Egy minden ízében különleges bemutatóval nyitotta meg új játszóhelyét a Thália Színház, amelyet bizonyos értelemben a kettősség jellemez: míg a Thália Télikertet a letisztultság, a nyugalom és az egységesség uralja, addig egy olyan régi klasszikussal kezdte meg működését, amelynek központi alakját legfőképpen a lázadás, a bele nem törődés, a szabadságvágy jellemzi. Budapest legújabb és legmodernebb kamaraszínpadának célja, hogy a jövőben kortárs drámai darabok, egyedi szórakoztató produkciók, kiállítások, könyvbemutatók és egyéb kulturális eseményeknek is otthonául szolgáljon (mint amilyen a szintén ide megálmodott Trainspotting is), a sort pedig a Nobel-díjas német író, Gerhart Hauptmann Bernd Róza című drámája nyitotta meg.

Hauptmann 1903-ban vetette papírra a fiatal és gyönyörű parasztlány történetét, aki viharos természetével küzdve lázad minden és mindenki ellen, aki meg akarja fosztani őt a szabadságától, legyen az akár a férje, akár a szeretője. Róza küzdelme a mű megjelenése óta számos teátrum társulatát megihlette már és természetesen a magyarokat sem hagyta hidegen: egy 1904-es budapesti és egy 1905-ös kolozsvári feldolgozás után ezúttal napjainkban adaptálták az alapanyagot, méghozzá a fiatal és tehetséges Tarnóczi Jakab elképzelésében, aki ekképpen látja Hauptmann drámájának lényegét: “Ez a történet a vidéki társadalom sűrű lenyomatát adja, azt láthatjuk, hogy egy közösség hogyan teszi tönkre szinte észrevétlen módon, szándékoltság nélkül az egyik tagját. Mindenki a saját morális elveit igyekszik megvédeni, a terjengő félinformációkból és kétes tudásokból mindenki konstruál magának egy igazságot, és ezáltal valódi tettlegesség nélkül is megtörténik a tragédia. Nincs szó fizikai bántalmazásról, mégis beleszakad egy ember, aki nem ártatlan, nem hős, de különös és különleges lány, egy öntudatára ébredt, erős személyiség.”

Zeyzon Zsolt (Fotó: Puskel Zsolt)

A szabadúszó rendező még csak 25 éves, de máris tele van a pályafutása érdekességekkel, elvégre a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház alapító tagja, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakán tanult Ascher Tamás osztályában, A Schroffenstein család című vizsgarendezésével azonnal feltette magát a magyar színházi élet térképére, valamint a Színházi Kritikusok Céhe a Színikritikusok Díjával őt ismerte el a legígéretesebb pályakezdőnek. Fontos megemlíteni azt is, hogy a közönség az Ascher Tamás nevével fémjelzett Katona József Színházban a nagy sikerrel futó Leláncolt Prométheuszt tekintheti meg tőle. Bernd Róza télikertes debütálása tehát szépen belesimul Tarnóczi figyelemreméltó munkásságába, de a dráma nem csupán alkotója miatt izgalmas: az előadás ugyanúgy Hevesi Sándor fordítását használja, mint a 115 évvel korábbiak, csakhogy a rendező és Varga Zsófia átdolgozták a szövegkönyvet. A darab egyik főszereplője, a Tháliához újonnan szerződtetett és az Egy csók és más semmiben is helyet kapó Zayzon Zsolt a következőket mesélte nekünk: „Én ezt a darabot soha nem vettem volna elő. Amikor elkezdtem olvasni, a 10. oldal után letettem, mert a fordítás nem volt jó. Viszont amikor az olvasópróbán elém került a Varga Zsófia és Tarnóczi Jakab által lecsupaszított szöveg, arra rácsodálkoztam, mert azt éreztem, hogy Ibsen mélységűvé tudták tenni az anyagot. Ez volt az első döbbenet, hogy adott egy 25 éves fiú, aki most jött ki a Színműről, és meglátja ezeket a mélységeket benne, onnantól kezdve erős bizalommal voltam felé.”

Mentes Júlia (Fotó: Puskel Zsolt)

De Jakab rendezése a sallangoktól megszabadított szövege mellett más területein is erős tud lenni, például a díszletekben és a nála mindig fontos szerepet játszó zenében – ahogyan arra a címszereplőt életre keltő, szintén frissiben a Tháliához igazolt és az Egy csók és más semmiben ugyancsak központi szerepet játszó Mentes Júlia is rámutatott a nekünk adott interjújában: „A Bernd Rózában is nagy szerepet játszik például a zene. A többszólamú dalok – Mester Dávid zenei vezetésével – dramaturgiailag fontos helyeket szólalnak meg, Jakab ezeket valóban jó ízléssel használja, hozzáad velük a történethez. A „kar” jelenlétének erejét is kihasználja, ebben az esetben a konyhások kara hármasban jelenik meg, szerintem nagyon jó humorral. A látvány is elég erős, Kálmán Eszter tervezett nekünk egy rideg kék-sárga menzát, ami azért izgalmas elképzelés, mert a darab alapvetően vidéki környezetre van megírva: réten, erdőben, templom előtt, falusi házban játszódik, és így egy sokkal szikárabb, a történetünk szempontjából alkalmasabb térbe kerülünk.”

A Bernd Róza kvintesszenciája talán leginkább abban rejlik, hogy bizonyítási vágytól égő fiatalok felelnek a színpadra állításáért: Tarnóczi Jakab értő rendezését, a főbb szerepekben látható Zayzon Zsolt és Mentes Júlia játékát a Télikert újdonságának a varázsa egészíti ki, miközben a mellékszerepekben olyan sokat tapasztalt színésznők bukkannak fel, mint Molnár Piroska és Schell Judit. Múlt és jelen találkozása minden színtéren, tűz a tél(ikert)ben.

Kiemelt kép: Mentes Júlia és Zayzon Zsolt a Bernd Rózában (fotó: Puskel Zsolt)