Egyetlen alkalommal lesz látható Budapesten a Lars von Trier kultfilmje alapján készült Dogville című színházi előadás az Átriumban. A produkciót az egyik legkülönlegesebb határon túli társulat, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház előadásában, Fülöp Tímea, Mészáros Gábor, Kucsov Borisz, Búbos Dávid és Verebes Andrea szereplésével, Urbán András rendezésében láthatja a közönség október 7-én, este.

„Képzeljünk el egy várost. Egy kisvárost. Egy várost, melyben soha semmi nem történik. Csúnya épületekkel, amik fokozatosan mennek tönkre, elhagyott házakkal, melyeket senki nem akar megvenni. Boltokkal, melyekben leértékelt, de még így is túl drága, rossz minőségű behozatali ruhákat árulnak. Egy várost bezárt gyárakkal. Elkezdett, de soha be nem fejezett építkezésekkel. Bezárt boltok, piszkos kirakatok. Kátyúkkal teli utcák. Képzeljünk el egy várost kulturális események nélkül. Rossz és korrumpált iskolarendszerrel. Egy várost, melybe soha senki nem jön. Ahonnan mindenki el szeretne menni. Ne a saját városukat képzeljék el. Ez a történet nem az önök városáról szól. Ez a történet nem önökről szól. Önök jó emberek. Ez egy egészen más történet. Ez egy szomorú történet” – ezzel a szöveggel rögzíti a társulat, hogy miért is nyúltak a Dogville történetéhez.

A filmet 2003-ban mutatták be Nicole Kidman főszereplésével, és a szokatlan rendezői megoldás erős nemzetközi visszhangot váltott ki: az egész filmet egy hangárban vették fel, a helyszínül szolgáló falunak csupán az alaprajza volt felvázolva a padlóra, ebben a térben követhettük a menekülő, a kisközösségben vakon megbízó Grace Margaret Mulligan történetét. A szabadkai előadás ugyancsak nem klasszikus színházi formát választott: a mozgókép és a színházi kellékek kulisszája támogatja a történetmesélést, miközben az ártatlan kisközösség mindennapjairól egyre inkább lehullik a lepel, és kezdi megmutatni igazi arcát.

„Brutális, kényelmetlen és megkérdőjelezhetetlenül őszinte előadás. Emberismereti lecke, pszichológiai tanulmány, tételdráma: az áldozathozatal, bűn és bűnhődés története. Az elidegenítő színház mintapéldája, ahol az ábrázolás hangsúlyosabb az átélésnél. Urbán András rendező nem éri be a film színpadi adaptációjával: a történetet, a várost adaptálja, térben és időben. Azt kérdezi, hogy mit jelent ma Dogville. A világ bármelyik települése lehetne, de a magyar nótázás azt sugallja, hogy közelebb van, mint gondoltuk” – írta a thealter jr. blog szerzője, Ferencz Hedvig az előadásról.

Kiemelt kép: Jelenet a Dogville című előadásból (Fotó: Molnár Edvárd)