Látható vaksötét ennyire még nem volt vicces – ajánló a Black Comedy című előadásról

Január 12-én mutatta be a székesfehérvári Vörösmarty Színház legújabb nagyszínpados előadását, a Black Comedyt. Peter Shaffer világhírű komédiáját a Mohácsi-testvérek vitték színpadra a fejér megyei teátrumban, és ezzel az előadással igazán különleges helyzet elé állították a társulatot. A színművészeknek ugyanis estéről estére szó szerint a sötétben kell tapogatózniuk.

Shaffer kifejezett utasításának eleget téve a Black Comedy első néhány percét teljes sötétben játsszák. A történet szerint azonban a szereplők mindent tisztán látnak, hiszen „náluk” világos van. Amikor azonban elmegy az áram, és világosságba borul a színpad, ők elkezdenek a „sötétben” tapogatózni. Ez a fordított helyzet számtalan humoros pillanat forrása az előadás során, és a legutolsó percekig sem érezzük ezt a kitekert helyzetet unalmasnak, elhasználtnak. Ez azért is nagy érdem, mind a rendezést, mind a színészek játékát tekintve, mivel közel két óra hosszan tartják fenn a figyelmünket, és szórakoztatnak.

A történet főszereplője Brindsley, egy fiatal szobrászművész, aki vendégségbe várja a milliárdos műgyűjtőt, akinek megtetszettek az ő bizarr fémszobrai. Barátnőjével együtt készülnek az estére, amikor a lány bejelenti, mára hívta meg katonatiszt édesapját, hogy a fiú megkérhesse tőle a kezét. Az este ezek ellenére sem ígérkezik túl izgalmasnak, mindaddig, amíg el nem megy az áram: a lakók megbolondulnak, váratlanul hazatér a lakótárs, és a sötétben már azt sem tudja senki, melyik testrész kihez is tartozik.

Az Equus és az Amadeus szerzője a Black Comedyben szórakoztatni akar, és mindezt remek érzékkel teszi. Nem kell sok, hogy a történet beinduljon, izzani kezdjen és önmagától menjen egyre gyorsabban, folyamatosan nevettetve a közönséget. A humor minden színe felvonul ebben a sötét komédiában, remek poénokat és csattanókat, cifra káromkodásokat hallhatunk, és számtalan olyan helyzetkomikumot láthatunk, amelyektől egymás után törhet ki a hangos nevetés a nézőtéren.

A főszerepben Lábodi Ádám lép a nézők elé, és sokszor kollégái lábára. A fiatal színész szó szerint végigdolgozza az előadást, elhiteti velünk, hogy a reflektorok fényében mégis a sötétben tapogatózik. Eközben átrendezi a lakást, bútorokat pakol egyik szobából a másikba, fut, rohan és menti a menthetőt. Nem csak a márványból készült asztallapot, de az előadást is elviszi a hátán. A szereplők közül még kiemelkedik Egyed Attila, ő játssza a kimért, bunkó és proli katonaapát, aki egy mellékszereplő ugyan, mégis sok nézőnek ő fog napokkal később is elsőnek beugrani. Neki jutottak ugyanis a legfrappánsabb, térdcsapkodós poénok, amik az ő játékában és mimikájával talán a szokottnál is viccesebbek. Ebben a komikus szerepben egyszerűen brillírozik.

Shaffer minden karaktere szájába adott egy-egy olyan poént, amivel emlékezetes perceket tudnak szerezni a nézőknek. Mohácsi János rendezésében a Black Comedy pedig nem hagy ki egy ziccert sem, lecsap minden magas labdát és mozdítható tárgyat az asztalokról és polcokról. Ekkora kuplerájt és ennyi rommá zúzott kelléket a színpadon én még egy előadás végén sem láttam, mint legutóbb Székesfehérváron. Szerencsére a káosz habjait Mohácsi irányítja, és a nézők nevetéshulláma mossa tisztára a színpad deszkáit. Ezért a komédiáért el kell utazni Budapestről, de megéri az útiköltséget.

Szereplők: Lábodi Ádám (Brindsley), Ballér Bianka (Carol), Váradi Eszter Sára (Miss Furnival), Egyed Attila (Melkett ezredes), Hirtling István (Harold), Kricsár Kamill (Schuppanzigh), Pálya Pompónia (Clea), Keller János (Georg Lemberger)
Alkotók: Khell Zsolt (díszlettervező), Mohácsi István (dramaturg), Remete Krisztina (jelmeztervező), Kovács Márton, Antonio Vivaldi, Zságer – Varga Ákos (zene), Horváth Iza (ügyelő), Kerekes Áron (rendezőasszisztens), Mohácsi János (rendező)
Bemutató: 2019. január 12., Székesfehérvár, Vörösmarty Színház

Jasinka Ádám írása

Kiemelt kép: Jelenet a Black Comedy című előadásból (fotó: Kiss László)