Most szeptember már harmadik évadát kezdte meg a Magyar Színházi Társaság által életre hívott beszélgetés-sorozat, a Jó kérdés. A szervezet elnökével Keszég Lászlóval, és az idei évtől a moderátori feladatokat ellátó Seres Gerdával beszélgettünk a célokról, illetve a jövőbeli tervekről.
3 éve indult a sorozat, mi volt a célja, amikor létrehoztátok?
Keszég László: Szerettük volna, hogy ne csak és kizárólag szakszervezethez hasonlóan működjön a Magyar Színházi Társaság, illetve hogy a tevékenységi köre ne csak a POSZT-hoz kapcsolódjon, hanem ezek mellett képes legyen felmutatni kikerülhetetlen intellektuális eredményeket is. Természetesen továbbra is meg akartuk őrizni ernyőszervezet jellegét, amely bizonyos kérdésekben képviseli tagjait a hatalom felé, de fontos volt számunkra, hogy biztosítsuk a lehetőséget olyan vitafórumok megszületéséhez, amelyek a szakmai berkeken kívül is érdeklődésre tarthatnak számot a szélesebb közönség körében.
Seres Gerda: Egy érdekvédelmi szervezet működése ritkán látványos.
K. L.: Valóban. Több felől kaptuk azt a kritikát, hogy csak a Pécsi Országos Színházi Találkozó körüli tevékenységekben merül ki a Társaság tevékenysége, holott rengeteg minden mással is foglalkozik. Például kuratóriumokat, díjátadókat szervez. Ennek ellenére semmi másról nem lehetett hallani, csak a POSZT-ról. Én azt is éreztem, hogy vannak olyan csoportok, akik valamiféle pörölynek képzelték a szervezetet: ha valami felháborító történik, akkor majd a Társaság jól odacsap a megfelelő helyre. Ha pedig ez nem történt meg, akkor számos alkalommal megkaptuk, hogy nem csinálunk semmit.
Nagyon sokan azt gondolták korábban, hogy eljárt a szervezet felett az idő, én mégis azt gondolom, hogy ez egy olyan brand, aminek ha végighallgatod a történetét, akkor rájössz, hogy érdemes bele energiát fektetni. Én magam sem gondoltam, hogy 46 éves koromban azzal fogok foglalkozni a Magyar Színházi Társaság berkein belül, hogy hogyan legyen kiegyensúlyozott a magyar színházi élet, de azt gondolom, hogy nagyon is fontos feladatunk van: kapocsként működünk a hatalom és a szakma között, miközben folyik az arra irányuló munka is, hogy értékes szellemi termékeket hozzunk létre.

Keszég László (Fotó: Zsigmond László)
Tehát az volt a cél, hogy láthatóvá tegyétek a MSzT működését, illetve hogy fórumot hozzatok létre a szakmabeli és civil érdeklődők számára.
K. L.: Igen, de az is fontos volt, hogy megmutassuk, hogy meg tudunk újulni: a kicsit elfáradt szervezetbe megpróbáltunk újra életet vinni. Számos beszélgetésen alakultak ki parázs viták, de volt olyan is, amire a teljes egyetértés volt a jellemző. Eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam. Sokat utazom határon innen és túl is, és azt tapasztalom, hogy aki valamilyen formában kapcsolatba került a Jó kérdéssel, éppen itt járt Pesten és beugrott egy órára, vagy látta az összefoglaló videókat, az azt mondta, hogy nagyon jó az egész kezdeményezés. Nekem az is nagy örömöm, hogy megtaláltuk az egyensúlyt, nem nyilatkozó embereket lát a közönség a pódiumon ülni, hanem rengeteg a spontán pillanat, nemcsak a sztorizgatás megy, hanem elméleti szinten is értékelhető viták indultak el.
S. G.: Minden alkalommal meg kell találnunk azt a Laci által említett szűk mezsgyét, ahol fel tudjuk kelteni a szakma és a közönség érdeklődését is, sőt emellett még aktuálisak is tudunk lenni. A beszélgetésekre járó közönség – amennyire látom – a színház iránt érdeklődő, abszolút képben van, nem kell elmagyarázni nekik, mi az a TAO, vagy mik a zaklatási botrányok aktuális történései. Sőt, az is foglalkoztatja őket, amikor mondjuk a háttérszakmákról esik szó.
Gerda, egyébként te hogy kerültél bele ebbe az egészbe?
S. G.: Veiszer Alinda vezette a beszélgetéseket két évadon át, de egyéb elfoglaltságai miatt nem tudta tovább vállalni. Vajda Mártáék elkezdtek körbenézni, hogy ki vehetné át. Laci lelkes rádióhallgató, én meg g lelkes rádiós voltam, így eszébe jutottam. Felkértek, én pedig örömmel mondtam igent.

