Két klasszikus a Kapszula Könyvtár kínálatában

Az Európa Könyvkiadó 2021-ben indította útjára a Kapszula Könyvtár sorozatot, amelyben igazi irodalmi ínyencségeket kínálnak igen kedvező áron az olvasóknak. A sorozat sokféle csodálatos művet hozott el eddig is az olvasóknak, többek között olyan szerzőknek az írásaival találkozhattunk, mint Emily Brontë, Virginia Woolf, Helen Fielding, Carlos Ruiz Zafón, Ray Bradbury, Ingmar Bergman, Elif Shafak, Kazuo Ishiguro, Stephen King, Bram Stoker, Gerald Durell, Mihail Bulgakov, Robert Merle, George Orwell, Markus Zusak vagy éppen Móra Ferenc, Babits Mihály és Szántó Piroska. Mostani válogatásunkban a két legújabb kötetet ajánljuk a figyelmetekbe.

Alexandre Dumas: A fekete tulipán
ford.: Hevesi Sándor, Európa Könyvkiadó, 336 oldal

A francia romantika egyik legtermékenyebb és legnépszerűbb írója, Alexandre Dumas (1802–1870) neve leginkább A három testőr és a Monte Cristo grófja révén ismert, amelyeket a lendületes történetvezetés, az élénk párbeszédek és a színes karakterek jellemeznek. Ugyanakkor kevésbé ismert, hogy a szerző számos történelmi vonatkozású regényt is írt, köztük az 1850-ben megjelent A fekete tulipánt, amely Hollandiába, a XVII. század végére, a „tulipánmánia” idejére kalauzolja az olvasót.

A történet hátterét a holland történelem egyik viharos időszaka adja: a franciapárti Witt testvéreket Orániai Vilmos hívei – hazaárulás vádjával – felkoncolják. A regény cselekményének középpontjában Cornelius van Baerle, egy naiv, békeszerető tulipánnemesítő áll, akit politikai összeesküvés áldozataként börtönbe vetnek. Bár Cornelius ártatlanul raboskodik, továbbra sem adja fel álmát: ő szeretné elsőként kitenyészteni a fekete tulipánt, amiért jelentős pénzjutalom is jár. A remény, a szerelem és a szépség iránti vágy hajtja őt előre – az élete pedig fordulóponthoz ér, amikor megismerkedik az ördögien kegyetlen börtönőr lányával, Rosával, aki segítő társa lesz a küzdelemben.

Romantikus történelmi regényként a címben szereplő virág a szépség és tisztaság szimbólumává válik, miközben Dumas nemcsak a főhős belső világát és a szerelmi szálat rajzolja meg érzékenyen, hanem társadalomkritikai elemekkel is tarkítja művét. A politika és tudomány ütközése, az igazságtalanság vagy a szerelem ereje olyan univerzális témák, amelyek miatt a regény a mai napig élvezetes olvasmányélményt nyújthat bárki számára. A fekete tulipán egy érzékenyen megírt, különleges hangulatú történet, amely méltán tartozik Dumas életművének jelentős darabjai közé: különösen figyelemre méltó a történelmi háttér, a tudományos szenvedély, az igazságtalanság elleni küzdelem és a romantikus szál egysége, miközben a történet egyben óda is az olyan emberi érzésekhez, mint a kitartás vagy a hit.

A regény több feldolgozást is megélt, több film, rádiójáték és színpadi adaptáció is készült belőle. Az egyik legismertebb feldolgozása az 1964-es francia filmváltozat Alain Delonnal a főszerepben, de a későbbi televíziós adaptációk és ifjúsági könyvváltozatok is hamar népszerűvé váltak, főleg Európában. A regény témája, különösen a főhős szenvedélyes kötődése a természethez és az igazsághoz, ma is releváns, éppen ezért bátran kijelenthető, hogy egy örök klasszikus jelent meg most a Kapszula Könyvtár sorozatának tagjaként – Hevesi Sándor szintén klasszikussá vált fordításában.

Truman Capote: Reggeli a Tiffanynál
ford.: Wertheimer Gábor és Katona Tamás, Európa Könyvkiadó, 216 oldal

Truman Capote neve mára egyet jelent az amerikai irodalom egyik legkarakteresebb, legkifinomultabb hangú alkotójával. Írói munkásságát a műfaji sokszínűségét jellemzi: első regénye, az erősen önéletrajzi jellegű Más hangok, más szobák (1948) a homoszexuális identitáskeresés témájával foglalkozik, de életművében ugyanúgy megtalálható a bűnügyi riportregény (legismertebb műve a Hidegvérrel), mint a lírai, melankolikus hangvételű rövidprózák és kisregények, mint amilyen a Reggeli a Tiffanynál (amely magyarul először 1963-ban jelent meg Álom luxuskivitelben címen). Ez utóbbi – amely most Wertheimer Gábor új fordításában került a boltokba – egyszerre portré, társadalmi látlelet és finoman ironikus mese az identitáskeresésről: Capote érzékeny, gyakran melankolikus, mégis távolságtartó prózája mögött ott húzódik a kifinomult formai tudás és az empatikus emberábrázolás képessége.

