Ma ünnepli 80. születésnapját Koltai Lajos, a magyar film egyik megkerülhetetlen operatőre. Olyan munkákat köszönhetünk neki, mint Szabó István Mefisztója, emellett ő a ’lajosing’ technikai kidolgozója.

Koltai Lajos, vagy ahogyan a szakma és a barátok évtizedek óta emlegetik, Sutyi, pályafutását a Színház- és Filmművészeti Főiskolán kezdte. Első filmjei még dokumentumfilmek, de már a 70-es években a szakmai élvonalba került és már korai munkáiban megmutatkozott az a különleges érzékenység, amellyel a fényt nem csupán világításra, hanem az érzelmek legfinomabb tolmácsolására használta. Koltai Lajos egyik legnagyobb művészi erénye az a páratlan szakmai alázat és rugalmasság, amellyel a legkülönbözőbb látásmódú rendezők egyenrangú alkotótársává tudott válni. Otthonosan mozog a nyers, dokumentarista stílus és a végletekig csiszolt, esztétizáló képi világ között is, hiszen mindkét irányzat kimunkálásában úttörő szerepet vállalt. Televíziós múltjából merített tapasztalatai – a szűk képkivágások és a dinamikusan mozgó kamera – nemcsak dokumentumfilmjeit tették hitelessé, hanem játékfilmjeibe is egyedi, feszült lüktetést vittek. Életművének megkerülhetetlen részét képezik televíziós munkái is, ahol olyan neves rendezők oldalán formálta a magyar mozgókép nyelvét, mint Maár Gyula, Ranódy László, Fazekas Lajos, Sándor Pál.

Elválaszthatatlan alkotótársa lett Szabó Istvánnak, és közös munkájuk, a Mephisto 1982-ben elhozta Magyarország számára az első, legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat. Ez a történelmi siker kapukat nyitott a világra, de Koltai sosem maradt csupán csak egy technikás szakember, igazi vizuális költő, aki olyan remekművek képi világát teremtette meg, mint a Redl ezredes, a Bizalom vagy a Napfény íze. Amikor a kilencvenes években Hollywood is felfedezte magának, olyan legendákkal dolgozott együtt, mint Jack Lemmon, Walter Matthau vagy Sean Connery, mégis mindvégig megőrizte azt a sajátos, közép-európai humanista látásmódot, amely annyira egyedivé és felismerhetővé tette stílusát. Legnagyobb nemzetközi elismerését operatőrként Giuseppe Tornatore Malèna című filmjéért kapta, amelyért Oscar-díjra jelölték, és amellyel végérvényesen beírta magát a filmtörténelem legnagyobbjai közé.

Pályafutása során azonban nem elégedett meg a kamera mögötti léttel; alkotóvágya a rendezői székbe is elszólította, ahol ugyanolyan magabiztossággal formálta a történeteket, mint korábban a fényeket. Kertész Imre Nobel-díjas regényének adaptációja, a Sorstalanság, monumentális vállalkozás volt, amelyben operatőri tapasztalatát a rendezői vízióval egyesítve tudott beszélni az emberi sors törékenységéről. Legutóbbi rendezése, a Semmelweis pedig bebizonyította, hogy még nyolcvanhoz közel is képes megszólítani a legszélesebb közönséget, hiszen a film az elmúlt évek egyik legnagyobb hazai mozisikere lett, újra bebizonyítva, hogy a minőségi történetmesélésre mindig van igény. Koltai Lajos művészete a mély empátián alapul: nála minden beállítás, minden árnyék és minden fénysugár az embert és annak belső igazságát keresi. Tanári munkássága során generációknak adta át azt a hitvallást, hogy a film nem csupán technikai folyamat, hanem a lélek kivetülése a vászonra.

Boldog születésnapot kívánunk neki!

Kiemelt kép: Koltai Lajos (fotó: Balogh Zoltán / MTI )