Lezárult Náray Tamás Barbara-trilógiája

A májusban megjelent Az esély című kötettel teljessé vált Náray Tamás nagyívű történelmi családregény-trilógiája, ennek apropóján olvastuk el a teljes Barbara-sorozatot.

A trilógia főszereplője, Barbara idilli gyermekkorának az 1920-ban kirobbanó lengyel-szovjet háború vet véget. A kislánynak hamar meg kell tanulnia alkalmazkodni az élet váratlan nehézségeihez, és szembenézni az elkövetkező évek olykor fájdalmas eseményeivel és veszteségeivel. Családja életben maradt tagjai segítségével országhatárokon átívelő menekülés vár rá, és amikor végre úgy tűnhet, hogy mindnyájan szerető gondoskodásra lelnek, a végzet újabb kihívások és próbatételek elé állítja őket. Azonban mégsem adják fel: összekapaszkodva merítenek egymásból erőt, mert elszántan hiszik, hogy a sorsukat nem a külső körülmények, hanem a saját tetteik alakítják.

A találkozás címet viselő második kötet a ’30-as évek Európájában játszódik, amikor a történelem fellegei már gyülekeztek, de ennek ellenére az emberek ugyanúgy szerettek, féltek, féltettek, vágytak és tanultak, élték olykor bonyolult, olykor megejtően egyszerű életüket, mint máskor. Címszereplőnk már gyönyörű, fényes jövő előtt álló felnőtt lányként találkozik egy igen megnyerő fiatalemberrel. Szerető közege fészekként öleli körül, ám a sors bőven tartogat még számára és családja számára megpróbáltatásokat. A zárókötetben (Az esély) pedig már a II. világháború után járunk: Barbara Sobol családja megtizedelődött, súlyos tragédiák árnyékolják be a nő életét. Minden remény ellenére azonban a következő évtizedek sem hoznak megkönnyebbülést, bujkálás, internálás, méltatlan munka vár rá, míg imádott kislánya, Krisztina tőle távol, a nagyszülőkkel nevelkedik.

Az 1959-es születésű Náray Tamás külkereskedelmi, majd közgazdaságtani tanulmányokat folytatott. Dolgozott külkereskedőként, ipari formatervezőként, öltözéktervezőként, de mindvégig a művészetek jelentették az igazi hivatását. Pár év kivételével az egész életét végigkísérte a festés. Az első, önéletrajzi ihletésű könyve, Az utolsó reggel Párizsban 2016-ban jelent meg, amelynek a folytatása a 2021-ben született Volt egyszer egy varrodám. Nagy sikerű trilógiájának első kötete, a Zarah 2017-ben jelent meg, amelyet 2018-ban a Zarah öröksége, 2019-ben pedig a Zarah álma követett. A nagyregényeket követően jelent meg a jóval rövidebb Anyám szerint című kötet, majd pedig a Barbara-trilógia.

A trilógia története a jelenben veszi kezdetét, de a kissé vontatott, lassabb folyású bevezetés után visszautazunk 100 évet az időben, innentől kezdve pedig az események is felgyorsulnak, a sztori egyre izgalmasabbá válik, ahogyan szemtanúi lehetünk a történelem folyásának. Egy lengyel-osztrák család sanyarú sorsát követhetjük végig, Náray pedig ismételten bebizonyítja, hogy mennyire jól ismeri az emberi lelket, hitelesen, életszerűen tudja bemutatni azt, ahogyan azt is, hogy a XX. század megrázó eseményei milyen nyomot hagynak bennünk. A család minden egyes tagjának életét a maga részletességével tárja elénk, miközben azt is láthatjuk, hogy legyenek egymástól bármilyen távol, a közöttük lévő kötelék mégis rendkívül szoros és erős.

A szereplők életére azonban nemcsak a történelem gyakorol nagy hatást, hanem a politika (amely ilyenformában mégis csak a történelem részének tekinthető), a hatalomért vívott harcok és azok a döntések, amelyeket az öntörvényű férfiak hoznak. Ennél a pontnál kell megemlíteni, hogy a szerző nemcsak az emberi lélektannal, hanem a történelmi eseményekkel is tisztában van: ahelyett, hogy pusztán keretként használná a kort, hitelesen be is mutatja azt, sokszor részletesen belemenve a politikai helyzetbe. Erre az egyik legjobb példa a siedlcei birtokon történő mészárlás, amely annyira valósághűen került bemutatásra, hogy annak olvasása a gyengébb lelkületűeknek talán nem is ajánlatos, hiszen az emberiség egyik legsötétebb tettét írja le.

