Ma ünnepeli megnyitásának 125. jubileumát a Vígszínház

„…egyszerűen csak az érzelem hangján, még akkor is, ha ez tőlem szokatlan, csak annyit mondok, szeretlek, Vígszínház.” Köszöntötte Budapest egyik legnagyobb és legszebb kőszínházát közel öt évtizeddel ezelőtt Várkonyi Zoltán, aki 1971 és 1979 között volt a varázslatos intézmény igazgatója. Ezen a napon, 125 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a Vígszínház, ahol azóta is estéről estére több ezer ember talál felejthetetlen szórakozásra.

A színház megalapításának terve már a megnyitást megelőző években felvetődött, így – bár akkor még a teátrum nem rendelkezett épülettel – a Vígszínház Rt. 1894-ben megalakult. Az épület a kor közkedvelt bécsi építészpárosának, Ferdinand Fellnernek és Hermann Helmernek a tervei alapján készült el 1896-ban. A város azon része akkor még mocsaras terület volt, a környéken élők életében pedig kevésbé játszott szerepet a kultúra . A színház megnyitása így nem csak Budapest világvárossá fejlődésében játszott jelentős szerepet, hanem a ma Lipótvárosnak nevezett városnegyed felvirágzását is elősegítette. A teátrum körül szempillantás alatt épült ki a századforduló polgárságának új központja.

A Vígszínház 1896. május 1-jén nyitotta meg kapuit, Jókai Mór külön erre az eseményre írt, A Barangok, avagy a peoniai című szatírájával. Első igazgatója Ditrói Mór volt, aki Kolozsvárról érkezett Budapestre művészeivel együtt, hogy egy igazán modern repertoárt állítson össze. Mivel a kezdetektől fogva lehetett tudni, hogy a színház potenciális vetélytársa lehet a Nemzeti- és a Népszínháznak, ezért már a tervekben lefektették, hogy az intézmény műsorán kizárólag vígjátékok és bohózatok szerepelnek majd. Ez nem is történt másképpen. A nagyszínpadon az igazi klasszikusoktól egészen a kortárs komédiákig mindent játszottak. A repertoár sokszínűségével a Vígszínház akkori alkotóközössége lefektette a huszadik századi korszerű magyar színjátszás alapjait, amelyhez a teátrum szellemisége azóta is hű maradt.

Nemcsak a korszerű színjátszás vetett e falak között gyökeret, hanem a modern magyar polgári dráma műfaja is itt született meg. A teátrum háziszerzőjeként vált ismertté Molnár Ferenc, akinek olyan legendássá vált művei kerültek itt színpadra, mint a Liliom, A testőr, Az ördög, a Farsang, az Egy, kettő, három, a Játék a kastélyban vagy a mai fiatal generáció legnépszerűbb musicale, A Pál utcai fiúk. De itt aratott sikert műveivel a huszadik század elején Heltai Jenő, Bródy Sándor, Szomory Dezső, Lengyel Menyhért, Szép Ernő és Hunyady Sándor is, és persze nem feledkezhetünk meg Herczeg Ferencről sem, aki szintén ünnepelt szerzője volt a színháznak. A neves drámaírók mellett megannyi kiemelkedő színművész nevével is dicsekedhet az intézmény. Az évtizedek alatt olyan színészlegendák játszottak a Vígszínház nagyszínpadán, mint Varsányi Irén, Hegedűs Gyula, Darvas Lili, Kabos Gyula, Ráday Imre, Ajtay Andor, Ruttkai Éva, Bánki Zsuzsa, Páger Antal, Latinovits Zoltán, Szabó Sándor, Darvas Iván és Bárdy György.

1896 óta immár három játszóhelyen – Vígszínház, Pesti Színház és Házi Színpad – összesen 1700 néző élvezheti estéről estére a mindig megújuló, de mindig színes és lebilincselő műsor nyújtotta szórakozás örömét. A Vígszínház az a hely, ahol a gyerekkortól a kamasz-, felnőtt- és idős korig mindenki megtalálhatja kedvencét, és ahol egész nemzedékeken keresztül képes megmaradni a színház és a nézők aktív kapcsolata. A Vígszínház nemcsak egy színház, hanem az új generáció grundja, egy közösség, egy család és otthon. 125. születésnapja alkalmából pedig mi sem fogalmazhatunk másképpen: „…szeretlek, Vígszínház.”

Kiemelt kép: A Vígszínház épülete (Fotó: Rátonyi Gábor)