Tegnap kezdetét vette a jubileumi, XX. Magyar Táncfesztivál, amely hat napon keresztül kínál különleges programokat a táncot és a kultúrát kedvelő közönségnek a Győri Balett szervezésében, a város több pontján is.
A fesztivál első programjaként 16 órától vette kezdetét a Filter című beszélgetés-sorozat utolsó alkalma, ahol Sebestyén Bálint vendégeivel ezúttal is a Győri Balett legizgalmasabb történeteit elevenítette fel. Kiss János alapító, egykori balettigazgató személyes élményeit osztotta meg az együttes megalakulásáról. A legendát mindenki ismeri a híres osztályról, akik maguk választották Markó Ivánt vezetőjüknek, ám különleges élmény ezt valaki olyan elmondásában is meghallgatni, aki maga is megélte a magyar táncéletet megváltoztató pillanatokat.
Kara Zsuzsanna és William Fomin táncművészek érkezése a Győri Balett társulatába újabb szeleteket mutatott meg abból a komplex munkából, amely 1979-ben kezdetét vette a folyók városában. A két kivételes tehetségű művész felidézte legemlékezetesebb pillanataikat, és arról is beszéltek, hogy hivatásos pályájuk befejeztével is a tánc közelében maradtak. Pió Márta újságíróként, míg Szabó Béla fotógráfusként örökítette meg hosszú évtizedeken keresztül a győri társulat izgalmasabbnak izgalmasabb, olykor már mesébe illő pillanatait, az általuk megosztott történetek is azt bizonyítják, hogy a Győri Balett helye, és jelentősége akkor és most is megkérdőjelezhetetlen a nemzetközi táncvilág térképén.

Kiss János, Kara Zsuzsanna és William Fomin (Fotó: Csapó Balázs)
A beszélgetés közben a nézők is érezhették, hogy a Győri Balett szlogenje (Veletek teljes) mennyire találó és igaz, hiszen az együttes nem csak a táncművészeket, alkotókat kezeli a megalakulása óta eltelt 45 évben családtagként, hanem azokat a szakembereket is, akik a háttérből segítik őket, sőt, a rájuk folyamatosan kíváncsi nézőket is, akik kísérik a művészeti munkán jócskán túlmutató életüket.
A következő program igazi ráhangolóként várta a közönséget a II. János Pál téren, Oberfrank Réka és Váth Máté duója a GENOA – Winds and Waves című darabjukkal a szél láthatatlan, ugyanakkor ellenállhatatlan hatását vizsgálja, középpontba állítva az ember és a környező erők táncát. A művészek által használt különleges, vitorlára emlékeztető szerkezet élő organizmussá vált, alakja folyamatosan változott az előadás során, alkalmazkodva a téma adta kettőséghez, felejthetetlen élményt nyújtva a nézők számára.
A fesztivál megnyitóját este tartották a Győri Nemzeti Színházban, ahol a hivatalos köszöntőket követően – Kiss-Hegyi Anita államtitkár asszony mellett többek között Győr város polgármestere, Pintér Bence és a fesztivál igazgatója, Csepi Alexandra is mondott beszédet – egy új premiert láthatott a közönség: A halál és a lányka című beavató táncszínházi előadást Szőllősi Krisztina rendezte.
Schubert fantasztikus zenéjét kiindulópontként kezelve az alkotó nem kisebb feladatot vállalt magára, mint a fiatal, eddig a táncot kevésbé ismerő közönség megszólítását, amelyhez olyan innovatív eszközöket is bevetett – természetesen a Győri Balett táncosainak tudását maximálásan kihasználó koreográfiák megálmodása mellett –, mint dr. Farkas Levente András influenszer vagy a Győri Filharmónikus Zenekar bevonása, de aki látta a tegnap esti bemutatót, az biztosan nem tudja szó nélkül hagyni a győri Design Campus hallgatói által tervezett látványvilágot sem.

Velekei László és Szőllősi Krisztina (Fotó: Csapó Balázs)
Az előadást követő fogadáson Velekei László, a Győri Balett igazgatója azzal köszöntötte Szőlőssi Krisztát, hogy gratulál, most már igazi győri vált belőle. És ez látszik az előadáson is, nem csak az említett résztvevők, alkotók bevonása miatt, hanem azért is, mert az a bátorság, amellyel Szőllősi áttöri a negyedik falat, csak azokban a koreográfusokban van meg, akik tökéletesen ismerik közönségüket és tudják, meddig feszegethetik a befogadás határait. A győriek ebben az évben pedig jócskán kaptak tőle feladatot, már az Éva & Ádám női felének bemutatóján is, alkotói munkásságának mostani produktuma, A halál és a lányka pedig csak tovább folytatja az építkezést. Ilyen felvezetés után pedig csak izgatottan várhatjuk a folytatást.
Azt, hogy mitől fesztivál egy fesztivál, azt a győri szervezőknek nem kell elmondani, húsz éves tapasztalatuk már az első nap programján is érezhető volt. Nagy élmény mind a táncos közösség, mind a nézők számára, amikor egy előadás-élményt követően nem a hagyományos módon, feldolgozó beszélgetés formájában találkozhatnak össze, hanem kötetlen formában nyílik mód egymás megszólítására. Erre biztosított lehetőséget az együttes stábja tegnap este is, a Nika koncert közben és utána a II. János Pál téren. Az pedig csak hab a tortán, amikor a világ legjobb táncosai között számontartott győri társulat tagjait és vezetőiket Presser dalok szövegét énekelve, laza „lötyögés” közben láthatjuk.
Kiemelt kép: Jelenet A halál és a lányka című előadásból (Fotó: Csapó Balázs)