Tóth Lala textilművész a kivetkőzés folyamatát dolgozza fel, a kifejezés arra utal, amikor a parasztság a tradicionális népviseletet elhagyva, városi esztétika szerint kezdett el öltözködni. Az alkotó Korniss Péter fotográfus munkájából inspirálódva kezdett el foglalkozni a paraszti kultúra hanyatlásával az öltözeten keresztül.
A Néprajzi Múzeumban megtekinthető kiállítás számos ruhaszobrot vonultat fel, melyek az immár kiüresedett népviseletet szimbolizálják. Tóth Lala az alkotói folyamat során a magyarok lakta tájegységek viseleteit tanulmányozta, ezeknek a sematikus sziluettjéből indult ki. A Néprajzi Múzeum nyugati oldalán (a Hősök tere felől) kiállított két mű a széki és az Alsó-Garam menti viselet alapján jött létre.
Budavári Veronika, kurátor, néprajzos-muzeológus munkája az az installáció, amely a Néprajzi Múzeum keleti oldalán fogadja a látogatókat. A szamuráj és a matyó menyecske alakjai a Néprajzi Múzeum magyar és nemzetközi tárgyanyagára utalnak. Öltözeteik fő alkotóelemei a gyűjteményi munka segédeszközeiként használt nyomtatott QR-kódok és a festékszalagok, melyek a Múzeum költözési folyamata végén hulladékként jelentkeztek. Újrahasznosításuk tiszteletadás a műtárgyakban megmutatkozó számtalan kézműves technika és a láthatatlan múzeumi munka előtt.
A Néprajzi Múzeum az elmúlt években számos projektben működött együtt kortárs művészekkel. A kutatási és kiállítási munkába bevont alkotók nem olyan kérdésekre keresnek megoldást, amelyek a múzeum kutatási és kiállítási gyakorlatából hiányoznának, hanem azzal, hogy egy másik eszközkészlettel, fogalomhasználattal rendelkező terület gyakorlatát emelik be, sokkal színesebb, árnyaltabb válaszok születhetnek.
Kiemelt kép: Ruhaszobrok (Fotó: Incze László, Néprajzi Múzeum)
