Születésének 130. évfordulója alkalmból Török Sophie-kéziratok gazdag anyaga vált elérhetővé az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Copia felületén. A nemzeti könyvtár e jelentős digitális gyarapítással tiszteleg Tanner Ilona, azaz Török Sophie emléke előtt, aki lírájával, naplójegyzeteivel és irodalmi munkásságával a XX. század első felének meghatározó alkotói közé tartozott.

Az 1895. december 10-én született Tanner Ilona első verseit még saját nevén írta, legkorábbi ismert költeményei 1911-ből származnak. 1920-ban az Új Idők és A Hét közölte néhány művét, de igazi célja a Nyugat hasábjain való megjelenés volt. Pályájának fordulópontját a Babits Mihállyal való találkozás és házasság jelentette, 1921-ben a költő felesége lett, és ezzel belépett a korszak modern irodalmi életének központjába. Művésznevét is férjétől kapta, aki Kazinczy Ferenc felesége után nevezte el őt Török Sophie-nak. Az 1920-as évektől rendszeresen publikált: 1921 májusában már hat versét közölte a Nyugat, elsőként pedig a Nyári játék című novellát szignálta Török Sophie néven 1921. december 1-jén. Kötettel 1929-ben jelentkezett először: az Asszony a karosszékben című első könyvét három további – Örömre születtél (1934), Értem és helyetted (1940) és a Sirató (1948) – követte.  Prózai és szerkesztői tevékenysége is figyelemre méltó: 1933-ban Boldog asszonyok címmel elbeszéléskötetet, 1934-ben Hintz tanársegéd úr, 1939-ben Nem vagy igazi! címmel adott ki regényt, 1943-ban pedig Kótzián Katalinnal együtt szerkesztette a Költőnők antológiáját.

A korai évek formai útkeresése után – saját vallomása szerint – a szabadversben találta meg valódi hangját. Művei gyakran határterületen mozognak vers és napló között: élményei, érzelmei és gondolatai sodró ritmusban, kötött formák nélkül áramlanak. Férje halála után Török Sophie legfontosabb feladatának Babits Mihály irodalmi hagyatékának megőrzését tekintette. Összegyűjtötte a Babits, Juhász Gyula és Kosztolányi Dezső között váltott leveleket, és 1945-ben sajtó alá rendezte a Babits-életmű tervezett összkiadásának első kötetét. Babits könyveit és kéziratait – a háború pusztításait követően – Keresztury Dezső biztatására helyezte el az Országos Széchényi Könyvtárban, a hagyaték 1952-ben és 1954-ben érkezett meg a nemzeti könyvtárba. Saját kéziratait 1955. január 8-án kelt végrendeletében hagyta az intézményre.

Török Sophie egyik kézirata (Fotó forrása: OSZK)

A Copián szerdán publikált gyűjtemény 943 kéziratot foglal magába, melyek túlnyomó részét versek és versvariánsok alkotják, emellett pedig több naplójegyzet és négy festmény is helyet kapott benne. A digitális hozzáférés lehetővé teszi, hogy az érdeklődők első kézből ismerhessék meg a költő életművének teljesebb rétegeit, beleértve azokat a műveket is, amelyek életében nem jelentek meg, vagy csupán töredék formájában maradtak fenn. A dokumentumok között szereplő néhány festmény Török Sophie vizuális érdeklődését tanúsítja: szabadidejében szívesen rajzolt, fényképezett, könyvborítókat és lámpaernyőket készített, így a Copia felületen közölt anyag életművének sokszínűségét is hangsúlyozza.

A rendkívül rétegzett és a hagyaték különböző egységeiben fennmaradt dokumentumok feldolgozása Méry Tündének, a Kézirattár tudományos munkatársának köszönhető.

Kiemelt kép: Babits Mihály és Török Sophie (Fotó forrása: OSZK)