Koncertvizsga és határon túli előadás a XX. Magyar Táncfesztivál második napján

A XX. Magyar Táncfesztivál második napja is különleges programokkal várta az érdeklődőket: 18 órától DJ A.L. adta meg az alaphangulatot a II. János Pál téren, majd 19 órától a Széchenyi István Egyetem Tánc- és Képzőművészeti Általános Iskola, Szakgimnázium és Kollégium növendékei vizsgáztak a Győri Nemzeti Színház Nagyszínpadán. Az este a teátrum Kisfaludy Termében zárult a Nagyvárad Táncegyüttes Ingmar Bergman világhírű filmje nyomán készült Suttogások és sikolyok című fizikai színházi előadással.

A fiatalok körében alapvetően menő dolog, ha valaki táncol, ám az tegnap bebizonyosodott, hogy Győrben táncosnak lenni egy teljesen más kategória: itt különös figyelem követ mindenkit, aki kiskorában úgy dönt, hogy ezt a művészeti formát választja. Az esti Koncertvizsgán mindösszesen kilenc végzős – és persze mellettük számos növendék – vett részt, ám a győri színház több mint 600 férőhelyes nézőterén nem lehetett egy gombostűt sem leejteni, mert a családok mellett gyakorlatilag mindenki látni akarta az est programját.

Az első rész kezdete előtt egy rövid összefoglalóban felelevenítették az idei – új fenntartási formában első – év eredményeit, külön kiemelve a Magyar Táncművészek Szövetsége által adományozott két díjat, amelyet az iskola hozott el: a legjobb végzős hallgatónak járó Roboz Ágnes-díjat Bálint Hanna kapta, míg Tárnoki Tamás pedig a Táncoktatásért Díjat vehette át. Ezt követően bemutatták a vizsga zsűrijét is: Velekei László, a Győri Balett igazgatója, Kulcsár Noémi, a Magyar Táncművészeti Egyetem oktatója, a Kulcsár Noémi Tellabor alapítója, Csokán Vivien, a Magyar Nemzeti Balett táncművésze és Hergenrőder-Kovács Réka, a képzés oktatója figyelték a táncosok munkáját a nézőtérről.

A program első felében a Walt Disney rajzfilm által világhírűvé vált történetet, a Szépség és a Szörnyeteg című mesebalettet láthatták a nézők, amelyben színpadra léptek a 12. évfolyam klasszikus balett szakos, illetve a 13. évfolyam kortárs-modern tánc szakos növendékei mellett a 4. osztálytól egészen a 11. évfolyamig az intézményben tanuló diákok is. A magával ragadó zene, a mesevilágot megidéző kivetített díszlet és a jelmezek mind hozzájárultak a produkció színvonalához, az pedig külön izgalmas, hogy a Győri Balett profi táncosaival (Sebestyén Bálintot láthattuk az apa szerepében, míg a fináléban Engelbrecht Patrik is színpadra lépett Hercegként) milyen fesztelenül és profin tudtak együtt dolgozni a növendékek.

A program második felében kortárs koreográfiák sorát láthatták a nézők, a végzősök közös számai zárták keretbe a szólókat, amelyek közül egyik-másiknál felemelő volt látni, hogy a még épp csak pályájuk elején járó táncosok már most képesek egy ekkora színpadot egyedül megtölteni, a nézők figyelmét teljesen lekötni. A tegnap esti produkciók után az sem lenne meglepő, ha közülük kerülne ki a következő Matuza Adrienn vagy Tetiana Baranovska.

A tegnap estét látva nem meglepő az a szeretet és ragaszkodás, amely a Győri Balettet körülveszi a városban. Ahol ilyen komolyan veszik az utánpótlás kinevelését, ott egyszerűen a tánc megkerülhetetlenné válik, szorosan beépül az itt élők mindennapjába. És azt is jó látni, hogy ez a kapcsolódás oda-vissza működik, mert a nézőtér soraiban nem egy profit lehetett látni, akik kíváncsiak voltak a fiatalokra.

A fesztivál második napjának két programja is 21 órakor kezdődött: a Jazzsteps Tánciskola tartott bemutatót a II. János Pál téren, míg a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy Termében mutatkozott be a Nagyvárad Táncegyüttes öt kivételes táncosa a Suttogások és sikolyok című darabbal. Györfi Csaba koreográfiája nem klasszikus értelemben vett táncelőadás, sokkal inkább mozgásszínházi adaptációja Ingmar Bergman 1972-es, Oscar-díjas filmjének, vagyis fogalmazhatunk úgy is, hogy annak tűpontos lenyomata egy teljesen más formanyelven értelmezve.

A történet az 1900-as évek elején játszódik, három nővért ismerhetünk meg, akik egy kastélyban élnek. Ágnes súlyos beteg, haldoklik. Két nővére, Mária és Karin, valamint házvezetőnőjük, Anna vigyáznak rá és ápolják. A 75 perces előadásban Agnes utolsó napjait követhetjük végig, és ahogy egyre mélyebbre megyünk vele együtt a szenvedéseiben, egyre több derül ki a családi kapcsolatokról is, a nővérek saját belső küzdelmeiről, személyes tragédiáikról – amelyeket a flashback jelenetek segítenek kibontani.

Az előadás több szempontból is formabontó. Egyrészt itt nem hogy negyedik fal nincs a játszók és a nézők között, hanem a szokásos három sem, mivel gyakorlatilag körbeüljük a színpadot, amelyet egy balettrudakból épített keret vesz körbe. Ezekre a rudakra akasztják a fehér függönyöket, amelyek már előrevetítik a végkifejletet, egy koporsó belsejében folyik a cselekmény. Ezen felül egy ágy és egy vörös szövettel leterített pad van csak a térben, a szűkös hely azonban mégsem akadályozza a táncosokat a mozgásban, tökéletesen belaknak minden négyzetcentimétert. Barkóczi Réka (Ágnes), Töreteli Nadin (Mária), Kerekes Dalma (Karin), Krupár Luca (Anna) és Barabás Hunor (Doktor / Fredrik / Joakim) rituálé szerű jelenetek egész során keresztül keresi arra a kérdésre a választ, hogy az életünkben tapasztalt szenvedést követi-e a túlvilágon a megváltás, vagy a földi létet követően a tetteinkből következő bűnhődés vár ránk?

A játszók a válaszokat ránk hagyják, az utolsó hangos gondolatot követően – „Most enyém lehet a teljesség!” – kisétálnak a térből, ahol egyedül maradunk egy pillanatra az átélt katarzissal. Ám tényleg csak egy pillanatra, mert az, hogy látjuk egymást a többi nézővel, azonnal összekapcsol bennünket az élményen keresztül. Igazán különleges ezt megélni, így egy percig sem marad kérdés, hogy Györfi Csaba alkotása miért kapott UNITER-jelölést (a Román Országos Színházi Szövetség elismerése, a román színházi szakma legfontosabb díja) idén. Így az sem kérdés, hogy a győri szervezők miért hívták meg az idei programba a Nagyvárad Táncegyüttes művészeit!  

Kiemelt kép: Jelenet a Suttogások és sikolyok című előadásból (Fotó: Nagyvárad Táncegyüttes)