„Komikus szereplőt alakítani mindig hálás feladat” – Interjú Csankó Zoltánnal

Október 3-án mutatja be a Győri Nemzeti Színház legújabb zenés szuperprodukcióját, a Menyasszonytánc című klezmer-musicalt. Az egyszerre szívmelengető és kacagtató történetben Csankó Zoltán alakítja Herskovics Ármint, a kocsmárost, aki maga mellé fogadja a két vallás között mozgó Patkós Rózsit. A színművésszel ennek kapcsán készítettünk interjút, de a beszélgetés során szóba került a tavaly debütált A király beszéde és természetesen ennek kapcsán maga Colin Firth is. 

Amikor készültem az interjúra, kicsit utána néztem a munkásságodnak, és meglepődve láttam, hogy viszonylag kevés színháznál, ám annál hosszabb ideig voltál társulati tag, Győrben például több mint 10 éve játszol.

Kicsit pontosítanom kell: való igaz, hogy diploma után az Arany János Színházban játszottam négy évig, utána szerződtem át a Radnóti Színházhoz, ahol 11 évet töltöttem el. Ezt követően csatlakoztam a Nemzeti Színház társulatához, ott öt évig voltam. Jelenleg szabadúszóként dolgozom, tehát hivatalosan nem vagyok a Győri Nemzeti Színház tagja. Ez a legtöbb helyen így jelenik meg, és nem is szoktam cáfolni, mert ettől függetlenül társulati tagnak érzem magam. Állandó játszóhelyemmé vált, de mellette szoktam vállalni más színházaknál is munkát. Ilyenkor Győrnek az egyeztetésnél elsőbbségi joga van, de egyébként nem vagyok engedélyhez kötve, oda megyek, ahova szeretnék.

Tavaly mutatták be A király beszédét, ami igazi színháztörténeti esemény volt, hiszen Te játszod VI. Györgyöt, akit az azonos című filmben Colin Firth alakít, akinek szinte állandó szinkronhangja vagy. Könnyű volt elvonatkoztatni Firth filmbeli alakításától?

Szerintem egy idő után ezt teljesen el lehet engedni, hiszen a próbafolyamat azért van, hogy magamra tudjam formálni az adott karaktert. Természetesen az, hogy én szinkronizáltam, hatott rám, de elsősorban a dadogás miatt és nem színészileg. Colin Firth ezt a beszédhibát egy logopédus segítségével tanulmányozta, erről készült is egy werkfilm, ezt többször megnéztem én is. Ez nagyon pontosan bemutatja, hogy VI. György melyik hangoknál kezdett dadogni, milyen típusú beszédhibái voltak. Előfordult, hogy szótagot ismételt, de olyan is volt, hogy a hang megszorult a torkában, és egyáltalán nem tudott megszólalni. A film alkotói nagyon alapos munkát végeztek, például a logopédus, Lionel Logue unokáját megkérték, hogy nézzen szét nagyapja hagyatékában, hátha fel tudnak használni valamit. Talált is pár levelet, valamint egy naplót, ez utóbbi könyv formájában is megjelent. Egyébként Veszprémben korábban eljátszottam már ezt a szerepet, Győrben újrázom. Sőt, érdekességként el szoktam mondani, hogy a Ragyogj! című filmben én szinkronizáltam Geoffrey Rusht (A király beszédében ő játssza Lionel Logue-ot, a logopédust – A szerk.), ebben ő is egy beszédhibás férfit alakít: neki a gondolatai mindig előrébb jártak, minthogy ki tudta volna mondani, ezért egymásra torlódtak a szavak. Az a munka is nagy kihívás volt. Mindketten, Firth és Rush is remek színészek, az említett alakításaikért Oscar-díjat is kaptak.

Van kedvenc filmed Firth-től?

Egyértelműen A király beszéde az. Emellett nagyon szeretem a két Kingsman-filmet is, a Leány gyöngy fülbevalóval-t és az Igazából szerelem címűt is. Annak az az érdekessége, hogy a karakterem megszólal portugálul is, ezért a szinkron előtt konzultálnom kellett egy nyelvtanárral is.

Jelenleg a Menyasszonytáncot próbáljátok. Ez a klezmer musical 2006-ban debütált a Budapesti Operettszínház, Győr a második a vidéki színházak sorában, ahol bemutatják. Láttad az eredeti darabot?

Igen. Engem nem szokott zavarni, ha látom, hogy mások hogyan formálták meg előttem az adott karaktert, és nem félek a feldolgozásoktól sem. Sőt, ha például filmadaptációt viszünk színre, van, hogy jegyzetfüzettel a kezemben ülök le a tévé elé, és ami tetszik, azt kíméletlenül ellopom vagy felhasználom! (nevet). A vád tanújánál például nagyon tetszett, hogy Charles Laughton (Sir Wilfrid megformálója – A szerk.) a kihallgatás során többször felteszi a monokliját, és azzal néz bele mások szemébe. A film után azon kattogtam, hogyan tudnám ezt színpadra átültetni. A Menyasszonytáncban Mikó István nagyon jól csinálta meg például a kupléját, tőle is „lopok” ötleteket, amiket aztán igyekszem a saját képemre formázni. (mosolyog)

Miben lesz más Forgács Péter rendezése, mint Béres Attiláé?

