Az eddig közel húsz regényt jegyző Fábián Janka az utóbbi években három kisregénnyel is jelentkezett, amelyek – hasonlóan a többi művéhez – egy-egy régebbi korba kalauzolják el a történelem iránt érdeklődőket.    

Az első kisregény a sorban a 2021-ben megjelent Cholera-napló, amely, ahogyan a cím is mutatja, az 1831-es kolerajárványt állítja középpontba. A fókusz és a témaválasztás nem véletlen, hiszen a 2020-as évekre nagyban rányomta a bélyegét egy másik világjárvány, a koronavírus. Fábián Janka pedig akként reagált a kialakult helyzetre, hogy felidézte a 190 évvel ezelőtti állapotokat – amelyek alig különböztek a mostanitól. A tizenhét éves Gruber Georgina (a családnak csak Zsini) a budai Várban, apja híres cukrászműhelye feletti lakásukban próbálja átvészelni és túlélni a számunkra is ismerős karantén kegyetlen hónapjait. Vele van édesapja, nagyanyja és húga – bátyja Ausztriában, nővére pedig a családjával együtt a pesti oldalon ragadt. A bizonytalanság, a rettegés jellemzi mindennapjaikat, amelyekre egyre inkább rányomja a bélyegét a forrongó közhangulat, valamint a megbetegedések és az elhalálozások egyre növekvő száma – amelyet hamarosan testközelből is megtapasztalhatnak.

Fábián Janka ismét történelmi hitelességgel tárja elénk az 1830-as évek vészterhes időszakát, többek között korabeli újságcikkeket hívva segítségül (példának okáért Kazinczy halálának tudósítását a Bécsi Magyar Kurirból szó szerint olvashatjuk). És bár hőseink fiktív személyek, a helyzet, amibe kerülnek, igenis valós. Zsini július 15-én veti papírra először gondolatait, naplóját pedig egészen október elejéig vezeti, ez alatt a szűk három hónap alatt pedig képet kaphatunk arról, hogyan viszonyultak a korabeli emberek a járványhoz. A válasz pedig roppant egyszerű: pontosan ugyanúgy, mint ahogyan mi, a 21. században. Habár a technika és az orvostudomány is meglehetősen sokat fejlődött az elmúlt két évszázad alatt, az emberi természet vajmi keveset változott. Ugyanúgy akadtak akkoriban is kóklerek és összeesküvés-elméleteket gyártók, olyanok, akik nem bíztak az orvosokban és olyanok is, akik ezt az egészet csak kitalációnak vélték. Habár a szerző is remekül ábrázolja a kialakult szituációt, az írás igazi erősségét az adja, hogy mindazt, amit itt olvashatunk, mi magunk is megtapasztalhattuk. Akkoriban a Pest és Buda közötti közlekedést is lezárták és sem telefon, sem internet nem volt, így a szereplőink valóban semmit nem tudhattak rokonaik állapotáról – talán ennyi a különbség csupán, hogy mi legalább a modern technológia segítségével tarthattuk a kapcsolatot a szeretteinkkel. De a vágyak, az érzelmek ugyanazok maradtak, és éppúgy, ahogyan mi, Zsiniék is nehezen küzdöttek meg a bezártsággal. A fiatal lány – ahogyan az borítékolható – többször is találkozik a halállal, így idő előtt kell felnőnie, ugyanakkor minden szomorúságot és tragédiát ellensúlyozva kapunk egy halovány szerelmi szálat is, ami legalább részben helyreállítja az olvasó lelki békéjét.

Fábián Janka (Fotó: Máté Péter)

A 2022-es Árvízi napló, amely bár teljesen különálló történet, mégis tekinthető folytatásnak, hiszen a főszereplő ebben Zsini húga, Vilma, de persze a Gruber-család már megismert tagjai is tiszteletüket teszik egy rövid időre. Alig hét évvel a kolerajárvány tombolását követően újabb csapás sújtja a főváros lakóit: 1838 márciusának közepén minden idők legnagyobb árvize öntötte el az egyébként rohamos tempóban fejlődő Pestet. Habár megvoltak ennek is az előjelei, senki nem gondolta, hogy a Duna vize annyira megemelkedik, hogy gyakorlatilag tengerként borítja majd el a folyó menti területet. Vilma, akit immár kamaszlányként látunk viszont, vőlegénye halálát követően éppen a Pesten élő nővére családjánál gyászol, itt éri utol őt a végzetes természeti katasztrófa.

