Lesz-e nyitás? – Átlátható Nemzeti Táncszínház

Komoly csúszások után adták át a Millenáris felújított épületét a várból kiköltöztetett befogadó helynek.

Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház igazgatója kellő lojalitással és türelemmel viselte, hogy az intézményt kitették a Várszínházból, és gyakran méltatlan helyeken kellett helyet adnia a táncszakmának. A méltatlanság elsősorban a nem megfelelő minőségű talajokkal és a szcenika hiányosságaival függött össze. Ez alól kivétel volt a Müpa Fesztivál Színháza. Most mind a három új helyen jó minőségű talajon léphetnek fel a táncosok, sőt, még egy igazán fényes balett termet is kapnak a fellépők.

Arról nem nagyon lehetett érdemi információt megtudni Ertl Pétertől, hogy milyen szakmai szempontok alapján fog működni az új hely. A kávézó maga fenyőpadlós és faborítású terével amennyire átlátható, annyira kevéssé hangulatos, nem könnyű oda táncelőadást elképzelni. Vélhetően nem itt, hanem a kamarateremben kerülnek bemutatásra a kortárstánc előadások, hasonlóan a várbeli Refektóriumhoz. A nyitás ezen a ponton lenne lehetséges, ha lenne rá akarat: az Imre Zoltán Program előadásai vélhetően nem fogják megtölteni ezt a kicsinyke teret. Két-háromfős darabok előadására éppen elég a kicsiny tér, amely viszont teljesen alkalmatlan arra, hogy a megszokott nézőtér-előadótér viszonyt fel tudja bontani, ami általában nem kedvez a kortárstánc előadásoknak.

A nagyterem minden igényt kielégít, a tér flexibilis, a világítástechnika is jól vizsgázott. Kérdés, hogy mivel lehet megtölteni a teret úgy, hogy a Nemzeti Táncszínház rendelkezik a Müpa nagyszínpadával is száz este. A Nemzeti Táncszínház fesztiváljának programja is kérdéseket szül: nem az IZP előadásoknak kellene benne szerepelnie, hanem kiérlelt alkotásoknak. A NEXTFESZT megmutatta, hol tartanak az Y generáció alkotói, sorra mutatkoztak be izgalmas és lényeglátó táncalkotók.

A nyitás ugyanis ez lenne, olyan kortárstánc előadások beemelése a Nemzeti Táncszínház műsorába, akik már nemzetközi porondon is bizonyítottak, és akik eddig nem kaptak lehetőséget (Hód Adrienn, Molnár Csaba, Vadas Zsófia Tamara), miként az érettebb alkotók (Pataky Klára, Fehér Ferenc, Szabó Réka, Ladjánszki Márta) sem. Olyan, mintha létezne egyfajta esztétika, ami a magasan képzett táncosokkal létrehozott, elsősorban hangulatokat vagy történeteket esztétikus táncként bemutató előadásokat favorizálná, szemben a kérdéseket felvető és önmagunkba nézésre ösztönző, az élet kevésbé napos oldalát megmutató alkotásokkal. A lehetőség tehát adott, most már csak a szándék a kérdés.

Az építészek az ipari épület alapadottságait használták fel. Az átláthatóság térbeli adottság, ami főként a kávézótér esetén érvényesül, a teljes átláthatósághoz jó volna tudni, milyen vállalkozók és mennyiért hozták helyzetbe ezt a teret. Ilyen adatokról azonban egyelőre nincsenek források. Az átláthatóság tehát egy vizuális adottság ebben az esetben. Várjuk, mit lehet majd látni az újonnan átadott Nemzeti Táncszínház izgalmas tereiben

TÖRÖK ÁKOS

Kiemelt fotó: A Nemzeti Táncszínház épülete (Fotó: Hlinka Zsolt)