Kultfilm színpadi adaptációjával avatja fel a Thália Télikertet – Trainspotting ajánló

A Thália Színház talán egyik legizgalmasabb vállalkozása a most pénteken, október 11-én bemutatásra kerülő Trainspotting című előadás színpadra állítása. A darab címe először 2018 áprilisában hangzott el a 2018/19-es évad műsortervével kapcsolatban, ám a teátrum elhúzódó felújítási munkálatai csak ebben a színházi évben tették lehetővé a premiert. Az október 11-i bemutatóval a Thália legújabb játszóhelyét, a Télikertet is felavatják egyúttal a társulat tagjai.

Irvine Welsh maga sem gondolta, amikor 1993-ban kiadták első regényét, a Trainspottingot, hogy a könyv, majd a három évvel később belőle készült film, amelyet Danny Boyle rendezett, konkrétan fiatalok millióira lesz sorsfordító hatással. A kultikus sorok, melyek Ewan McGregor szájából hangzanak el (mi Magyarországon a Syncton Stúdiónak köszönhetően Bartucz Attila hangján hallhattuk), kemény, de megkérdőjelezhetetlen igazságokat fogalmaznak meg társadalmunkról. Kijelenthetjük, hogy ezek a mondatok azóta sem vesztettek erős hatásukból:

„Válassz minket! Válaszd az életet! Válaszd a jelzáloghitelt; válaszd a mosógépet; válaszd az autót; válaszd a fotelt, ahonnan kényelmesen nézheted azokat az agyelszívó, lélekölő vetélkedőket, miközben szemét kaját tömhetsz a pofádba. Válaszd azt, hogy elevenen elrothadsz, hogy öregségedre magad alá pisálsz és szarsz egy otthonban, hogy csak egy kurva nagy szégyellnivaló terhet jelentesz azoknak az önző, elbaszott kölyköknek, akiket a világra hoztál. Válaszd az életet! ”

És hogy minek köszönhető, hogy Renton, Betegfiú, Spud és Begbie története hivatkozási alappá és a popkultúra kitörölhetetlen részévé vált? Valószínűleg annak, hogy a skót író szereplői pontosan olyannak mutatják magukat, amilyenek valójában… A négy fiatal ambíciók híján, a társadalmi rendbe való beilleszkedést megtagadva nem lát más módot, hogy feldobja az unalmas hétköznapokat, mint hogy az alkarjába döfjön egy heroinos fecskendőt. Nem azért nyúlnak a droghoz, mert rossz az életük, hanem mert így lázadnak a bevett szokások, a világ rendje ellen, egyszerűen olyat csinálnak, amit nem szabad. És hogy ennek lehetnek következményei? Az egy fikarcnyit sem érdekli őket.

A hiperrealisztikus karakterábrázoláson, és a szokatlan témaválasztáson túl biztos, hogy komoly szerepe volt a különleges nyelvezetnek is a sikerben, amelyet Welsh használt. Még az angol anyanyelvű olvasóknak is szövegértési nehézségekkel kell küzdeniük, ha kezükbe veszik a regényt, hiszen az erős skót szleng miatt gyakran képtelenség kitalálni, hogy mit is akarnak mondani a szereplők. A magyar kötet fordítóinak, Dragomán Györgynek és Polyák Bélának sem volt könnyű dolga, de elmondhatjuk, hogy remekül oldották meg a feladatot, és az 1998-ban megjelent magyar verzió semmivel sem marad el az eredeti színvonalától.

Azt viszonylag kevesen tudják, hogy a regény színpadi változata előbb elkészült, mint a film. Harry Gibson jegyzi az adaptációt, amelyben Ewen Bremmer, aki később a moziban Spudot játszotta, Rentont alakítva turnézta végig az Egyesült Királyságot a 90-es évek közepén. A darabot Magyarországon is bemutatták már korábban, de a Thália Színház most teljesen új példányt készíttetett belőle. Fordítónak Speier Dávid szinkron-dramaturgot kérték fel, aki annak ellenére, hogy több száz mozifilm magyar szövegét jegyzi, most dolgozik először színházi felkérésre. Az ő munkáját segíti Hamvai Kornél, a Thália Színház irodalmi vezetője.

Az előadást Horváth Csaba állítja színpadra, akinek markáns rendezői stílusa nagyon jól illik az anyaghoz, hiszen a fizikai színház eszközeivel izgalmasan lehet megjeleníteni akár az elvonási tünetektől szenvedő főszereplőt, akár pedig a bedrogozott, elszállt állapotban lévő fiatalokat. A Forte Társulat alapító-vezetője alkotótársaival (díszlet: Kiss-Benedek Kristóf és Kalászi Zoltán, jelmez: Benedek Mari) komoly hangsúlyt fektetett arra is, hogy a Trainspotting látványvilága is különleges legyen, az előadás elemelt tere ugyanolyan beszédes lesz, mint a ruhák, amelyeket a szereplők viselnek.

A történetben megjelenő számos szereplőt mindössze négy színész jeleníti majd meg: Mózes András, Szabó Erika, Bán Bálint és Szabó Győző. Nincs könnyű dolguk, hiszen tizenkét pokoli és sokszor mégis meghatóan humoros karaktert kell színre vinniük a mindösszesen 100 perces előadás során, olyan általában tabunak számító témában, amihez a Thália Színház közönsége eddig nem volt hozzászokva.

„Az tény, hogy a drogfüggőség egy nagyon érzékeny téma, ezért nyilván nagyon fontos, hogy színházban hogyan ábrázoljuk. Lehetne hiperrealista módon, és lehet úgy is, hogy belecsempészünk valamifajta absztrakciót. Én az utóbbit választottam, mert azt gondolom, hogy az absztrakción keresztül lehet igazán érzékletessé tenni a figurákat, az érzéseket, a lelki- és fizikai állapotokat, amikben ezek a drogfüggő emberek léteznek. Bízom abban, hogy akik a darabra magára kíváncsiak, vagy akik szeretik a Forte Társulat munkáit, azok eljönnek majd. Biztos vagyok benne, hogy a szokatlan műfaj és témaválasztás ellenére, vagy pont emiatt meg fogja találni a maga közönségét.” – mondta erről Horváth Csaba.

A Trainspotting bemutatója október 11-én pénteken este lesz a Thália Télikertben, amelyre még néhány jegy elérhető, ne maradhatok le róla!

Kiemelt kép: Jelenet a Trainspottingból (Fotó: Zsigmond László)