A pest-budai jeges árvíznek 1838 tavaszán 153 halálos áldozata volt, tízezer ház dőlt romba a Duna mentén, Pesten 2281, Budán 601. A folyó medre akkoriban nem volt megfelelően szabályozva, így a jég megakadt a partokon, és felduzzasztotta maga mögött a folyót. A tetőzés március 15-én következett be 929 centiméterrel – az addig mértnél másfél méterrel magasabban. Fábián Janka ebben a kisregényben tehát ennek a természeti katasztrófának állít emléket, amely bár abszolút nem egyedi, de az addigi történtelemben kétség kívül a legnagyobb áradás volt Magyarországon. Sajnálatos módon az utóbbi évtizedekben is akadt példa nagy mértékű rombolással járó árvízre, így az itt leírtak bizonyos embereknek épp annyira ismerős lehet, mint amilyen mindannyiunk számára az volt a világjárvány. Láthatjuk, hogy milyen gondokkal és akadályokkal kellett megküzdeniük az akkori Pest lakóinak, emellett a szerzőnő meglehetősen hűen ábrázolja az emberi természetet is: a másokon önzetlenül segítők mellett olyanokat is láthatunk, akik igyekeznek minél nagyobb haszonra szert tenni a tragédiák közepette is. A történet végén – és azt hiszem, ezzel nem árulok el semmilyen meglepőt –, láthatjuk, amint megkezdődik Pest újjáépítése, és amellyel együtt az emberek szívébe is visszatér a remény.

Fábián Janka (Fotó: Máté Péter)

A három kisregény közül az Ida titkai a legfrissebb: ez 2023 tavaszán látott napvilágot. A szerző ezzel a történettel kisebb részben a kecskeméti Városházának, nagyobb részben pedig Ferenczy Idának, Sisi felolvasónőjének állít emléket. A történet két idősíkon játszódik: a jelenben megismerjük az egyetemista Kingját, aki éppen a szakdolgozatát írja művészettörténetből, és egy véletlen folytán a keze ügyébe akad pár réges-régi rajz, valamint egy több mint 100 évvel ezelőtt írt napló. A lány élete ezen a különleges módon fonódik egybe a 16 éves Zelmáéval, aki a híres építész, Pártos Gyula árván maradt unokahúga, és akinek abban a szerencsében lehetett része, hogy kecskeméti tartózkodása alatt találkozhatott Ferenczy Idával. Rajta keresztül ismerhetjük meg a felolvasónő életét attól a pillanattól kezdve, hogy kiválasztották Erzsébet magyar nyelvű udvartartásába egészen a királyné tragikus haláláig.

Habár a kötet nem tartalmaz arra vonatkozó információt, hogy a történet mennyiben fikció és mennyiben történelemhű, kis utánajárással nagyjából képet kaphatunk az arányokról. A kecskeméti Városháza impozáns épületét valóban Pártos Gyula tervezte – Lechner Ödönnel karöltve –, a kisregényben pedig megjelenik felesége, Vittorina Bartolucci opera-énekesnő is, valamint említés szintjén az akkoriban még szinte csecsemő Elza, egyetlen gyermekük. Pártos Zelma viszont kitalált személy, habár életútjának felrajzolásakor a szerző szintén igyekezett követni a történelmi eseményeket, gondolok itt például a nagybányai festőiskolásra. A terjedelem nem engedi meg, hogy akár Zelma, akár Kinga életével behatóbban foglalkozzunk, és míg előbbinél kicsit izgulhatunk ugyan a sorsának alakulásán, utóbbi gyakorlatilag csak egy eszköz arra, hogy az írónő elénk tárja a XIX. század utolsó éveit.

A történet központi alakja azonban maga Ferenczy Ida, aki a kisregényben egy kedves, közvetlen és roppant szimpatikus nőként jelenik meg, jelleméről nem is tudunk meg többet. Általa azonban képet kaphatunk egy felolvasónői poszt jelentőségéről, magáról Erzsébetről, magyarországi látogatásairól, felelevenedik előttünk Rudolf főherceg halála, valamint a királyné tragikus meggyilkolása. Fábián Janka pedig elképzelte, hogy mindez milyen hatással lehetett arra a nőre, akit Sisi legközelebbi barátai között tartott számon, és akivel – sok más magyar társához hasonlóan – a királyné halálát követően csúnyán elbánt az osztrák udvar.

Habár a három nő élete szépen fonódik egybe, az Ida titkait mégsem az izgalmas, fordulatokban gazdag cselekmény miatt érdemes kézbe venni, hanem mert – a szerzőtől megszokott módon – roppant hitelesen és hangulatosan mutatja be az 1896-os kecskeméti életet, tisztelegve egy talán kevésbé ismert, de annál fontosabb asszony alakja előtt. 

Fábián Janka: Cholera-napló, Libri Kiadó, 160 oldal
Fábián Janka: Árvízi napló, Libri Kiadó, 184 oldal
Fábián Janka: Ida titkai, Libri Kiadó, 232 oldal