Őszintén szólva, erre nem tudok válaszolni, egyrészt, mert nem értünk még a próbafolyamat végére, másrészt, ahogy látom, Péter rendezése is kerül mindenféle vadságot, amely meglátásom szerint nagyon helyes. A témája roppant kényes, igyekeznünk kell, hogy ne sértsük meg se a románokat, se a zsidókat, se a magyarokat. Ez egy édes-bús történet, mondhatni mese, amiben eljutunk A-ból B-be, a nézők szurkolhatnak Patkós Rózsinak, engem pedig, remélem, szeretni fognak. A sztori különleges a maga nemében, de nem ez lesz az a darab, ami megváltja a világot – ugyanakkor azt gondolom, nem is ez a feladata. Az elején és a végén is van egy monológom, számomra ezekben rejlik a legfontosabb üzenet. A nyitányban hangzik el, hogy „a mindennapokban viszonylag békében éltünk egymás mellett”. Ez egy nagyon fontos kulcsmondat, hiszen tisztázza, hogy nem a vallás vagy a származás az, ami konfliktust szül a szereplők között, a hovatartozás ebben az esetben talán mellékes is. A végén pedig azt mondom: „Na látják, ez az igazán rémes, hogy maguk szerint rémes, hogy egy ideig hozzánk tartozott. Bár mindenki megpróbálná! Csak két hétig!”. Ez egy fontos kijelentés, hiszen manapság is annyi mindent mondunk egymásra anélkül, hogy megalapozott véleményünk, tapasztalatunk lenne annak kultúrájáról. Számomra ez a darab igazi üzenete: tiszteljük a másik embert, mindegy, hogy az milyen vallású.

A történetben szereplő kocsmáros, Herskovics Ármin, akit Te alakítasz, az egyszerűsége ellenére (vagy éppen azért) egy nagyon szerethető karakter. Van közös pontod a figurával? Egyáltalán fontos, hogy legyen?

Mindig kell, hogy meglegyen a közös pont. Gondoltam, hogy elolvasom az Ószövetséget, hogy még jobban képben legyek a zsidóság történetével, de az eltartana vagy két évig! (nevet) Viccet félre téve, amit mondtál, az a lényeges: szeretném, ha szerethető lenne. Nekem nem az a legfontosabb benne, hogy zsidó, persze ez sem mellékes, és lesznek sztereotip ábrázolásmódok is a részemről, de igyekszem a saját humoromat is belecsempészni. Herskovics egy józan paraszti ésszel megáldott, szeretnivaló ember – én is ilyennek tartom magam a való életben. Egyébként érdekes, hogy nemrég szinkronizáltam egy filmben egy rabbit, fel is írtam magamnak 3-4 kifejezést, amiket majd elsütök a darabban.

Komikus vagy drámai karaktert nehezebb játszani?

Nem tudom, melyik a nehezebb, de az biztos, hogy humoros karaktert szórakoztatóbb próbálni. Talán minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy jó ritmusérzékem van, ami a jól megírt humorhoz elengedhetetlen. Szokták mondani, hogy szöveg fent, poén lent. Most is volt, hogy megkértem a partneremet, hogy a saját szövegét fent mondja, hogy én a poénomat lent tudjam mondani, mert ez akkor fog igazán ütni. Komikus szereplőt alakítani mindig hálás feladat, persze a drámaiakat is nagyon szeretem, csak ott nehezebb megítélni menet közben, hogy jó úton vagyok-e. Egy drámában nem tudhatod, hogy a közönség alszik vagy figyel, egy vígjátéknál viszont a nevetésből és a tapsból azonnal le tudod szűrni a véleményeket. Ehhez is fűződik egy nagyon kellemes emlékem: Győrben játszottuk a Vízkeresztet, Valló Péter rendezésében. Én Malvoliót alakítottam, akinek van egy nagyon híres monológja – a levél-monológ. Az egyik előadáson ötször kaptam nyíltszíni tapsot: egyszer a színrelépéskor, egyszer, amikor lementem, és még hármat a monológ alatt. Ilyen sem addig, sem azután nem fordult elő velem, azonnal fel is hívtam Vallót, és elújságoltam neki.

Említetted a ritmusérzéket. Főként prózai szerepekben láthatott téged a közönség az utóbbi időkben, most viszont egy klezmer musicalben játszol, két dalod is van. Színészként hogyan viszonyulsz a zenés darabokhoz?

Nagyon szeretem őket, csak félek tőlük. (mosolyog) Ha az ember elfelejti a lépést vagy a szöveget, nincs mit tenni, a zene megy tovább. Bár mióta kitalálták a subidubi-t és a la-la-lát, azóta nem lehet felsülni! (nevet) Régebben nem volt bennem emiatt félsz, de most már nem vagyok fiatal, így egyre többször aggódom hasonló dolgok miatt. A főiskolán egyébként híresen jó énekes voltam, de ez mára kissé megkopott. Most sem éneklek rosszul, de tisztában vagyok vele, hogy nincs karbantartva a hangom, nem szól úgy, mint régebben.

Milyen feladatok várnak rád az idei évadban?

Egyfelől játsszuk tovább A király beszédét Győrben, valamint az Eldorádót a József Attila Színházban. A Menyasszonytánc után két új bemutatóm lesz a Győri Nemzeti Színházban, a Liliomfi és a Csókos asszony. Volt szó még egy vendégjátékról is, de az már nem férne bele az időmbe. De ha ez mind meg tud valósulni, nagyon boldog leszek!

Kiemelt kép: Csankó Zoltán (fotó: Győri Nemzeti Színház)