„Összetört, elhagyott, meghalt…” címmel nyílt meg a Magyar Állami Operaház pincéjében a dalszínház állandó kiállítása, amely az intézmény 83, a vészkorszak alatt származása miatt elbocsátott és meghurcolt művészének és munkatársának állít emléket.

A hiánypótló kiállítás Gábor Sylvie rendező, játékmester ötlete és doktori disszertációjához készített alapkutatása nyomán az 1939 júliusa és 1944 áprilisa, vagyis a II. zsidótörvény bevezetése és Magyarország német megszállása következtében elbocsátott tagok életét vizsgálta. A kutatást rendkívül megnehezítette az események dokumentálatlansága: a túlélők már nincsenek közöttünk, a II. világháborút követő évtizedekben pedig a traumák jórészt elhallgatva, kibeszéletlenül maradtak, feljegyzések és visszaemlékezések pedig csak elvétve születtek a periódusból. Mégis páratlan teljesítmény Karczag Márton, az OPERA Emléktár vezetőjének és a kiállítás kurátorának munkája, mert a tárlat az első a magyar színháztörténetben, ami a holokauszt eseményeit egy társulat életében vizsgálja. A feltáró munka nem tekinthető befejezettnek, a tárlat a megkezdett munka folytatásának egyértelmű szándékával született.

A kiállítás operaházi munkásságuk figyelembevételével három csoportba osztva vizsgálja a 83 egykori kolléga – 14 magánénekes, 5 karmester és korrepetitor, 27 énekkari, 18 zenekari és 7 balettművész, 4 adminisztratív dolgozó, valamint 8 műszaki dolgozó – életpályáját: több mint felüket, 45 főt a II. világháborút követően visszavett az Operaház, 10-en nem élték túl a megpróbáltatásokat, míg 18-an nem tértek vissza a társulathoz. Köztük van, aki külföldön folytatta pályáját, volt, akinek karrierje megszakadt, 8 egykori munkatársról pedig semmilyen információ nem áll rendelkezésre ’45 után. A magánénekesek közt ott találjuk az operaénekesi dinasztából származó tenort, ifj. Ney Dávidot, aki bár megérte a szabadulást, legyengült szervezete útban hazafelé feladta a küzdelmet. Míg olyan kimagasló énekesek, mint Lendvay Andor és Székely Mihály a világháború után is szép karriert tudhattak magukénak, a magánénekesnők – köztük Diósy Edit és Egry Lili – csaknem mindegyikének pályáját derékba törték a megpróbáltatások.

A kiállítás azon túl, hogy a fennmaradt, hiányos források alapján igyekszik bemutatni az ez idő alatt származása miatt meghurcolt emberek életét és pályáját, felidézi az Operaház történetének fontos vonatkozó momentumait a megnyitástól egészen a II. világháború végéig. A tárlat kitér az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesült (OMIKE) Művészakciójára is, amely a munka nélkül maradt művészek számára biztosított szűkös megélhetést, és amely négy évada során csaknem 200 programot, köztük számos operaelőadást is műsorára tűzött. Az archív fotókkal és plakátokkal illusztrált tablókon QR-kód olvasó segítségével az énekes szólistáktól fennmaradt hangfelvételek is visszahallgathatók.

Az „Összetört, elhagyott, meghalt…” című kiállítás 2023. január 14-től szombaton és vasárnap 16 órától csoportos vezetéssel látogatható, de a meghirdetett időpontokon kívül 10 fő felett lehetőség van csoportos látogatás igénylésére is a tour@opera.hu e-mail-címen.

Kiemelt kép: Holokauszt-kiállítás az Operaházban – Gábor Sylvie vezetése (Fotó: Berecz Valter)