„Kíváncsi lettem, hogy én hogy tudnám a lehető legjobban megcsinálni” – interjú Kamarás Ivánnal

Azt már tavasszal tudni lehetett, hogy új szereplővel fog tovább futni a Thália ikonikussá vált darabja, A férfiagy – avagy nincs itt valami ellentmondás, ám egészen szeptemberig kellett várni rá, hogy a teátrum művészeti vezetése elárulja, ki viszi tovább a végtelenül szórakoztató, ám mégis elgondolkodtató előadást. Schell Judit olyan színművészt választott a feladatra, akivel meglepte a közönséget, ugyanis az elmúlt tíz évben nem láthatták a nézők kőszínházi repertoár darabban, most azonban két produkcióban is színpadra lép majd a Tháliában. Interjú Kamarás Ivánnal.

Az elmúlt években ritkábban lehetett téged kőszínházi színpadokon látni. Miért döntöttél úgy, hogy elvállalod a Thália, azaz Schell Judit felkérését, és egyből két szerepbe is beugrasz náluk?

Kőszínházi repertoár előadásban tíz éve nem játszottam. Számos lehetőségem adódott volna már erre korábban is, amit nagyon köszönök azoknak, akik gondoltak rám, de most először alakult úgy, hogy minden számomra fontos körülményt figyelembe tudtunk venni az egyeztetésnél.

Mi volt az első gondolatod egyébként, amikor Judit felhívott?

A Ketten egyedülről volt először csak szó, amit akkor én még nem láttam. Nagyon közel állunk egymáshoz Jucival, osztálytársak voltunk a főiskolán, azóta is nagyon jó barátok vagyunk. Mindig is szerettünk együtt játszani, csak már nagyon régen nem volt erre lehetőségünk, emiatt is volt számomra lélekemelő a megkeresése. Aztán megnéztem a darabot, ami egy nagyon kedves, emberi történet, és még inkább kedvet kaptam hozzá, hogy eljátsszam mellette Johnny szerepét.

Amikor felmerült, hogy vedd át A férfiagyat is, ami egy egyszereplős előadás, akkor nem volt benned egy kis ijedtség?

Nem ez jutott az eszembe először, hiszen azért nekem abban a koncertjeimnek köszönhetően elég nagy rutinom van, hogy hogyan lehet a közönség érdeklődését fenntartani egyedül állva a színpadon. Amikor megnéztem a darabot, akkor inkább az járt a fejemben, hogy ez egy izgalmas lehetőség, kíváncsi lettem, hogy én hogy tudnám a lehető legjobban megcsinálni ezt a feladatot.

Könnyen találtál kapcsolódási pontokat a szöveggel?

Persze, hiszen ez egy nagyon helyes, nagyon jópofa történet. Nem tudom, hogy ismered-e.

Igen, láttam már!

Akkor tudod, hogy a férfi és női kapcsolatokról, a köztük lévő bizalmi rendszerről szól. Székely Iván egy olyan férfi, aki megpróbálja megérteni a nőket, és próbálja elemezni eközben önmagát is. Mindannyian voltunk már hasonló szituációkban, mint amikről ő beszél, így mindenki tud kapcsolódni hozzá a saját tapasztalatai és történetei alapján. Lehet bármennyire fejlett a technika, lehetnek bármilyen modern vívmányok, a férfi és a nő kapcsolatának rejtelmei továbbra is a homályban maradtak, tapogatózva keressük egymás felé az utat. Ezt ragadja meg nagyon pontosan és szórakoztatóan a darab.

Mi lesz benne neked a kihívás?

Az önálló koncertjeimen, az Idegenek az éjszakában és az Egy fess pesti este során nem szerepben vagyok a színpadon, önmagamként létezem a közönség előtt, akiknek ezáltal meg tudom mutatni, hogy ki is az az élő-eleven Kamarás Iván. Emiatt nagyon különleges, már-már bensőséges kapcsolat tud kialakulni a nézők és közöttem. Valami hasonló jelenlétre lesz szükség A férfiagynál is, és az nagyon érdekel, hogy a koncerteken megszerzett tapasztalatokat felhasználva hogyan fogom tudni a színházban is magammal húzni az ott ülőket.

A darabnak természetesen van egy pontosan megírt szövege. Lehetőséget ad azért arra, hogy az ember néha egy kicsit kiszóljon belőle, vagy improvizáljon, hiszen ez egy lélegző történet, ami együtt él a közönséggel, az ő reakcióik alapján alakul folyamatosan, egy picit számomra közelít a stand uphoz is.

