A hónap első felében, két egymást követő péntek este ünnepelte kettő kétszereplős előadásának bemutatóját a Pinceszínház. Március 8-án a Meghallgatás, 15-én pedig a Grace és Gloria premierjét tartották, és bár a színlapokon tett első pillantás után semmi közöset nem találunk a két előadásban, mégis van téma, amely egyezik, és meghatározza a történetüket. Ez az emberi kapcsolatok fontossága, valamint az elmúlás, az elengedés.

Meghallgatás (fsz: Murányi Tünde és Kálid Artúr, r: Gáspár András)

Murányi Tünde és Kálid Artúr a Meghallgatásban (fotó: Herbszt-Véner Orsolya)

Balázs Ágnes szerelmi pszichokrimijéből férje, Gáspár András rendezett előadást a színészházaspár, Murányi Tünde és Kálid Artúr főszereplésével. Ez, az alkotók között meglévő szoros kapocs egyfajta garancia is volt arra, hogy minden, ami a nézők elé kerül, minden pillanat, aminek tanúi lehetünk, az hiteles és őszinte lesz. Megrendítő előadás született.

A Meghallgatás története Bogár Elláról, az ünnepelt színésznőről és Láng Leonárdról, a tehetséges, ám sikertelen színművészről szól. Együtt kezdték pályájukat, huszonöt évig voltak házasok, ám egyik nap a szakmai válsággal küzdő férfi magára hagyja a nőt, és lecseréli őt egy fiatalabb kollégájára. Egy évvel a történtek után találkoznak újra, egy meghallgatáson, és amíg várakoznak, felszínre kerül mindaz, amit az évtizedek alatt a szőnyeg alá söpörtek.

Ez a két ember tökéletesen ismeri egymást, tudják, hogy a másik mit fog tenni vagy mondani, de még a gondolatokat is képesek kilesni egymás fejéből. A kapcsolatuk egyszerre megható, irigylésre méltóan érzéki, és kíméletlenül erőszakos. Az egyik pillanatban még vidáman nosztalgiáznak, majd a másikban határozott kézzel szúrják szavaikat a másik szívébe. Érezzük, hogy megváltozott a kapcsolatuk, hogy ez már nem az a szerelem, ami korábban összetarthatta őket, de továbbra is szeretik egymást minden sértés, seb ellenére.

Kálid Artúr és Murányi Tünde a Meghallgatásban (fotó: Herbszt-Véner Orsolya)

Az előadásban hamar túllépünk a meghallgatás helyzetén, el is feledjük, hogy milyen szituációban vannak a szereplők, hiszen úgy cikázunk múlt és jelen, a valóság és a színdarab között, hogy az idő jelentéktelenné válik. Megfontoltan lépkednek előre a percek, egyre lassabb jelenetek következnek, mi pedig azért szorítunk, hogy ez a két ember ismét együtt lehessen.

Murányi Tünde, akit filmekben és sorozatokban az elmúlt években főként komikus szerepekben láthattunk, most ismét megmutathatta elképesztő színészi kvalitásait egy drámai szerepben. Érzékenyen, mégis biztosan, végig finom eszközökkel játszott, és teremtett olyan atmoszférát maga körül, amivel nem csak partnerét, hanem a nézőket is a hatása alá kerítette. Amikor férjét simogatta, mintha minket érintett volna. Kálid Artúr remekül játszotta a szakmai válságból kilábaló, de önmagában még mindig bizonytalan színészt, kétségbeesik, pánikol, és egy ponton döbbenetesen erőszakossá válik. Remekül ellenpontozzák egymást partnerével a színpadon.

A végkifejletre azonban talán senki sem számít, az oldott légkör a fináléra jegessé válik, és a levegő bennakad mindenkiben a nézőtéren. Jóleső diszkomfort érzettel távozunk a színházból. Ugyanis mi is elkezdünk gondolkozni azon, hogyan döntenénk a férfi helyében: a szeretett nő vagy az élet mellett tennénk le a voksunkat? És mivel nem lehet jól dönteni, nem is könnyen enged el az előadás.

Grace és Gloria (fsz: Kútvölgyi Erzsébet és Juhász Réka, r: Méhes László)

A Pinceszínház másik újdonsága a Grace és Gloria szintén arról beszél, milyen fontosak az emberi kapcsolatok, és mennyire fájdalmas elengedni azt, akit szeretünk. A történet az idős, halálos beteg Grace-ről, és az önkéntes Gloriáról szól, aki a haldoklók utolsó napjait igyekszik könnyebbé, problémamentessé tenni. Míg a Meghallgatásban az idő vált mondhatni jelentéktelenné, talán meg is állt az előadás végére, addig a Grace és Gloriában nagyon erős a kortalanság érzése, az, hogy amit látunk, nincs helyhez kötve. Bár az előadást végigkíséri egy kellemes, olaszos vagy talán franciás dallam, nem kapunk kapaszkodót és a kis ház ablakai is be vannak deszkázva.

Kútvölgyi Erzsébet és Juhász Réka a Grace és Glorában (fotó: Herbszt-Véner Orsolya)

Emiatt tud igazán kiteljesedni a két ember közötti kapcsolat, hiszen minden zavaró körülménytől távol, egyfajta nyugodt és édes, vészjósló mivolta ellenére is vonzó helyen, kvázi élet és halál között játszódnak az események. Az elején Grace elutasít minden segítséget, hajthatatlan, mondván a halállal mindenkinek egymaga kell megbirkóznia, ám Gloriát nem tudja eltántorítani. A kezdeti feszültségek után mindketten feloldódnak, és ahogy kinyitják magukat a másik előtt, megismerjük mindazokat a személyes tragédiákat, amelyek összehozták őket. Miközben a Gloria abban próbál segíteni az idős nőnek, hogy el tudja engedi az életét, Grace ráébreszti őt arra, hogy hogyan kellene élnie.

Juhász Réka és Kútvölgyi Erzsébet a Grace és Glorában (fotó: Herbszt-Véner Orsolya)

Kútvölgyi Erzsébet és Juhász Réka bár két, egymásnak idegen embert játszanak, az előadás végére kapcsolatuk olyan szintre emelkedik, ahol csak egy anya és lánya viszonya állhat. Ebben a helyzetben karaktereik pontosan tudják, nincs értelme mellébeszélni, titkolózni, értelmetlen megbántani bárkit is, lekezelően viselkedni, vagy haragot tartani, hiszen a végén egyedül maradunk a terheinkkel, mert a másoknak okozott sérelmeket az utolsó pillanatban akasztják a hátunkra. A darab szövege szikár, de metszően pontos, olyan mondatok hangzanak el, amelyek előadás közben is percekig visszhangoznak a nézők fejében.

A Pinceszínház mindkét új előadása megérinti az embert, és olyan tisztán beszélnek, és mutatnak rá az élet legfontosabb kérdéseire, hogy a közönség őszintén azt érezheti, jobb emberré vált miután látta ezeket a sorsokat.

Kiemelt kép: Kálid Artúr és Murányi Tünde a Meghallgatásban (fotó: Herbszt-Véner Orsolya)