A kisregény középpontjában egy különös, ellentmondásos nőalak, Holly Golightly áll, akinek alakját a narrátor – egy fiatal, névtelen író – visszaemlékezésein keresztül ismerjük meg. A történet az 1940-es évek New Yorkjába repíti vissza az olvasót: abba a világba, ahol a háborús árnyék ellenére pezseg az élet, és ahol a felszíni csillogás mögött gyakran a fájdalmas valóság lapul. Holly egyszerre tűnik könnyelműnek és mélyen sebzettnek: társasági pillangóként éli életét, gazdag férfiak körébe veti magát, miközben folyamatosan tagadja valódi származását és múltját. A regény egyik legfőbb kérdése, hogy ki is Holly valójában – és hogy létezik-e egyáltalán az az „igazi” Holly, akit meg lehet ismerni.

Capote újító ereje több ponton is tetten érhető a kisregényben. Egyrészt már maga a női főszereplő ábrázolása forradalminak hatott a megjelenés idején: Holly nem klasszikus hősnő, és nem is feltétlenül szerethető figura, de izgalmas, szabad és rejtélyes – a modern nő előképe. Másrészt a történet hangvétele is különleges: lírai, mégis ironikus, személyes, mégis szinte filmesen távolságtartó. A regényt már a megjelenése idején (1958) kettős fogadtatás jellemezte: egyfelől sokan nem tudtak mit kezdeni a „luxusprostituáltként” is értelmezhető Holly alakjával, míg másokat lenyűgözött a karakter szokatlan mélysége.

De a Reggeli a Tiffanynál nem csupán karaktertanulmány, hanem finom társadalomkritika is, amely a háború utáni Amerika értékválságát, a városi magányt és az önazonosság keresésének nehézségeit mutatja be. A narrátor és Holly kapcsolatának lappangó erotikája és kimondatlan érzelmei olyan feszültséget teremtenek, amely végig kíséri az olvasót. A befejezés – Holly eltűnése és a hozzá kapcsolódó nosztalgikus emlékek – pedig egyszerre megnyugtató és szomorú: egy korszak végének szimbóluma.

A mű népszerűségét tovább növelte a mára klasszikussá vált 1961-es filmadaptáció, Blake Edwards rendezésében, Audrey Hepburn főszereplésével. Bár a film számos ponton eltér az eredeti műtől – például sokkal romantikusabb, szentimentálisabb hangvételű, és elhagyja Holly sötétebb oldalát –, mégis kultikussá vált. Hepburn ikonikus alakítása, a kis fekete ruha és a reggeli kávé a Tiffany kirakata előtt máig a popkultúra része. Capote ugyan csalódott volt a szereplőválasztásban (ő Marilyn Monroe-t szerette volna a főszerepre), sőt, a bemutató után egyenes őrjöngött, mégis a film nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Holly Golightly figurája örökre bevésődjön az irodalmi és filmes emlékezetbe. A regényből később Richard Greenberg készített színpadi adaptációt – amely a filmmel szemben jóval hűbb maradt az eredeti történethez –, amelyet 2022 októbere és 2025 januárja között a Radnóti Színház közönsége is láthatott.

A Kapszula Könyvtár sorozatban megjelent kötet további három novellát is tartalmaz, amelyek szintén érzékeny írói megfigyelésekről tanúskodnak. A Virágos ház egy fiatal haiti prostituált történetét meséli el, aki a szerelem hatására próbál új életet kezdeni – Capote itt a mese és a realizmus határán egyensúlyoz. A Gyémántgitár egy börtönbarátság finom, homoerotikus árnyalatokkal átszőtt története, amely a szabadulás és a hűség témáját boncolgatja. A Karácsonyi emlék pedig Capote egyik legszemélyesebb írása, amely gyermekkori emlékei alapján született, és egy különös, szeretettel teli kapcsolatot mutat be egy kisfiú és egy idős rokon között.

A most megjelent kötetben tökéletesen tetten érhető Capote írói sokoldalúsága és stílusbeli kifinomultsága, így bizonyára minden olvasó számára különleges, maradandó élményt fog nyújtani.