Ma ünnepli 85. születésnapját Lőrincz L. László író, orientalista, műfordító, aki a sajátján kívül Leslie L. Lawrence és Frank Cockney írói álneveken is jelentetett meg regényeket. 

Lőrnincz L. László 1939. június 15-én született Szilvásszentmártonon. Középiskolai évet Kaposváron töltötte, a Cukor- és Édesipari Technikumban fejezte be, majd az ELTE BTK történelem-mongol szakán szerzett diplomát 1962-ben. Később a Magyar Tudományos Akadémia Orientalisztikai Munkaközösségének tagja, a Keletkutató Intézet tudományos főmunkatársa és az ELTE előadója is lett, köszönhetően annak, hogy 1967 óta a nyelvtudományok kandidátusa, valamint sok évet töltött a Távol-Keleten (ösztöndíjasként tanult az ulánbátori Állami Csojbalszan Egyetemen, valamint a bonni Friedrich Wilhelm Egyetemen is). Tudományos munkássága során legfőképpen a tibeti és mongol folklórral, irodalommal és a népek történelmével foglalkozott, mintegy 100 cikke jelent meg ezekben a témakörökben, sőt burját és mongol eposzokat is fordított. De írói tevékenysége nem merül ki ennyiben.

Lőrincz L. László Thaiföldön (Fotó: Leslie L. Lawrence hivatalos oldala Facebook)

Pályafutása elején ifjúsági regényekkel foglalkozott, majd a tudományos fantasztikus regényeinek és a Galaktika magazinban megjelent sci-fi novelláinak köszönhetően egyre nagyobb ismertségre tett szert. Az országos hírnevet azonban a Leslie L. Lawrence álnéven kiadott első munkája, a Sindzse szeme hozta meg számára, amit számos másik követett, amikben közös, hogy többnyire keleti témájú kalandregényekről van szó, amik különlegességét az adja, hogy a nyomozós szál, a természetfelettivel való kacérkodás és a fiktív elemek mellett ismeretterjesztő szándékkal íródtak az egzotikus helyszíneket illetően. Legtöbb kötetét egyes szám első személyben írta, de akadnak olyanok is, amik más megközelítést alkalmaznak, mint a Frank Cockney álnéven írt történetek. Műveiben felvonultat visszatérő szereplőket is, például Domingos de Carvalho építészt, Robert McKinley politológust, John C. Lendvay kriminalisztikaprofesszort vagy éppen Enrico Santarcangeli atyát. 

Lőrincz L. László és szeretett ígógépe, Erika (Fotó: szo-fi.hu)

Gazdag repertoárral rendelkezik, amelyben megtalálhatóak önálló sztorik és sorozatok is, mint például a Siva, a Fekete Hercegnő, a vérfarkas, a Fabergé-tojások, a Donovan ezredes és a Debby O’Hara szériák Leslie L. Lawrence-ként, vagy a piramis, a kicsik, a manituk és A Kő fiai könyvek Lőrincz L. Lászlóként, amik csak részben a fantázia szülöttei, ugyanis az író egyben szenvedélyes utazó is, aki igyekezett könyvei helyszíneit felkeresni, hogy valós tapasztalatokból meríthessen inspirációt. A sokoldalú szerző – aki 1966 óta boldog házas, és két gyermek édesapja, köztük a szintén író Lőrincz Judité – napjainkban is aktív, megbízható és elnyűhetetlen írógépével, Erikával fáradhatatlanul szállítja rajongóinak az új LLL-kalandokat, és rendszeresen járja az országot dedikálni is. 

Lőrincz L. László dedikálás közben (Fotó: Mocsári László)

Megdöbbentő, hogy munkásságát csupán néhány díjjal ismerték el az évtizedek során: Galaktika- és Arany Meteor-, valamint 2007-ben Zsoldos Péter-díjjal. De van, ami ennél fontosabb: aki akár csak egyetlenegyszer is látta különféle eseményeken, hogy mekkora szeretet irányul Lőrincz L. László felé, az tudja, hogy ez minden kitüntetésnél többet ér. Isten éltesse még nagyon sokáig!

Kiemelt kép: Lőrincz L. László (Fotó: Zsolnai Péter)