Seres Gerda és Keszég László (Fotó: Zsigmond László)
A témák hogy állnak össze?
K. L.: Erről Gerda tud többet mesélni. Ez számomra egy rendkívül misztikus dolog, inkább a hölgyekre hagyom, mert azt gondolom, hogy ők jobban értenek hozzá. Én maximum egy-egy gondolattal segítem őket ebben.
S. G.: Vajda Mártával és Papp Tímeával ötletetünk, Timi aktívan részt vesz a szervezésben is, nagyon tájékozott szakmailag. Két beszélgetés után azt látom, hogy bár nagyon fontos a téma, a résztvevőktől függ egy-egy beszélgetés minősége.. Ha a releváns kérdésekhez olyan vendégeket tudunk hívni, akik eltérő álláspontot képviselnek, akkor igazán pezsgő, izgalmas beszélgetések alakulhatnak ki.
Persze nincs könnyű dolgunk, mivel nagyon nehéz a résztvevők egyeztetése. Amikor kitaláljuk, hogy egy fórum miről szóljon, akkor 2-3 hónappal előre kell dolgoznunk, ennyivel korábban kötjük le a megszólalókat. Akik egyébként színészek, rendezők, díszlettervezők stb., tehát dolgoznak különböző produkciókban, gyakran nem is a fővárosban, hanem vidéken. Ilyen módon nagyon aktuális dolgokra ritkán tudunk reagálni. Ez nehézség, de mindig igyekszünk olyan témákat találni, ami a színházi világot is foglalkoztatja. Szerintem a következő pont ilyen lesz, ami a Messzire ment emberek – Magyar színházi alkotók külföldön címet viseli.
K. L.: Ez nagyon fontos, amiről Gerda beszélt, a jelenre való reagálás. Én kifejezetten örülök, hogy nem tud teljesen aktuális lenni a témaválasztás. Igazán húsbavágó problémákat, mint mondjuk a zaklatási botrány, vagy a TAO, nem lehet közönség előtt megbeszélni. Nem tudom, milyen fórumot igényelnek, de azon a 2-3 eseményen, amin hasonló témában részt vettem, ott megtapasztaltam, hogy ezek nem sikeresek. Nem mintha félnék attól, hogy aktualizálni kell… de szerintem nem ilyen módon.

Seres Gerda és Keszég László (Fotó: Zsigmond László)
Hanem?
K. L.: Én azt gondolom, hogy az ilyen kérdésekről írni kell, az a formája ennek. Ott jobban átgondolt mondatok kerülnek ki, hiszen mégiscsak van benne egy öncenzúra, alaposabban mérlegel a szerző. A fórumon ezzel ellentéteben meg azonnali reakció van, mondjuk valamilyen felfűtött állapotban…
S. G.: Ami felkorbácsolja az indulatokat, arról valóban nem lehet egy ilyen szituációban normálisan beszélni.
Gerda, hogy érzed magad ebben a szerepben? Picit más, mint a mikrofon mögött.
S. G.: Valóban más. Azt már az elején eltökéltem, hogy nekem nem az a dolgom, hogy ugyanúgy folytassam, ahogy Alinda csinálta. Egy hírrádióban dolgoztam 13 évig, szoknom kell a személyesebb hangvételű diskurzusokat. Meg kell találnom az egyensúlyt ebben, de ami fontos, hogy úgy tartsam kézben a beszélgetést, hogy közben az én véleményem nem tolom előtérbe. Jól érzem magam ebben, a pályám elején csináltam is ehhez hasonló fórumokat. Eddig még csak kettő volt, komoly következtetéseket nem vonnék le.
Nagyon jó, hogy ez a sorozat van, és hogy a netre is felkerül, a videókat olyanok is elérik, akik nem látogatnak el a Katonába, vagy vidéken vannak. Mindenkit érdekel a színház, mindenkit érdekel a kulisszák mögötti világ, és ezzel a sorozattal olyanokat is meg tudunk szólítani, akik egyébként kevésbé ismerik a Magyar Színházi Társaság tevékenységét, vagy esetleg a résztvevőket. Például a most következő fórumon résztvevő Láng Annamáriát.

Seres Gerda és Keszég László (Fotó: Zsigmond László)
Aki biztosan érdekeseket fog tudni mesélni a felvetett témáról.
K. L.: Igen. Most senki nincs olyan helyzetben, mint ő a színészek között, hogy leszerződtette egy elképesztően nívós külföldi színház, nevesül a bécsi Burgtheater. Mundruczó Kornél és Bodó Viktor nemzetközileg elismert alkotók, mondhatjuk azt is, hogy eléggé „beágyazott” helyzetben vannak ők is, de színészként Annamari szerződtetése egyedülálló.
S. G.: Ő fix pont volt a novemberi beszélgetés esetében, de azt azért be kell valljam, hogy a tervezésnél elindulunk egy remélt vendéglistával, és számos alkalommal előfordul, hogy ezt nem tudjuk megvalósítani, mert nem lehet megszervezni.
Elárulhatjátok már, hogy mi lesz a decemberi téma?
S. G.: A monodrámáról fogunk beszélgetni, de a résztvevők még egyeztetés alatt vannak.
K. L.: Azt szerintem már elmondhatjuk, hogy Járó Zsuzsa biztosan részt vesz majd a beszélgetésen.
Kiemelt kép: Seres Gerda és Keszég László (Fotó: Zsigmond László)