Mintha csak az égiek intézték volna úgy, hogy az idei Könyvfesztivál díszvendégének, a hazánkban is óriási népszerűségnek örvendő John Scalzi új regénye pont akkor látott napvilágot, amikor a könyves világ szeme Budapestre szegeződött. Persze, abban nincs semmi meglepő, hogy a magyar kiadó erre az eseményre időzíti a megjelenést, az már viszont annál inkább beszédesebb, hogy az amerikai kiadás is szeptember végén látott napvilágot, így az Agave Könyveknek köszönhetően a világpremierrel egy időben vehettük kézbe mi is az Állati gonosz címet viselő regényt.

A történet főhőse Charlie Fitzer, aki egykor gazdasági újságíróként, jelenleg pedig helyettesítő tanárként dolgozik. Kapcsolati státusza elvált, elhunyt apja házában – amelyet féltestvérei igyekeznek eladni a feje felől – magányosan tengeti életét. Illetve, dehogy magányosan, vele van két macskája, Héra és a frissen megmentett Perszephoné. A férfi leghőbb vágya, hogy megvehesse a McDougal’s pubot, ám hitelfelvételi kísérlete a banknál elég hamar kudarcba fullad. Ezt a nem túl fényes helyzetet dobja fel egyik pillanatról a másikra a hír, miszerint nagybátyja, a milliomos Jake Baldwin életét vesztette. Hamarosan az is kiderül, hogy a sosem látott rokon nemcsak a „parkolóházak ura” volt, hanem bizony főgonosz is, így Charlie hamarosan egy olyan világban találja magát, ahol a macskák számítógépeken keresztül kommunikálnak, a fogságban tartott és igen szabadszájú delfinek saját szakszervezetet és szaporodási jogokat követelnek maguknak – és nem mellesleg, ahol a többi főgonosz halomra öli egymást a másikkal való versengés során.

John Scalzi, az ezredforduló után feltűnt sci-fi írók nemzedékének termékeny és invenciózus tagja, 1969. május 10-én született a Kalifornia állambeli Fairfieldben. Dolgozott kreatív tanácsadóként a Csillagkapu: Univerzum tévésorozatban; népszerű blogja, a Whatever pedig az egyik legrégibb a maga nemében. Első könyve, a Vének háborúja 2005-ben jelent meg, Hugo-díjra is jelölték a legjobb regény kategóriában. Az első részt további öt kötet, valamint számos ebben az univerzumban játszódó novella és kisregény követte. A 2012-es Vörösingesek című regényéért már el is nyerte a Hugo-díjat, Az összeomló birodalom (az Egyesülés-trilógia első kötete) pedig Locus-díjat kapott 2019-ben. Scalzi szakmai elismertségét jelzi, hogy 2010-ben megválasztották az Amerikai Science-Fiction és Fantasy Írószövetség elnökévé. A koronavírus ideje alatt született A Kaidzsú Állatvédő Társaság 2022 tavaszán jelent meg, a nemzetközi megjelenés után alig pár nappal magyarul is olvasható volt, a regény televíziós jogai már el is keltek. Scalzi jelenleg az ohiói Bradfordban él feleségével és lányával.

John Scalzi (Fotó: Könyves Magazin)

Az Állati gonosz több szempontból is kilóg a Scalzi-életműből. Egyfelől, műfaját tekintve nem túl sok köze van a sci-fihez, ha csak azt a némely technikai rendszert, ami alig kerül említésre, nem vesszük számításba. Másrészt, az író talán egyik regényében sem volt még ennyire szórakoztató: ahogyan a kiadói fülszövegben is olvasható, humora Christopher Moore-t idézi, és ez abszolút meg is állja a helyét. Charlie imádnivaló főhős: egy teljesen hétköznapi karakter, akire talán joggal használhatnánk a lúzer kifejezést is, hiszen semmi nem sikerül neki az életben. Bénaságát hatalmas szívével és humorával kompenzálja: ahogyan kommentálja az eseményeket, még a legdrámaibb, legveszélyesebb helyzetek is mulatságossá válnak, és ettől fogva egy percig sem tudjuk sem őt, sem a regényt komolyan venni.

De hogyan is tehetnénk ezt meg, amikor az egész gyakorlatilag paródiája a kém- és akciófilmeknek? Az Állati gonosz olyan, mint ha James Bond lebetegedett volna és Mr. Beant kérték volna meg, hogy ugorjon be a helyére. Ennek következtében megkapjuk azokat a toposzokat, amelyek elengedhetetlen kellékei ezeknek a történeteknek: olyan technikai vívmányokat, amelyekről a tudomány talán még álmodni sem mer; egy rakás szupergonoszt, akik egy eldugott szigeten tartanak konferenciát, hogy új terveket szőjenek a világ leigázására; a csábító, ám verekedni bárkinél jobban tudó női mellékszereplő karaktert Mathilda Morrison személyében, és még sorolhatnánk a párhuzamokat. Természetesen van itt akció is dögivel: Charlie-t többször is megkísérlik eltenni láb alól (már amikor éppen nem arról igyekeznek meggyőzni, hogy álljon be közéjük), és melyik gonosztevő nem lenne szupergonosz, ha nem egyedül akarná uralni a világot, ezért ott támadja a szövetségesét, ahol csak tudja.

Nincs új a nap alatt – mondhatnánk, és valóban, az Állati gonosz gyakorlatilag nem is tud újat mutatni. Mindent láttunk-olvastunk már (na jó, talán egyedül a könyv csúcspontját jelentő delfincsapatot még nem – ez a fejezet egyébként már a sírva-visítva nevetős kategóriába esik), ugyanakkor Scalzi ezt nem is akarja eltitkolni. Saját maga említi meg szereplői révén, hogy miből inspirálódott, mintha csak biztatná is az olvasót, hogy tovább kutasson kapcsolódási pontokat más művekhez. Ha nagyon akarunk, beleláthatunk olykor komolyabb mondanivalót és aktuális témákat is a regénybe (az utcára dobott macskáktól és a fogva tartott delfinektől kezdve, a rohamosan fejlődő technika eszközeinek saját célra történő felhasználásán át, a milliárdosok bírálatáig), de ennek a műnek az elsődleges célja a szórakoztatás, és az, hogy az olvasó valóban kiszakadjon pár óra a valóságból, és végül rájöjjön: szupergazdagnak lenni talán mégsem akkora buli.

John Scalzi: Állati gonosz (Starter Villain), ford. Rusznyák Csaba, Agave Könyvek, 288 oldal

Kiemelt kép: John Scalzi: Állati gonosz (Szerzőporté: www.audible.com)