A Zsidó Művészeti Napok olyan színházi programokat kínál az érdeklődők számára, melyek legtöbbször csak a fesztivál alatt láthatók. ilyen lesz a Nőnyugat is, mivel az Örkény Színház előadását jó ideje nem láthatta a közönség, levették már a repertoárról. Most egy estére június 5-én új otthonra lelt a Hatszín Teátrumban. A darab történetéről és aktualitásáról Hámori Gabriellával beszélgettünk. 

A Zsidó Művészeti Napokra felfrissítitek a Nőnyugatot, de nem csak ebben láthat a közönség most, ugye?

Igen, elkezdtem már a Gyarmati Fanni Naplóját újra játszani, amit 2 éve csináltunk. Mivel ezt egyedül adom elő, nem kell társulathoz alkalmazkodni, és nem is olyan hosszú előadás, viszont elég súlyos. Erős koncentrációt igényel, de a baba mellett pont jól esik. A társulati munka még várat magára, mert az többórás távollét lenne tőle, és azt érzem, hogy nem azért jött ő a világra, hogy mással legyen, hanem hogy velem.

Mesélj egy kicsit a Nőnyugatról!

2010-ben készült, jó sok évadot megélt, volt már darabtemetés is. A színészek, akik benne vannak, már nagyon sok mindenen keresztülmentek, és ez egy olyan anyag, amibe nyugodtan beleivódhat az élettapasztalat, minden, ami az emberrel történik, mert nagyon mélyen lehet azokkal a problémákkal azonosulni, amik körül forog. A gyerekvállalás, a gyermektelenség, a boldogságkeresés, vagy a halál, szakítások, az alkotóvá válás, illetve hogy egy nő, mint alkotó mire képes egy férfi mellett teljesen azonos platformon.

Bíró Kriszta szerkesztette a szöveget, és annak idején úgy kezdett el ezzel foglalkozni, hogy a Nyugatban publikáló nők érdekelték elsősorban, és ahogy egyre jobban beleásta magát a témába, rájött, hogy mennyire érdekes a sorsuk, illetve az írók feleségeinek és a hozzájuk kötődő nők élete. Ebből született meg az előadás. A próbafolyamat maga is egyfajta kutatás volt, olvastuk a Borgos Anna könyveket, mert nagyon fontos volt megismerni ezeket az embereket, akikről egyébként nem sokat tudunk. Judik Etel például az egyik kedvencem, ő volt Karinthy első felesége. Egy rossz házasságból, egy nagyon furcsa férj mellől menekült el a gyerekeivel együtt az íróhoz, színésznő volt. Később a tragikus halála vetett véget a kapcsolatuknak, Karinthy már akkor leírta, hogy „úgy érzem agyamban daganat képződött, amikor ő meghalt”, és ez még jóval a második felesége előtt volt, nagyon mellbevágó mondat ez.

Jelenet a Nőnyugatból (fotó: kortársPR)

Akkor erősen fog hatni a nézőkre.

Igen. Nyilván nagyon törekszünk arra, hogy ne legyen se bulvár, se érzelgős, se önsajnálattal teli, könnyen lehetne pedig, mert borzasztó szomorú és keserű anyag. 100 évvel ezelőtt is ugyanazok voltak a problémák, mint ma, csak az egy még kegyetlenebb világ volt, még sokkal nehezebben boldogultak, mint most. Nagyon érdekes a nők szavazati jogáról szóló passzus, ami persze mára már megvan, de mégis… most lehet a #metoo-ról bármit gondolni, de az, hogy még mindig nem fejeződött be a nők méltóságért és egyenjogúságért folytatott küzdelme, az azt mutatja, hogy nagyon is van aktualitása ennek az előadásnak.

Annyi évadot ment, hogy szerintem a budapesti közönség jól ismerte, sőt vannak, akik többször megnézték, abszolút újranézős előadás. Érdekes, hogy voltak esték, amikor a közönség szívből tudott nevetni, de olyan is, amikor mindenkinek gombóc volt a torkában, aki a nézőtéren ült. Nagyon hullámzó volt az egész hangulata, ami persze jórészt azon múlik, hogy mennyit játsszuk. Ezért is vagyok most nagyon kíváncsi, hogy milyen lesz, hosszú idő után vesszük újra elő.

Gryllus Dorkával felváltva játszottátok a te szerepedet, ugye?

Igen. Én próbáltam be, de abban az időben költöztem ki Berlinbe, ő meg akkor jött vissza babázni, így végül ő került a helyemre. Gyakran havonta leveleztünk, hogy a következőket ki tudja játszani. Nagyon jó barátok vagyunk egyébként is, örültem, hogy ő vált, nagyon fontos volt ez nekem. Beszéltünk sokszor, mert érdekelt, hogy mit csináltak, hogy ment az előadás. Szóval ebben az anyagban benne van ennek a női körnek a kapcsolata, a különböző korú színésznők barátsága is (mosolyog).

Miért került le végül?

Elfáradt az anyag ereje. Bennünk kevésbé, de mivel évekig játszottuk, ezért sokan megnézték már, és nem talált új nézőkre. Ilyenkor jobb elbúcsúzni egy előadástól. De szerencsére abszolút felújítható, hiszen tényleg örök érvényű, ami benne van. Izgalmas az is, ha nem csak a lelki azonosulást keressük ezekkel a sorsokkal, amelyeket bemutatunk, hanem ismeretanyagként kezeljük. Az 1908 és 1944 között fennálló Nyugatról, mint folyóiratról is nagyon sok mindent megtudunk, de nem csak a nőkről, hanem a férfiakról is, a férfi írókról, az ő nőkkel való bánásmódjukról, viszonyukról, hogy hogyan látták a nőket. Móricz például nagyon érdekes ebből a szempontból is. Az első felesége szinte alkotótársa volt, nagyon fontosak voltak számára Janka (Holics Eugénia, tanítónő – a szerk.) meglátásai. A második felesége, Simonyi Mária színésznő volt, ő nem tudott ilyen minőségben igazán közel kerülni az íróhoz, hamar el is hidegültek egymástól. Majd megérkezett a kirobbanó, egészséges szerelem az életébe, amikor megismerte Csibét, ahogyan ő nevezte Littkey Erzsébetet. Azt mi már nem mondjuk el, hogy ő Móricz halála után, később a vészkorszakban életeket mentett. Rengeteg izgalmas dolog nem tudott bekerülni az előadásba, de sokszor az emberek, akik megnézik a darabot és tényleg megérinti őket, utánaolvasnak. Iskolások is jöttek, pedig nem akartunk nevelő előadást csinálni, mégis milyen jó, hogy nem csak az irodalomóra tananyagaként ismerik ezt a korszakot.

Erős üzenete is van a Nőnyugatnak.

Élünk egy kettészakadt világban, ez van az országban is, kiéleződik a jobb- meg a baloldal, és közben meg az egészséges életben ennek nem így kellene lennie. Ezek a dolgok sokkal bonyolultabbak, nagyon sok minden megfér egymás mellett, tud együtt létezni. A darabból is kiderül, hogy a Nyugatnál nagyon sokféle szemléletű alkotó dolgozott együtt egy olvasztótégelyben, akik az irodalmat tekintették a fő csatornának, ez volt a közös nyelv, ez volt fontos. Emiatt is be kell látnunk, hogy nem szabad ennyire bedőlni a trendeknek, hanem az emberi lélek sokkal gazdagabb minőségét kell szem előtt tartanunk.

Kiemelt kép: Nagy Gergő