Mi is a színház? Egy ablak. Egy olyan varázslatos kapu, ami olyan világokat elevenít meg a néző szeme előtt, amelyeket az nem élhet át a mindennapokban. És ha a színház ablak, akkor a Thália Színház nem más, mint egyike azon kevés még létező ólomüveg csodáknak, mik csupán a legszebb múltszázadi paloták tornyait ékesítik. A Thália egy kihalófélben lévő faj egyik utolsó nemes képviselője, egy klasszikus színház. Klasszikus már csak a helyszín miatt is, hiszen ez Budapest egyik legelegánsabb színháza. Egy ékszerdoboz, mely nem marad el szépségében szomszédjától, a legendás Operettszínháztól. Klasszikus, mert a jól bevált formát követi, miszerint jó alapanyagból, jó színészekkel, a bevált rendezési elveket követve elit élményt ad a hálás nézőknek.
Klasszikus még, mert őrzi a színházba járás élményét. Az élményt, ami már azelőtt elkezdődik, mielőtt az ember egyáltalán átlépné otthonának küszöbét. Hiszen az is a rituálé része, ahogyan kiválasztjuk az este ruháját, megnézzük a színlapot vagy akár még utoljára beleolvasunk az aznapi előadás alapjául szolgáló dráma szövegébe. Számomra ezért a Thália a legkedvesebb színház, mert egy olyan kor lenyomatát hordozza magában, amibe sajnos manapság egyre kevesebb lehetőség nyílik betekinteni. Az épület aulájától a nézőtér legutolsó sarkáig átitatja a kultúra nagyszerűsége, szinte kézzelfogható a múltat és a jelent elválasztó hártya feszülése. Ez a feszített állapot az, ami engem és azt hiszem, hogy még sokakat vonz megállíthatatlanul a Thália felé.
Sajnos hosszú ideig nem volt mód érezni ezt a különleges túlvilági energiát, hiszen az online térbe kényszerült a kulturális világ. Így most, hogy újra van lehetőség karnyújtásnyi távolságról megtapasztalni a színházi csodát, biztatnék mindenkit, hogy a biztonsági intézkedéseket betartva és lehetőségeihez mérten tapasztalja meg azt, mert hiszen mire való egy ablak, ha nem arra, hogy kitárjuk és beengedjük a világ fényeit?
Kiemelt kép: Kovács Milán a Thália Színházban (Fotó: Gádoros Márk)
