Különleges emberi sorsok

Lengyel Nagy Anna 30 évig gyűjtötte a különleges emberi sorsokat, a száznál is több történet sokáig várt arra, hogy valamilyen formában megtalálja a közönségét. Orlai Tibor és Pelsőczy Réka megtalálták a megfelelőt, az élet.történetek.hu projekt keretében monodrámákként állították ezeket színpadra. Eddig három egész estés darab készült, mindegyik két-két életutat mutat be, ám 2018-ban várható a folytatás. Ne hagyjátok ki, #menjetekszinhazba.

Levél apámhoz

Egri Kati egy egyszerű otthonkában, konyhát idéző háttér előtt ül a nézőknek háttal egy széken, kezeit látjuk meg először, mert azokat a háta mögé teszi. Erről is kezd el beszélni, hogy mennyire szégyellte mindig is a kezeit, mert nem finom női kezek, inkább egy nehéz sorsú, az életét munkával töltő asszony kezei. Ahogy az apjához beszélve elmeséli nekünk ezt a nehéz sorsot, úgy szorul össze a szívünk egyre jobban, várjuk, hogy a történet vége szép legyen, az is, még ha nem is úgy ér véget, ahogy várjuk.

Nővérek

Nagyon különleges szerelmi történetet ismerhetünk meg Egri Márta előadásában. Szilvi kislányként ismeri meg nővére, Anna, udvarlóját, Jánost, aki ekkor már 40 éves, azonnal szoros kötődés alakul ki hármójuk között, rengeteg időt töltenek együtt. Anna az esküvő után hamarosan bejelenti, hogy kisbabát vár, ezért a pár elköltözik, ám Szilvi is ugyanabban a házban jut lakáshoz, így a furcsa együttélés tovább folytatódik. Évek telnek el így mély szeretetben, ám egy nap, amikor János egy furcsa tekintetet vet a fiatal lányra, minden megváltozik.

Pira

Egy feltűnően jó alakú lány a Lady Marmalade című dalra táncol egy kifeszített drapéria mögött, mi nézők csak a sziluettjét látjuk. Amikor elkezd arról mesélni, hogy mennyire szeret nő lenni, még csak a szemét mutatja meg, aztán egy pillanat alatt letépi az anyagot és meglátjuk Borbély Alexandrát, aki hosszú szőke hajjal, arcán ízléses sminkkel, kihívó öltözetben valóban egy elképesztően vonzó fiatal lánynak látszik. Ám Pira nem csak annak látszik, hosszú és szenvedéssel teli utat járt be, hogy önmagát elfogadva igazán nővé váljon, mert hogy nem annak született.

Bella

Ullmann Mónika a színpadon tesz-vesz, gyertyát gyújt, füstölőt éget, miközben a nézőkkel össze-össze mosolyogva várja, hogy a szünet után elfoglaljuk a helyünket. Egy hatalmas ágy közepére telepszik, majd elkezd arról mesélni, hogy éppen a következő kuncsaftját várja a szalonba, ahol masszíroz, férfiakat, és bizony szó sincs gyógyászatról. Ügyfelei azért járnak hozzá, mert nyugalmat és figyelmet, gyakran testi kielégülést kapnak tőle. Ám azt egyik sem sejti, hogy a „valahogy mindig lezuhanó” asszony miért elégedett az életével. A monológ végére mi megértjük.

A mi Józsink

Epres Attila arról mesél, miközben felmos, bútorokat pakol, enni készül a színpadon, hogy fiatal cselédfiúként hogy szeretett bele a gazda lányába, hogy járta meg a háborút, ahol rátermettségét bizonyítva lehetőséget kapott vidékről Budapestre költözni és munkát szerezni. Méghozzá nem is akárhol, a Magyar Postánál, ahol a szolgálati ideje alatt több külföldi kiküldetésben is részt vett a családjával. Az egyszerű fiú, akinek nem volt lehetősége tanulni, „megfogta, amit egy ember megfoghat”, állhatatosságával pedig különleges életutat járt be, amin mi is elkísérjük.

Erzsike

Madáretetés közben Lázár Kati elmeséli egy anya történetét, aki a férje elvesztése után évekig harcolt a halálos beteg lánya életéért. Erzsikét leukémiával diagnosztizálták, az orvosok lemondtak róla, a klinikán már csak könnyíteni szerettek volna a szenvedésein, ám az anyja a maga egyszerű erőszakos módján a gyógyulásáért küzd, mindent megtesz, hogy a kislány állapota javuljon.

Kiemelt kép: Egri Kati és Egri Márta (fotó: Orlai Produkciós Iroda)