A fantasy és sci-fi novelláiról már ismert Puska Veronika első regénye, a Vétett út, amely az idei Könyvfesztiválra jelent meg, egy igazi folklórelemekkel játszó urban fantasy, amelyben a vágyott új életért gyökeres átalakuláson kell keresztülmenni, és semmi garancia arra, hogy minden az elvárásoknak megfelelően alakul.

A regény egyik főszereplője Márk, aki korábban betöréses lopásokból tartotta el magát. A magyar fővárosba költözve – és múltját hátrahagyva – próbál új életet kezdeni, ám ez huszonévesként nem is olyan egyszerű. Főleg, ha az ember egy barátjával együtt egy titokban működő varázslórend növendékeként próbálja letenni a szükséges próbákat, hogy aztán belőle is az emberek védelmére felesküdött garabonciás legyen. Arra azonban egyikük sem készült fel, milyen áldozatokat kénytelenek meghozni a siker érdekében. A történet másik főszereplője Dóra, aki szintén Budapesten tengeti munkanélküli, ám boldog párkapcsolatban lévő életét, miközben igyekszik nem gondolni vér szerinti családjára: az egészen különleges hagyományokat őrző közösség mellett ugyanis súlyos traumáját is hátra akarja hagyni. Miután barátján különös betegség jeleit látja, és egy tündér felajánlja neki, hogy eltűnt felesége előkerítéséért cserébe segít megtörni a fiúra kivetett átkot, a lány kénytelen-kelletlen belevág egy veszélyekkel teli kalandba.

Az igazán hardcore fantasy-rajongók számára bizonyosan ismerősen cseng Puska Veronika neve, hiszen az írónőnek több novellája is megjelent már különböző antológiákban. A GABO Kiadó által 2018 óta gondozott Az év magyar science fiction és fantasynovellái kötetben kétszer is (2019-ben és 2023-ban) olvashattuk egy-egy művét, de a Szélesi Sándor által szerkesztett Falak mögötti világ (Ad Astra, 2014), és a Jobbágy Tibor által válogatott Sf. Galaxis és Új Galaxis köteteiben is több alkalommal feltűnt a neve. Közel 10 éves szárnypróbálgatás és -bontogatás után pedig meg is jelenhetett első regénye, amely egy ízig-vérig magyar fantasy lett.

Szerencsére szép lassan eljutunk a szórakoztató irodalomban is addig, hogy a magyar szerzők már merik saját nevük alatt megjelentetni a regényeiket, ráadásul a történeteik magyar helyszíneken, magyar szereplőkkel dolgoznak. Habár Puska nem úttörő ebben, de ettől függetlenül mindenképpen dicséretre méltó, hogy bevállalta a hazai vonatkozást, ezzel is bebizonyítva, hogy Budapestben is van annyi potenciál, hogy egy jó kis urban fantasy helyszínéül szolgáljon. Mert bizony ebben a világban a ’80-as évekbeli főváros erősen telített mágiával, jól megfér egymás mellett a varázsló- és emberi lét, ráadásul a szerző a világfelépítésnél nagyban támaszkodott a folklórra, ezáltal valóban egy olyan művet kapunk, amelyet abszolút a sajátunkénak érezhetünk.

Puska Veronika (Fotó forrása: Puska Veronika író Facebook oldala)

Mintha csak egy régi népmesét olvasnánk, olyan a regény nyelvezete. Változatos, sokszínű, Puska igazi mesélő, aki tudja, hogyan kell stílusában is vegyíteni a régit az újjal. Ennek köszönhetően a mai, modern nyelvezet sem hat idegenül, nem érezzük oda nem illőnek. A világfelépítés is ennek megfelelően gazdag: találunk itt igliceket (tündéreket), garabonciásokat, mókárokat, régről fakadó csatározásokat, titkos varázslórendet, ellopott árnyékokat. Az pedig, amikor kiderül, hogy mit is jelent valójában az egyébként is hangzatos cím, és mi a szerepe a borítón lévő tojásnak, igazi meglepetést okoz az olvasónak.

A népmesékben megszokhattuk már, hogy a főhős – a legkisebb (többnyire szegény) fiú és a szép, ám de általában nem sok vizet zavaró királylány – tisztaszívű, aki megérdemli a boldogságot. Puska ezen a ponton szakít a hagyományokkal, és szereplőivel fordított helyzetben találkozunk. Márktól, a garabonciás-tanonctól el sem várják a tisztességet és a jószándékot, Dóra pedig – aki bár maga nincs varázserő birtokában, de tekintettel arra, hogy olyan zárt közösségben nőtt fel, ahol hűen őrizték a népi hagyományokat, hisz a mágiában – nem találja a helyét a világban. A kötetben szerepet kapnak a garabonciások próbái, az egyik ilyennél sújtja Dóra szerelmét egy átok. A lány mindent megtesz, hogy haldokló párját megmentse. Ahogy haladunk előre a történetben, ez a két szál szép lassan eggyé válik, és mindkét hősünknek át kell értékelnie az élethez való hozzáállását.

A regény leginkább arról az útkeresésről szól, amellyel a fiataloknak – függetlenül attól, hogy a valóságban vagy egy képzelt világban élnek – meg kell küzdeniük a felnőtté válás során. Amihez hozzátartozik az is, hogy a népmesék „jó tett helyébe jót várj”-frázisa teljesen üressé válik, és nem biztos, hogy minden történet boldog véggel fejeződik be. A Vétett út is pontosan ilyen: meseszerűsége ellenére meglehetősen kegyetlen és sötét is tud lenni. Pont mint az élet.

Puska Veronika: Vétett út, GABO Kiadó, 358 oldal

Kiemelt kép: Puska Veronika: Vétett út (Szerzőportré: Puska Veronika író Facebook oldala)