Maga a regény mindennek ellenére mégis a fikció kategóriájába sorolható, holott a karakterek annyira valóságosak, hogy könnyen magunkra, ismerőseinkre ismerhetünk bennük. A történet főhőse, Barbara családjával együtt maga próbál érvényesülni és boldogságot találni egy számára teljesen új, ismeretlen világban, a háború után. Azonban az újrakezdés nem könnyű, hiszen megannyi veszteség, halál és fájdalom kísérte végig az életüket. Náray ilyenkor képes filozófiai okfejtésre csábítani az olvasót, aki többször is elgondolkodik azon, hogy valóban mi magunk vagyunk saját sorsunk kovácsai, vagy van olyan, amikor pusztán az akarat és a döntés már kevés és a külső tényezők irányítják teljes mértékben az életünket? Vagy ezek a külső hatások is mind-mind emberi döntések eredménye? Olyan ez, mint egy dominó vagy a jól ismert pillangó-hatás: egyetlen, jelentéktelennek tűnő esemény is óriási lavinát tud elindítani, olyat, amibe bele sem mertünk gondolni.

A második részben tovább folytatódik a család életének története, amelybe természeten új szereplők is becsatlakoznak. Barbarát már felnőttként láthatjuk viszont, a családja története szorosan összefonódik más családokéval, ezeknek köszönhetően pedig rengeteg izgalmas és erős női karaktert is kapunk. Ők mindannyian igazi kisemberek, hétköznapi hősök, akiknek nem átlagos sorsot szánt az ég, hiszen számos borzalmon kell továbbra is túlesniük, miközben a titkok hálója is átszövi az életüket. Elég csak Grayna származására gondolni, vagy éppen Krysztof történetére, amelyet továbbra is számos kérdőjel övez. És mindeközben rohamos léptekkel haladunk a II. világháború felé. Mai szemmel nézve talán nehezen is elképzelhető, hogyan lehetett mindazt túlélni, amelyben szereplőink részesültek, de mégis felcsillan a remény a határtalan szeretetben, a jóságban, az összetartozásban és az emberség, amely sokakat jellemzett már akkor is.

A zárókötetben – amellett, hogy szinte minden kérdésünkre választ kapunk – Barbarával már kész nőként találkozunk, ugyanakkor a múlt, a jelen és a jövő végérvényesen összefonódik. Megismerhetjük címszereplőnk házasságának alakulását, gyermekeit, unokáit és dédunokáit – vagyis azokat, akikkel bezárul (és némileg folytatódik) a kör. Barbarának a II. világháború után viselnie kell a döntései következményeit, de ő mindezek ellenére is kitart és emelt fővel várja az újabb sorscsapásokat. Az a szilárdság és élni akarás, amely jellemzi őt, és amely miatt képes akár falakat is megmozdítani, a semmiből várat építeni, sokak számára adhat erőt a mai korban is. És ahogyan végül a kirakós minden darabja a helyére kerül, úgy válik Barbara családja a mi családunkká is, akiknek tagjait ugyanúgy tudjuk szeretni vagy éppen gyűlölni, akinek a boldogságáért úgy szorítunk, mintha a mi rokonainkról, barátainkról lenne szó. Hiszen Náray trilógiájának legfőbb mozgatórugói azok az alapvető emberi érzések, amelyek ősidőktől fogva velünk vannak és bizonyára legalább ugyanennyi ideig maradnak, dolgoznak is bennünk.

Habár Barbara története – három kötet és több mint 1600 oldal után – lezárult, ez még korántsem a vég, hiszen biztos vagyok benne, hogy sokunkban jó sokáig fognak élni még.

Náray Tamás: Barbara – A végzet, Libri Kiadó, 516 oldal
Náray Tamás: Barbara – A találkozás, Libri Kiadó, 552 oldal
Náray Tamás: Barbara – Az esély, Libri Kiadó, 568 oldal

Kiemelt kép: Náray Tamás (Fotó: divany.hu)