetnek, ugyanis a legtöbb randevú a partner halálával végződik. Főhősünk ugyanis egy elborult elméjű sorozatgyilkos, akit a nőkben egy-egy apró részlet ragad meg (a haja, a keze, a lába), és ezekből kívánja felépíteni az ideálját. Szó szerint.

Szerencsés Dániel első regénye, Tizenharmadik emelet címmel 2019-ben jelent meg a 21. Század Kiadó gondozásában. A Szike címet viselő második már a Metropolis Mediánál, a kiadó Latte sorozatában látott napvilágot. A szerzőről nagyjából annyit lehet tudni, mint magáról a regény főszereplőjéről: személyazonosságát „titkolja”, fotót nem lehet róla fellelni a neten, az Ectopolis oldalán – amelyre könyvkritikákat ír –, az alábbit árulta csupán el magáról: „A hasonló című film rendezői változatában végül fent maradtam a nyugatra tartó vonaton, így már sok éve külföldön élek. Hogy el ne felejtsem az anyanyelvemet, magyarul írok, s mivel munkám a bűnüldözéshez kapcsolódik és kedvenc érdeklődési köröm a kriminálpszichológia, leginkább bűnügyi történeteket.”

„Ha a női szépség úgy hat ránk, mint a kábítószer, mennyi kell belőle egy aranylövéshez?”

A Szikét olvasva akarva-akaratlanul is, de könnyedén eszünkbe juthat Bret Easton Ellis Amerikai pscychója, amelyből Szerencsés érezhetően sokat merített, de akár a You című sorozattal is párhuzamot vonhatnánk (erre egyébként egy halovány utalást is kapunk). Ha azonban elvonatkoztatunk az összehasonlításoktól – és ezt nyugodt szívvel meg is tehetjük –, egy olyan utazás részeseivé válhatunk, amely egy beteg, már-már elállatiasodott ember elméjébe vezet be minket. Amikor egy antagonista elbeszélővel van dolgunk, mindig felmerülhet a kérdés, hogy mennyire lehet célja a szerzőnek az, hogy minden rossz tette ellenére az olvasó megértse az adott „hőst”. Persze, ez nem egyenlő azzal, hogy szeretnünk kell őt, szorítanunk kellene érte, szimplán meglátjuk a kegyetlen gyilkos mögött az esendő embert.

Szerencsés ezt kétféleképpen próbálja elérni, az egyik útnál több, a másiknál kevesebb sikerrel. Néhány oldal és emlékfoszlány erejéig ugyanis bepillantást nyerhetünk a főszereplő gyermekkorába, amivel kvázi magyarázatot ad arra, hogy miért és hogyan alakult ki a leendő szájsebészben a tökéletes nő iránti vágy, miért képes egy-egy női testrész annyira rabul ejteni, amiért gyilkolni is képes, de sajnos ezek a részek nincsenek kellően kibontva, jóval többet is elbírt volna a regény ezekből. A másik oldalról viszont ott van az, ahogyan tanúi leszünk a randiknak, ahol partnerei többnyire szép, de szintén ellenszenves hölgyek, akiket csak a pénz és csillogás hoz lázba, akkor megértjük, hogy a múltbéli traumákon túl miért a nagy kiábrándulás. (Persze, ez senkit nem ment fel a gyilkosság bűne alól.) Ugyanakkor ezek ellenpólusaként a szerző beemel néhány olyan női karaktert is, akik talán képesek lennének változást elérni a főhősben, ha az már nem került volna a maga által oly mélyre ásott gödörben, hogy onnan már nincs visszaút.

„Miért érzem azt, hogy minden, ami szép, olyan, mint egy nő?”

A borító ugyan egy vértől tocsogó thrillert ígért, és kapunk is néhány, valóban brutális leírást a gyilkosságokról és a csonkításokról, de valójában nem ezek adják a történet igazi erejét. Sőt, egy ponton azt is gondolhatnánk – ezt pedig a fülszöveg sejteti –, hogy a sztori nagy részét gyilkosunk rendőrség előli menekülése, a velük folytatott macska-egér harc teszi ki, de ez sem állja meg a helyét, sőt, ez szinte annyira elhanyagolható eleme az egésznek, ha kimaradna, akkor sem csorbulna teljesen az élmény. Éppen ezért hiányzik a regényből hiányzik a feszültség is, hiszen nem azért olvasunk fejezetről fejezetre, mert hajt minket a kíváncsiság, hogy végül milyen sorsa jut a főszereplő. Nem, itt sokkal inkább egy lélektani, ám de kőkemény utazásról van szó, amely önmagában elegendő ahhoz, hogy a Szike letehetetlen olvasmány legyen.

Szerencsés Dániel: Szike, Metropolis Media Kiadó, 408 oldal