A Győri Nemzeti Színház idei utolsó előtti nagyszínházi bemutatója Carlo Goldoni Chioggiai csetepaté című vígjátéka volt, amely március 7-én debütált Szűcs Gábor rendezésében. Az olasz komédia legnagyobb mesterének kétfelvonásos történetét immáron tizenegyedik alkalommal tűzte magyarországi színház a repertoárjára.
A történet Chioggiában játszódik, a kis Velence néven is ismert városkában, ahol maga Goldoni is élt néhány évig. Hősei az egyszerű nép gyermekei: asszonyok, akik férjeiket várják haza a hosszú tengeri utakról, és fiatal lányok, akik a halászok közül szeretnének férjet választani maguknak. A darab nyitóképében Libera (Molnár Judit), Orsetta (Sík Frida), Checca (Kiss Tünde), Pasqua (Szina Kinga) és Lucietta (Mihályi Orsi) éppen csipkeveréssel ütik el az időt, amíg a halászhajó érkezésére várnak. A hangulat felhőtlen, vidám pletykálkodásukat azonban Toffolo felbukkanása megzavarja. A fiatal férfi Checca után epekedik, ám ahelyett, hogy neki tenné a szépet, más menyasszonya körül legyeskedik, Lucietta pedig örömmel veszi a heves flörtölést, még a sütőtököt is elfogadja a széltolótól (igen, valóban tökről van szó, és bizony ez számos verbális poén alapját képezi majd a későbbiekben…).
Nagy Balázs és Szina Kinga a Chioggiai csetepatéban (Fotó: Zsigmond László)
Toffolo persze nem csak a hölgyek között szít feszültséget, a hazaérkező férfiak sem ússzák meg a veszekedést: Titta Nane (Nagy Balázs) féltékenységből kiadja Lucietta útját, ahogy Beppe (Kolnai Kovács Gergely) sem akarja már elvenni Orsettát, az apák, Fortunato (Fejszés Attila) és Toni (Jáger András) meg csak kapkodják a fejüket a felfordulás láttán. Nincs mese, Isidoronak (Molnár Erik), a büntetőbírósági jegyzőnek kell felfejteni a bonyolult konfliktushelyzet szálait, az eljárás pedig számos kacagtató pillanatot szül, mire a végére mindenki a maga választottja mellé kerül.
A Chioggiai csetepatéhoz hasonló komédiáknál két nagyon fontos dologra kell az alkotóknak odafigyelnie, hogy működjenek: az egyik a szereplők összeválogatása. Itt nincs lehetőség nagy egyéni teljesítményekre, hiszen a legtöbb jelenetben mindenki a színen van, és mindenkinek működnie kell mindenkivel. A másik pedig pont ehhez kapcsolódik: a ritmus. Csak akkor jönnek ki a poénok, ha minden mondat és mozdulat a megfelelő pillanatban indul el, és a megfelelő helyre érkezik. Szűcs Gábor mindkettőt tökéletesen megoldotta: színészeivel addig csiszoltatta a jelenteket, amíg az utolsó apró gesztus és hangsúly is oda nem került, ahol a legnagyobb hatást tudja kiváltani. Ez a felkészültség pedig kifizetődik, a nézőtéren alig van ideje egy-egy kacajnak elhalnia, már érkezik is a következő poén.
Látszik, hogy a színészek is élvezik a darab minden percét, nincs erőlködés senki játékában: Fejszés Attilának az első elhadart mondatai után bőven elég csak színre lépnie, máris nevetés a jutalma. Mihályi Orsi az erkélyjelenetben a legemlékezetesebb: ahogy Nagy Balázshoz hajigálja a cipőit, az már igazi merénylet a rekeszizmok ellen, mint ahogy Kolnai Kovács Gergely minden egyes gesztusa is az, egyszerűen nem lehet nem nevetni a mozgásán. Sorolhatnám még hosszan az emlékezetes pillanatokat, bőven akadt belőlük a két felvonásos előadásban.
Nagy Balázs, Molnár Erik, Járai Máté és Szikra József a Chioggiai csetepatéban (Fotó: Zsigmond László)
Az olasz tengerparti városka miliőjét tökéletesen leképező díszlet Libor Katalin munkája, aki a házak ablakaival vagy éppen a halárusbódé szűkösségével sorra tágítja a színészek mozgásterét, újabb és újabb lehetőségeket megnyitva a poénok előtt. A jelmezek is hozzájárulnak a karakterek elrajzoltságához: a Nagy Balázsra felfestett tetoválások, Szina Kinga és Mihályi Orsi lábait sűrűn szabadon hagyó ruhák mind a karakterek legviccesebb tulajdonságainak kidomborítására szolgálnak.
A március 11-én életbelépett rendkívüli jogrend és veszélyhelyzet értelmében ugyan most a Győri Nemzeti Színház sem játszik, de a rendelkezések visszavonását követően, amikor újraindul Magyarországon a kulturális élet, a Chioggiai csetepaté pont az a darab lesz, amelyre érdemes lesz beülni a nézőknek, hiszen könnyed humorával képes elfeledtetni minden nehézséget, amely a következő hetekben vár ránk – legalább néhány órára.
Kiemelt kép: Sík Frida és Mihályi Orsi a Chioggiai csetepatéban (Fotó: Zsigmond László)
