A Deszkavízió szerkesztőségét érte az a megtiszteltetés, hogy jelen lehet az Országos Színházi Találkozón, így a hét folyamán mindegyik előadásról olvashatjátok rövid ajánlónkat, véleményünket. Elsőként a Thália Színház Ványa bá című előadását vettük górcső alá.  

Azért volt olyan letaglózó hatású, ahogyan apa-fia párost játszott a Szamba című filmben Koltai Róbert és Görög László, és azért érezhették a nézők, hogy körülöttük minden nagyon klappol, mert szinte azonos a kisugárzásuk. Mindkettejük karakteréből árad valami egyszerre édes és bús, ami a forgatókönyvben foglaltakat alátámasztotta, és ennek mentén rezonáltak egymás játékára olyannyira jól. Ezt a sajátosságot a színművészek persze mind a mai napig egymástól függetlenül is hozzák, Görög László 2019-es miskolci Tevje-alakításának, és még számos hasonló színházi produktumának sikere például ugyanennek a stílusjegynek a számlájára írható. Csehov műveinél szintén egyszerre érhető tetten ez a kettő pólus, hogy valami drámai, és egyszersmind kissé megmosolyogtató. Nem csoda hát, hogy a színművész eddigi pályája során az orosz szerzőnek több darabjában is szerepelt: a Sirályban Szorin, a Három nővérben Versinyin volt, a Thália Színház Télikertjében 2023. március 24-én bemutatott Ványa bá főszereplőjeként pedig újabb bizonyságát adhatta annak, hogy jól tud „csehovul”.

Jelenetkép a Ványa bá című előadásból (Fotó: Kovács Milán)

Már maga a kissé szlenges érzetű cím megkülönbözteti egyébként ezt a verziót az egyéb feldolgozásoktól, ám annak dacára, hogy Horvai István rendező is kijelentette annak idején, hogy mai írónak tekinti Csehovot, Kelemen József rendezése a modernitási törekvések vonatkozásában nem feszíti túl a húrt. A „bá” kifejezés egyrészt Hamvai Kornélnak az eredeti szövegek archaizáló stílusán finomító fordítására utal, ami egyébként a szombathelyi Weöres Sándor Színház 2015-ös évadában debütálhatott, másrészt a negyvenes éveiben járó főhősnek a jelenlegi társadalmi normarendszer szerint számított, cseppet sem élemedett korára emlékezteti a publikumot.

A felvezetés mindenképpen árulkodó, és dramaturgiailag sok mindent meghatároz, ám Ványa itt is a saját ambícióit háttérbe szorító kisember, akinek az élete éppen ezért lassú sodrású, viszont ez a víz bármennyire ráérős, bizony nem mos partot, és ugyan a játékidő vége felé kissé felcsapnak a hullámok, de aztán megint a megszokott mederbe terelődnek a dolgok. A környezetében felbukkanó Jeléna (Czakó Juli) iránti vágyódása kibillenti Ványa bát ebből a kissé megrekedt, elszürkült állapotából, a nő azonban a Szabó Győző által alakított Ásztrov doktor iránt érez vonzalmat, akárcsak mostohalánya, Szónya (Martos Hanga), aki szürke kisegérként eleve vesztes pozícióból indul. Egy dívaszerű figurát hálás dolog eljátszani, mivel a nőiesség megjelenítése színpadokon kívüli szituációkban is hatáskeltést okoz, ám Szónya csúnyácskára rajzolt, és élő reménytelenségként láttatott karaktere sokkal intenzívebb elmélyülést kíván a megformálójától, Martos Hanga pedig nem fél attól, hogy a szerepe szerint előírt komplexusokban alaposan megmártózzon.

Jelenetkép a Ványa bá című előadásból (Fotó: Kovács Milán)

Szervét Tibor régebben a Radnóti Színházban a női szíveket megdobogtató Ásztrov karakterébe bújt, most Jeléna idősödő férjeként adja tanújelét annak, hogy ha szükséges, akkor egyazon műnek bármelyik ráosztott figurájával azonosul. Molnár Piroska a tőle megszokott módon többnek játssza, ezért a közönség többnek is látja a rábízott cselédalakot, és Bede-Fazekas Szabolcs is elindul a játékidő alatt ugyanezen az úton, Csarnóy Zsuzsanna Ványa anyjának szerepében pedig hozzáidősödik a karakterhez, ami megint csak nem kis kihívást hordoz.

Alfonzó annak idején Ványadt bácsi címmel kreált paródiát az alapanyagból, amire a nagyszerű Csehov-fordításokat létrehozó, azóta elhunyt Morcsányi Géza úgy reflektált: Valló Péterrel és Bálint Andrással közelebb akartuk hozni ezeket a drámákat a magyar közönséghez, hogy ne csak ez a rémes „Ványadt bácsi” jusson az eszükbe, ha az ikonikus orosz szerző szóba kerül valahol. A Thália Színház Ványa bá előadását vélelmezhetően hasonló szándék lengte körül a próbafolyamatok megkezdésekor, és már nem csupán a Nagymező utcai játszóhelyre jegyet váltók, de a Kaposváron megrendezett Országos Színházi Találkozó idei látogatói is megítélhették, hogy milyen mértékben teljesítették be az alkotók ezt az akaratot.

Kiemelt kép: Jelenetkép a Ványa bá című előadásból (Fotó: Kovács Milán)