Ma ünnepli 75. születésnapját Kepes András író, újságíró, televíziós műsorkészítő, egyetemi tanár.
Kepes András Budapesten, 1948. október 11-én született, általános- és középiskolai tanulmányait a főváros mellett Bejrútban és Buenos Airesben végezte. 1973-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar-esztétika szakos diplomát. Posztgraduális tanulmányokat folytatott az Amerikai Egyesült Államokban a Syracuse-i Egyetemen (1979), illetve miután elnyerte a Stanford Egyetem John S. Knight nemzetközi ösztöndíját, a Stanfordon (1985–1986). Doktori és habilitált doktori fokozatát a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerezte (2004). Első újságcikkei 17 éves korában jelentek meg. Az egyetem elvégzése után, 1973-tól a Magyar Rádiónál dolgozott munkatársként, majd a kulturális rovat vezetőjeként. Nevéhez fűződik a Gondolatjel című kulturális magazin elindítása, de szerkesztette többek között a Láttuk, hallottuk című művészetkritikai sorozatot is.
1980-tól a Magyar Televízió akkor induló kulturális hetilapjának, a Stúdió ’80-nak alapító főszerkesztő-helyettese és egyik műsorvezetője volt. Elsőként tudósított a cannes-i, a berlini, a moszkvai, a tokiói, a San Sebastian-i filmfesztiválról, Hollywoodból és a Nobel-díj átadásokról. Mikrofonja előtt szólaltak meg először magyar képernyőn világsztárok, világhírű filmrendezők, írók. 1989-től több műsor szerkesztője és műsorvezetője volt, jegyezte az Apropó (1991–1998) című riport-dokumentumfilm sorozatot és a Desszert (1994–1998) című beszélgetős műsort. 1998-ban a TV2-n megkezdte saját műsorát Kepes címmel, de még abban az évben egy súlyos betegség két évre félbeszakította pályáját, és úgy döntött, visszavonul a rendszeres szerepléstől. 2000-ben a Magyar Televízió képernyőjén tűnt fel újra Oázis című sorozatával, beszélgetésekkel, dokumentumfilmekkel. 2002-től az RTL Klub képernyőjén volt látható irodalmi sorozata, a Könyv-jelző és beszélgetős műsora, a Desszert, majd dokumentumfilm sorozata, a Világfalu. 2008-ban Különös történetek című dokumentumfilm sorozatával tért vissza egy évre a Magyar Televízióba. Több riportját sugározták külföldi televíziók, jelentős nemzetközi visszhangot keltettek a Bolíviában terrorizmussal megvádolt, és társaival tisztázatlan körülmények között meggyilkolt Eduardo Rózsa Flores-szel készült dokumentumfilmjei, különösen a vele készült utolsó interjú, ami belpolitikai vihart kavart Bolíviában, és amelynek kapcsán Kepest is megvádolták.
Kepes András (Fotó: Falus Kriszta)
Oktatói munkáját Fulbright kutató-tanárként a New York Egyetemen (N.Y.U.) kezdte (1986-1987), később más amerikai egyetemeken is előadott. Nemzetközi médiaoktatási tapasztalatait először a magyarországi Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó tanáraként (1987-1989), majd a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola címzetes főiskolai tanáraként (2004-2008) kamatoztatta. 2008–tól a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán, majd annak jogutódjánál a Budapesti Metropolitan Egyetemen tanított kinevezett főiskolai tanárként, 2012-től egyetemi professzorként. Vezetésével alakult az intézmény Művészeti Intézete 2009-ben, illetve Kommunikációs és Művészeti Kara, amelynek négy esztendőn át (2010-2014) dékánja volt. 2014 és 2019 között az egyetem Művészeti Tanácsának elnöke, azóta professzor emeritusa.
A ’80-as évek közepétől rendszeresen publikál könyveket, és különösen azután, hogy visszavonult a televíziós műsorkészítéstől, tevékenysége középpontjában egyre inkább a szépirodalom áll, regényeket és irodalmi esszéket ír. Első művei főként rádiós és televíziós riportútjaira és beszélgetéseire épültek (Szerencsés Útjaim, Kepes Krónika – Beszélgetések, Kepes Krónika – Történetek), illetve irodalmi válogatásokat készített Könyv-jelző I-III címmel a Park Könyvkiadó számára. 2008-ban, Matt a férfiaknak címmel jelent meg dokumentum-regénye, 2011-ben pedig Tövispuszta címmel írt regényt, amely azóta javított, átdolgozott kiadásban is napvilágot látott, akár csak a Világkép című szubjektív esszé-regénye. Ez utóbbi a szakmai zsűri az év tíz legjobb könyve közé választott. Könyveit idegen nyelveken is kiadták.
Kepes András (Fotó: Bielik István/24.hu)
Szakmai-közéleti tevékenységei közül említésre méltó, hogy 1990 és 1995 között a Magyar Film- és Televízióművészeti Szövetség elnökségének tagja, 1993 és 1994 között a Táncsics Mihály-díj kurátora volt. 1995-97 között az UNESCO Nemzetközi Kommunikációs Fejlesztési Programjában (IPDC) a Magyar Köztársaság képviselőjeként tevékenykedett, 1999-től pedig a Joseph Pulitzer-emlékdíj kurátora, 2021-től a kuratórium elnöke. Munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el: elnyerte többek között a Táncsics Mihály-díjat (1991), a Joseph Pulitzer-emlékdíjat (1994), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét (1998) és a Prima díjat (2011). Világkép című szubjektív esszé-regénye 2017-ben elnyerte a Libri Irodalmi Közönségdíjat.
Kiemelt kép: Kepes András (Fotó: Falus Kriszta)
