Látnokok, költők, csavargók

A magyar költészet napját április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük. Ennek előestéjén tartotta a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében telt házas irodalmi estjét Földes László, Kossuth-díjas bluesénekes és előadóművész, közismertebb nevén Hobo.

A magyar és külföldi költők, zenészek verseiből, dalszövegeiből összeállított, dallamokkal és hangulatokkal átitatott est egyik nagy meglepetése számomra maga a közönség volt. Nem tudom, hogy ez Hobonak, a Müpának vagy a kettőnek együtt volt köszönhető, de ilyen színes nézőteret és ennyi generációt még egyik színházi előadás során sem láttam.

A közönség magját bár a középkorúak jelentették, rengeteg huszonéves fiatalt, apákat és fiaikat, nagyszülőket és családokat, elegáns ruhában vagy hétköznapi viseletben megjelent embereket láttam, akik az egész est alatt együtt rezonáltak a színpadon éneklésből szavalásba észrevétlenül átfolyó, érzeteket mind-mind egymásba fűző Hoboval.

Faludy György, József Attila, Ady Endre, Csokonai Vitéz Mihály, Vlagyimir Viszockij, Jim Morrison vagy éppen Tom Waits. Az ő költeményeiket, fordításaikat, írásaikat hallhattuk Hobo értelmezésében és zenésztársai előadásában. Igazán különleges hangulatú volt a Látnokok, költők, csavargók több mint két órája, ugyanis szünet nélkül, tényleg egymásba folyva hallhattunk mély és drámai monológokat, csak pár rövidke perces vidám kikacsintásokat (Shakespeare-től vagy a záró Villon-fordításokat) és blues-dallamokat.

A költőktől a kevésbé ismert verseiket is beemelte irodalmi estjébe Hobo. A legnagyobb tapsot azonban az érzelmektől felfűtötten elszavalt József Attila vers, a Levegőt! kapta, ez alatt élhettük meg az egész est talán legkatartikusabb pillanatát, amikor Hobo egyedül a színpadon, zenei kíséret nélkül, sötétben, csak egy lámpa fényében ülve, majd az átéléstől talpra állva adta át a költemény soraiba szőtt gondolatokat.

Jasinka Ádám írása

Kiemelt kép: Posztós János