Kemény Zsófi és Zoltán Áron korábban a költőnő Most vagy soha című legutóbbi verseskötete kapcsán beszélgettek, ahol olyan kérdések kerültek terítékre, mint hogy hogyan lehet túlélni azt a korszakot, ahol a kapunyitási pánik összeér a kapuzárási pánikkal? Miért a „szerintem” kifejezés vált Kemény Zsófi számára a legfontosabbá? Hogyan válhat egy verseskötet – a költő akarata ellenére – egy egész generáció indulójává?
A költőnő húzza ki a kötetből származó verscímeket egy shakerből, és hol ő, hol Áron adja elő a műveket. Az első mű, ami elhangzik, a Huszonhetesek klubja című vers, amely a legjobb nyitányként foglalja össze a kései felnőtté válás merőben 21. századi problematikáját tárgyaló kötet műveit. „Egy kicsit mindig éreztem, hogy lesz egy határ 30-nál, és tudtam, hogy addig szeretnék mindent megcsinálni” – meséli Zsófi a vers kapcsán. „Ez volt a terv. És aztán, ahogy jött a harminc, rájöttem, hogy záródnak be az ajtók, és egyre esélytelenebb, hogy meg tudom csinálni. (…) Hiába dolgozom megfeszítetten éveken keresztül, valahogy vannak, amiket egyszerűen esélytelen elérni.” A vers kapcsán továbbá felmerülnek olyan fontos kérdések, mint, hogy le lehet-e mondani a meglepetésről vagy, hogy rémisztő dolog-e a változatlanság.
A kötetben Zsófi húsz éves korától huszonnyolc éves koráig íródott versei találhatóak meg. Az Ördögkatlan fesztiválon, a beremendi templomban rögzített videóban öt vers hangzik el, és kivétel nélkül mindegyik mély és őszinte vallomásokat csal ki a költőből. „Most éppen nem annyira látom a perspektívát magam előtt.” – vallja a beszélgetés egy pontján. „De valahogy mégis szeretnék magamnak egy új helyet kialakítani.”