A Kossuth Kiadó idén tavasszal a Mr. Téves Szám, a Véletlenül Amy és a Jobb mint a filmeken után nemrég megjelentette Lynn Painter negyedik regényét is magyarul: az Újra meg újra egy tizenhét éves lány, Emilie Hornby végtelenül furcsa Valentin-napját tárja az olvasók elé.

Elmondhatjuk, hogy viszonylag ritka, hogy egy író a sci-fi és a romantika műfaját vegyítse művében, ám Lynn Painter nem ódzkodott ettől a szokatlan elegytől sem, így legújabb regényében (amely még két napig viselheti ezt a címet, ugyanis június 3-án jelenik meg a Szerelmi fogadás című legújabb története) egyszerre bonyolítja a cselekményt egy időhurok, illetve két egymás mellett futó szerelmi szál. Főhősünk, Emilie elvált szülők gyermekeként mindent megtesz annak érdekében, hogy se anyja – aki új férjével a tökéletes házban él, a tökéletes munkát végzi és persze tökéletes szülő is –, se pedig apja – aki viszont ennek a totális ellentéte, mivel új családját már csak a lány nemrég született testvérei miatt is a káosz uralja – ne vegye észre még csak a létezését sem azon túl, hogy mikor melyiküknél alszik. Az iskolában remekül tanul, Borostyán-ligás egyetemre készül, amely felé a legjobb úton halad azzal a gyakornok-programmal, amelyet a nyári szünetben elkezdhet, boldogságát pedig már csak a mai Valentin-nap fokozhatja, amikor is arra készül, hogy végre kimondja a tökéletesnek gondolt fiúnak a bűvös szót, azt, hogy „szeretlek”.

Ez a nap viszont a fejében és a jegyzetfüzetében néz ki csak tökéletesen, ugyanis onnantól kezdve, hogy reggel felébred, minden balul sül el. Nincs elég ideje a fürdőszobában, az iskolába menet autójával összeütközik egy magának való fiúval, aki több évnyi közös laborgyakorlat után sem ismeri fel, kiderül, hogy nem is jár neki a nyári ösztöndíj, a barátjával pedig nem hogy romantikus perceik nem jutnak egymásra, hanem még egy másik lánnyal is látja félreérthetetlen szituációban… lehet a helyzet még ennél is rosszabb? A válasz igen: ha ez a nap újra meg újra kezdődik, és ugyanezek a borzalmak várnak rá, úgy, hogy hiába választ más és más megoldást a konfliktushelyzetekre, akkor sem sikerül egyik problémát sem megoldania. Mit tesz Emilie, amikor felismeri azt, hogy minden erőfeszítés hiába, akkor is február 14-re ébred minden reggel? Úgy dönt, hogy nem számol a következményekkel, és végre megenged magának mindent, amit korábban sosem mert volna. Na de valóban eltelhet egy ilyen nap következmények nélkül?

Nem lőjük le a választ, azt azonban eláruljuk, hogy a könyv – amelyet én magam egyszerűen nem tudtam letenni, egy nap alatt végigolvastam – végére Emilie talán még a szüleinél is felnőttesebb döntéseket hoz és erre készteti a barátait, a szerelmét és természetesen az őt körülvevő felnőtteket is. Az Újra meg újra igazi feelgood olvasmány, ám emellett képes olyan igazságokra is rávilágítani, amelyek nem csak a nebraskai írónő által megcélzott korosztály tagjait, a fiatal felnőtteket érinti meg, hanem még a szüleiket is.

Lynn Painter: Újra meg újra (The Do-Over), ford.: Nimila Ágnes, Kossuth Kiadó, 348 oldal

Kiemelt kép: Lynn Painter (Fotó: Anna Reed)