Közel tíz év után folytatódott magyarul Donato Carrisi Mila Vasquez-sorozata: A gonosz természete Kajsza Krisztina fordításában, a General Press Kiadó gondozásában 2022-ben került a könyvesboltokba.
Mila Vasqueznél kevesen tudják jobban, mit is jelent eltűnni. A Szövetségi Rendőrség eltűnt személyekkel foglalkozó osztályán ugyanis nap mint nap farkasszemet néz azzal a több száz emberrel, akiknek nyomuk veszett. Valahányszor belép az irodába, az ő tekintetük mered rá a falakat borító fényképrengetegről. Azoknak a tekintete, akiket elnyelt a sötétség, akik mindent hátrahagytak. És akik most visszatérnek… Sok-sok év után, kíméletlenül és pusztítón, megannyi áldozatot követelve. Noha hasonlítanak egykori önmagukra, a lelkük már valaki másé. De ki állhat a rejtélyes eltűnésük mögött? Hol voltak ez idáig? És vajon miért jönnek vissza? Mila számára hamar világossá válik: ahhoz, hogy megállítsa az „árnyak seregét”, a sötétségnek alakot kell öltenie, és rá hárul a feladat, hogy magyarázatot találjon a gonosz természetére. És arra, hogy mindezt igazolni is tudja, egyetlen megoldás kínálkozik: önmagát is át kell adnia a sötétségnek.
Donato Carrisi 1973-ban született, Rómában él. Jogtudományból doktorált, értekezését Luigi Chiattiról, „a folignói rém”-ről írta. Ezt követően kriminológiai és magatartástudományi szaktanfolyamokon képezte tovább magát. 1999-ben kezdett forgatókönyveket írni, népszerű sajtó- és tévékommentátor. Első regénye, a Démoni suttogás 2009-ben jelent meg (magyarul 2013-ban adta ki az Alexandra Kiadó), a kötet elnyerte az olasz Bancarella irodalmi díjat, a krimik legrangosabb francia díját, a Polar-díjat, illetve a Livre de Poche közönségdíját. Egyben ez volt a Mila Vasquez nyomozásait elmesélő, négyrészes sorozatának nyitóepizódja is – ennek a sorozatnak a második kötete A gonosz természete. Magyarul a Marcus-trilógia (A lelkek ítélőszéke, A sötétség vadászai, Az árnyak mestere) olvasható még, ezeken túl egy trilógiával és négy önálló történettel büszkélkedhet a szerző, akinek műveit ma már több mint harminc nyelvre fordították le. A regényírás mellett rendszeresen jelennek meg publikációi a Corrierre della Sera című lapban. 2017-ben a La ragazza nella nebbia (Lány a ködben) című regényéből saját maga készített filmet, ami egy évvel később elnyerte a David di Donatello-díjat a legjobb első rendezés kategóriájában.
Donato Carrisi (Fotó: donatocarrisi.it)
A történet kezdetén Klaus Boris megkeresi Milát, hogy segítsen egy gyilkossági ügyben: Roger Valin egy egész családot megölt, csak a legkisebb gyermeket hagyta életben. Ezt követően felhívott egy éjjel-nappal működő mosodát, de senki nem vette fel, így felfedte a kilétét a kisfiúnak, utasítva, hogy hívja a rendőrséget, majd eltűnt. Valinnak 17 évvel korábban veszett nyoma, visszatértekor pedig ugyanazt az öltönyt viselte, mint eltűnésekor. Mila nyomozása során kideríti, hogy a mosoda száma akkoriban egy kápolnához tartozott, így hát felkeresi ezt a helyet, ahol egy újabb holttest várja. Az áldozat ezúttal egy ügyvéd, aki azzal vált híressé, hogy erőszaktevő férjek nevét mosta tisztára a bíróság előtt. A jelek szerint a gyilkosságot egy nő, bizonyos Nadia Nivermann követte el, akinek szintén évekkel ezelőtt veszett nyoma. A rejtélyes halálesetek száma egyre növekszik, ráadásul mindegyik helyszínen olyan nyomokat találnak, amelyek egy újabb bűntényhez vezetnek.
Mindig jó érzés olyan thrillert olvasni, amely a végletekig jól van felépítve, mind történet, mind a személyek terén. A regényben felbukkanó összes karakter a megfelelő mértékig került kidolgozásra, a régi szereplőket jó volt viszontlátni, még akkor is, ha 10 év sok idő, így az olvasó memóriája joggal szenvedhet „csorbulást”. (Mondanám, hogy célszerű rövid szünetet tartva, egymás után kézbe venni a regényeket, de a Démoni suttogás régóta hiánycikk a magyar könyvpiacon, talán a General Press idővel újra kiadja. Viszont annak is érdemes beszerezni a folytatást, aki nem olvasta az előzményt, a történet önmagában is megállja a helyét.) A nyomozókra meglehetősen nagy nyomás helyezedik, hiszen egy felettébb szokatlan gyilkosság-sorozatra kell fényt deríteni, az idő pedig egyre jobban szorítja őket.
Maga a történet is remekül építkezik, végig fenntartja az izgalmat, nem érezni üresjáratokat. A gyilkosságok meghatározott logika alapján kapcsolódnak egymáshoz (ez igaz volt a Démoni suttogás esetében is), a legfőbb kérdés, hogy a gyilkosok miért éppen most térnek vissza, hogy ki irányítja az „árnyak seregét”. A történet végére természetesen mindenre választ kapumk, Carrisi minden szálat elvarr. A cselekmény a megszokott módon, kellőképpen fordulatos, időnként pedig leesik az ember álla, olyannyira hátborzongató és váratlan helyzetekkel találkozik. Bár maga a téma egyáltalán nem könnyed, a hangulat mégsem mondható annyira nyomasztónak, mint mondjuk a skandináv krimik esetén.
A befejezés meglehetősen ígéretes: visszatér a Démoni suttogásban megkezdett történetszál, ezzel pedig a szerző remekül megágyazott a folytatásnak, amire remélhetőleg nem kell már olyan sokat várni.
Donato Carrisi: A gonosz természete (L’ipotesi del male), General Press Kiadó, ford.: Kajsza Krisztina, 408 oldal
Kiemelt kép: Donato Carrisi: A gonosz természete (Szerzőporté: Vito Maria Grattacaso / LUZ)