Nem úgy hangzik, mintha szokványos színészi feladat lenne…

Abszolút nem az! De én nagyon szeretem az ilyen kihívásokat. Engem ez a stand up szerű stílus mindig is izgatott, egészen különleges dolog. Az egész anyag az. Egyedül játszod, de mégsem monodráma, stand upos, de azért nem teljesen, mert annyira nem szabad, közben meg színészileg is kihívás, mert hat különböző karaktert kell megjeleníteni benne, ráadásul egy kerek történetet mesélsz el az elejétől a végéig. Szóval van benne minden: színészet, stand up és azért arról se feledkezzünk meg, hogy közben úgy kell farkasszemet nézni a nézővel, mint ahogy azt a koncertjeimen, nincs más a színpadon rajtam kívül, természetesen zenészek sem, hiszen ez egy prózai előadás.

Szirtes Tamás a rendező, segített a felkészülésben?

Mivel egy szerepátvételről van szó, ezért nyilván nem lesz egy teljes próbaidőszak a hátam mögött, pár napos beugrópróbára lesz csak lehetőségünk. Természetesen már találkoztunk Tamással, amikor beszélgettünk a darabról, akkor kiderült, hogy hasonlóan gondolkodunk az anyagról, ugyanazokat a dolgokat tartjuk fontosnak. Már nyáron elkezdtem a szöveget tanulni, ez mostanra szerencsére már elég jól beült, így csak apró dolgokat kell majd tisztázni az első előadás előtt.

Könnyen megtanultad a szöveget?

Meglepően gyorsan rögzült. Nagyon sokat gyakoroltam, főleg az autóban, általában Balatonra menet, vagy onnan hazafelé. Magam mellé tettem a példányt és mondtam, mondtam, mondtam, néha lenéztem, mert azért voltak elakadási pontok. Az a fontos ennél az anyagnál, hogy a főbb témákat megjegyezd, hogy alapvetően mi után mi következik. Aztán a nagy szövegmondás közben egyszer csak azt vettem észre, hogy meg is érkeztem… 35-40 oldalon simán, gond nélkül végig mentem így.

Persze az nem elég, hogy el tudod mondani a szöveget, nem ez az igazi tudás, hanem az, amikor már annyira benned van az egész, hogy a részletekre tudsz figyelni. Nagyon izgalmasan van megírva, pontosan a kis finomságokon múlik az, hogy mennyire húzza magával a nézőt, ezért rengeteget foglalkoztam ezekkel.

Nem nehéz, hogy egyedül kellett felkészülnöd egy ilyen bonyolult szerepre?

Megszoktam ezt a fajta önálló munkát most már, az elmúlt években mindig így dolgoztam.

November 22-én lesz az első előadás, utána december közepén kezditek el a Ketten egyedült próbálni.

December 19-én van a bemutató, igen. Ez egy nehezebb ügy, mert a dialógok egyik felét kell csak megtanulnom, azaz nem egy összefüggő szövegről van szó. A kétharmadát már elég magabiztosan tudom, még a végével kell egy kicsit dolgoznom, de szerencsére van még egy hónapom rá körülbelül.

A két bemutatón túl rengeteg koncerted is lesz novemberben és decemberben.

 Igen, járjuk az országot, rengeteg felkérés érkezik, a Győri Nemzeti Színháztól kezdve, Baján keresztül Dabas, Gárdony, Solymár, Soltvadkert, Ajka, Tiszakécske, és ez csak a következő két hétben.

Hogy állt össze egyébként a két est anyaga?

Az Idegenek az éjszakában Frank Sinatra dalaira épül. Ő a magyar kultúrába nem igazán robbant be, inkább csak becsordogált, bár a dalait imádják a nézők, csak nem biztos, hogy tudják, hogy ki énekli. A menedzserem, Stern Éva ötlete volt, akivel 21 éve együtt dolgozom, hogy ezekből válogassunk. A zenei anyag mellett néhány saját emléket és élményt is megosztok a nézőkkel, egészen különleges, bensőséges hangulata szokott lenni az egésznek, miközben olyan világslágerek csendülnek fel, mint a My Way, a Fly Me To The Moon, a Volare, a Just a Gigolo, és így tovább.

Az Egy fess pesti este viszont kizárólag magyar dalokból áll,  ott velem van egy „gipsy-jazz” zenekar, akik túlzás nélkül az ország legjobb muzsikusai. Itt olyan dalokat válogattunk össze, amelyek a magyar film aranykorából származnak: Meseautó, Villa Negra, Kicsit szomorkás a hangulatom máma, stb. Kicsit leporoltuk őket, de fontos szempont volt, hogy hűek maradjunk az eredeti slágerekhez, mégiscsak remekművekről van szó. Évával megírtuk hozzá a kis történeteket, amik azokhoz az ikonikus színészekhez kapcsolódnak, akik játszottak ezekben a filmekben. Nagyon izgalmas anyag hangzik el, azt gondolom, hogy igazi ínyencség lett, boldogan visszük itthon és határon túl is a magyar nézőknek.

Kiemelt kép: Kamarás Iván (Fotó: Császár Bálint)