Ma ünnepli 78. születésnapját Jordán Tamás, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, színigazgató, főiskolai docens, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Jordán Tamás 1943. január 15-én született, Budapesten. A József Attila Gimnázium elvégzése után azonnal jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ám nem vették fel, így földmérőként szerzett diplomát a Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem mérnöki karán. Bálint András, aki gyermekkori jóbarátja, 1961-ben elhívta az Egyetemi Színpadhoz, ahol együtt játszott Fodor Tamással és Halász Péterrel is. 1970-től főleg keresetkiegészítésként vállalt színészi feladatokat, ám annyira felkapott lett, hogy 1972-ben az Országos Rendező Iroda kiállította számára az igazolást, hogy színész, így leszerződhetett a 25. Színházhoz. 2003-ban nevezték ki a Nemzeti Színház igazgatójának, az ötéves ciklust követően Szombathelyen megalapította a Weöres Sándor Színházat, amelynek azóta is igazgatója. Megbízatása 2021. január 31-én jár le, és mint ahogyan tavaly bejelentette, nem pályázza meg a következő ciklust. 2002 és 2006 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem osztályvezető tanára, 2007-től a Berzsenyi Dániel Főiskola docense, 2008-tól pedig a Nyugat-magyarországi Egyetem Művészeti, Nevelés- és Sporttudományi Kar Színházművészeti Intézeti Tanszékének vezetője.
Mind színpadon, mind a televízióban és a filmvásznon számos szerepben láthatták a nézők, rendezései az ország több színházában futottak nagy sikerrel. Színházi szerepeinek a száma meghaladja a 200-at, olyan darabokban volt látható többek között, mint a Szókratész védőbeszéde (Szókratész), a Zsugori uram telhetetlen, fösvény ember (Zsugori uram), A Mester és Margarita (A Mester, Jesua Ha-Nocri), a Képmutatók cselszövése (Molière), a Marat/Sade (De Sade márki), a Cseresznyéskert (Gájev), a Bernarda Alba háza (Bernarda Alba), a Szent Johanna (Warwick gróf), A kopasz énekesnő (Mr. Smith), a Godot-ra várva (Vladimir), Az öngyilkos (Alexandr Petrovics Kalábuskin), A kétfejű fenevad (Lipót), a Sirály (Trigorin), Az ügynök halála (Ben bácsi), Kabaré (Schultz úr), a Rokonok (Berci bácsi), az Én és a kisöcsém (Zolestyák), a Carousel – Liliom (Rendőrkapitány, Égi fogalmazó) vagy A salemi boszorkányok (Giles Corey). Visszatérő művésze a Rózsavölgyi Szalon előadásainak is, jelenleg A két pápa, a Kései találkozás (A férfi), a romance.com (Benny) és a Salamon király szorong című előadásokban látható, ezen túl Szombathelyen az Equus (Martin Dysart) című klasszikusban is feltűnik.
Rendezéseinek száma túl van az 50-en, olyan ismert műveket állított színpadra, mint a Petra von Kant keserű könnyei, a Karneválvégi éjszaka, az Úri muri, a Buborékok, Az ember tragédiája, a Rokonok, a Terror, a Játék a kastélyban, a Black Comedy, A nők iskolája, a Karácsonyi ének, a Kabaré, Az ügynök halála, a Függöny fel!, valamint az ő nevéhez köthető a Szombathelyen 2013 óta minden évben megrendezésre kerülő Császárok napja sorozat darabjai is. Önálló estjei (Amit szívedbe rejtesz /József Attila Szabad ötletek jegyzéke című műve, verseivel kiegészítve/, Szólt az ember /Sebő Ferenccel közös József Attila-est/, Szókratész védőbeszéde /1992-től Horváth Ákossal, 2015-től Berkes Bencével közös előadás/, Széllel szembe – poénok és poémák /stand up est/) évtizedek óta nagy sikert aratnak, az ország számos pontján bemutatásra kerültek.
A filmvásznon először az 1971-es Staféta című játékfilmben bukkant fel, ezt követően olyan alkotásokban láthattuk, mint a Megáll az idő, a Szédülés, az Édes Emma, drága Böbe, a Sose halunk meg, a Szamba, A napfény íze, a Mansfeld, a Premier, a Szabadság, szerelem, a Megy a gőzös, a Szabadesés vagy a Testről és lélekről.
Jordán Tamás 1978-ban kapta meg a Jászai Mari-, 1996-ban a Kossuth-díjat, emellett kitüntették a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztjével, részesült Prima díjban, Jubileumi Prima Primissima díjban, illetve örökös tag a Halhatatlanok Társulatában. 2020. február 25-én választották a Nemzet Színészévé Andorai Péter helyére.
Kiemelt kép: Jordán Tamás (fotó: Éder Vera)