Az idén hetedik alkalommal megrendezett Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) záróakkordja volt vasárnap este az Idéző 1.84 társulat Kaleidoszkóp – Hommage á Bartók Béla című előadása, melyet a Nemzeti Színház Kaszás Attila termében tartottak.

A kéttagú társulatot 2016-ban hívta életre Tókos Attila és ifj. Zsuráfszky Zoltán. Előbbi a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szólistája, utóbbi pedig a Magyar Állami Népi Együttesé, ahol többnyire az autentikus, illetve színpadi néptánccal foglalkoznak. Emellett mindketten szélesebb spektrumon mozognak a táncművészeten belül. Társulatuk programjai a néptáncaink mozdulatkincsére is épülnek, ám ez kiegészül olyan különböző modern irányzatokkal, melyektől darabjaik táncszínházi, mi több, mozgásszínházi előadásokká avanzsálódnak. Közös munkájuk lényegisége is itt érhető tetten: a tradíció mentén haladva a revolúción keresztül elérni valami teljesen újat, progresszívet úgy, hogy közben egyik irány sem károsítja a másikat. Ebben a szellemiségben alkották meg az első két darabjukat is (TestVér, Közelítés), tavaly nyáron pedig elérkezett a harmadik premier is: a Kaleidoszkóp – Hommage á Bartók Béla.

Kaleidoszkóp – Hommage á Bartók Béla (Fotó: Rencz Norbert)

A darab zenei anyagának elkészítéséhez az alkotók Kiss-Balbinat Ádám népzenészt, illetve Szabó Marcell zongoristát kérték fel, akik minden további nélkül igent mondtak, hiszen Bartók munkássága és zsenialitása mindannyiuk számára követendő példa. A meghívott művészek hangszereik megszólaltatásán túl többre is vállalkoztak: részt vesznek mozgásokban és táncban, mellyel építik a produkciót. A 60 perces előadás fő problematikája Bartók Béla jól megkülönböztethető 4 arcának bemutatása: a zeneszerző, az innovátor, a népzenekutató és az előadóművész. Bár az előadók négyen vitték színpadra a művet, logikus lenne azt gondolni, hogy az imént felsorolt karakterekből egyet-egyet alakítanak, ám ez nem így van, legalábbis légiesebbek a határok. A mű domináns, visszatérő tétele az Allegro Barbaro, mely hirtelen, feszültséget keltve tér vissza, különválasztva a jeleneteket. Továbbá elhangzanak más Bartók zongoradarabok Szabó Marcell által, akinek remek játékában megjelenik a mester zsenialitása. Ezt ellensúlyozva, vagy éppen kiegyenlítve csendül fel eredeti, tiszta népzene, természetesen Bartók gyűjtéseiből, Kiss-Balbinat Ádám hegedűjéből. Így találkozik, Bartók által, a művészek játékán keresztül a nemzeti zenei hagyomány az európai zenei hagyományokkal.

Kaleidoszkóp – Hommage á Bartók Béla (Fotó: Rencz Norbert)

Érdekes látni, ahogy az erre a masszív zenei palettára készült koreográfiák kiteljesednek a szemünk előtt, hiszen a táncban is a bartóki kettősséget próbálják megragadni, úgy, hogy a koreográfiák is tartalmaznak néptánc, illetve kortárs elemeket egyaránt. A négyes színpadra állít a darabban népzene gyűjtést; foglalkozik Bartók emigrációjával, találhatunk utalást szegénységére, korai útkereséseire is.

A darab úgy végződik, ahogy kezdődik: művész hajol, néző tapsol. Ez a keretes szerkezet az alkotók szerint üzenet azoknak, akik a világhírű magyar zenetudós munkássága, szellemi öröksége oldalvizén próbálnak maguknak hírnevet szerezni, sikert aratni szerte a nagyvilágban valódi és önzetlen művészi munka nélkül.

Kaleidoszkóp – Hommage á Bartók Béla (Fotó: Rencz Norbert)

A Kaleidoszkóp – Hommage á Bartók Béla című előadás 2021-ben, Bartók Béla emlékévben került bemutatásra, az NKA Imre Zoltán programjának segítségével.

Zene: Bartók Béla, Kiss-Balbinat Ádám és Szabó Marcell
Fénytervező/ Technikus: Patai Roland
Tánc/Koreográfia: Ifj. Zsuráfszky Zoltán és Tókos Attila

Kiemelt kép: Szabó Marcell, Kiss-Balbinat Ádám, Tókos Attila és ifj. Zsuráfszky Zoltán. (Fotó: Rencz Norbert)