A kecskeméti Katona József Színház rendhagyó operett-előadással jelentkezik az idei Városmajori Szemlén. Az Állami Áruházat június 18-án láthatja a fővárosi közönség a Városmajori Szabadtéri Színpadon. A budapesti bemutató kapcsán a darab rendezőivel, a k2 Színház alapítóival, Fábián Péterrel és Benkó Bencével beszélgettünk.
Az Állami Áruház a kevésbé ismert operettek közé tartozik. Meséljetek kicsit erről a darabról, miben rejlik a különlegessége?
Péter: Ha maga a színdarab nem is, de a belőle készült film egy kultikus alkotás. A főbb szerepeket Gábor Miklós, Latabár Kálmán, Turay Ida és Feleki Kamill játszotta, Gertler Viktor rendezte. Az operett a mi generációnknak valóban ismeretlen lehet, de az idősebbek közül többen emlékeznek rá. Mi is csak annyit tudtunk róla, hogy Ascher Tamás az 1970-es években rendezett belőle egy korszakalkotó előadást Kaposváron. Ami a különlegessége, hogy ez az operetten belül egy nagyon mélyen az adott korba ágyazódott és a hatalom által generált műfajba tartozik, ún. termelési, propaganda operett. Ennek a műfajnak a művészet minden egyes ágában dicsőítenie kellett az adott politikai helyzetet. Ezt az Állami áruház tökéletesen kiszolgálja a maga egyszerű, ám nagyon jól megírt történetével.
Mennyire nyúlhattatok bele a történetbe?
Péter: A szerzői jogok miatt nem írhattuk át a szövegkönyvet, csak helyenként írtunk bele pár gondolatot. Úgy mondanám, hogy csinosítottunk a történeten, de dramaturgiai szempontból semmi sem változott. Izgalmas feladat volt számunkra ezt a műfajt a mába átültetni, megvizsgálni, hogy egy propaganda operett milyen kapcsolatban állhat a mi világunkkal.
Bence: Nem elhanyagolható, hogy a mű zeneileg nagyon rendben van, annak ellenére, hogy nem annyira ismertek a dalok. Amikor a zenei vezetővel és a karmesterrel végighallgattuk, mi magunk is rácsodálkoztunk, hogy mennyivel jobb a hangzásvilága, mint a Fekete Péternek, amit eredetileg rendeztünk volna Kecskeméten. Nem tudok jobb szót rá, zseniális, ezért is szomorú, hogy nagyon kevesen ismerik ezeket a dalokat. De most majd hátha változik a helyzet! (nevet)
Régóta dolgoztok együtt, de pontosan hogyan kell elképzelni, hogy egy darabnak két rendezője van? Ki az, aki instruál, akinek vita esetén a szava dönt?
Péter: Az évek során kialakult közöttünk a munkamegosztás, de szerencsére nagyjából hasonlóan gondolkodunk. Mielőtt a színészek elé állunk, addigra nagyon alaposan átbeszéljük a karaktereket, a fontosabb fordulatotokat, ők már a mi közös álláspontunkkal találkoznak.
Bence: Amikor próbálunk, akkor már nem keveredünk magunk között konfliktusba, főleg a színészek előtt nem. De mi nem is tartozunk azok közé a rendezők közé, akik mindent megmondanak, a próbákon rengeteget ötletelünk közösen, tulajdonképpen ez egy műhelymunka. A legfontosabb, hogy mi tudjuk előre, hogy mit szeretnénk, és ennek tekintetében osztjuk meg a munkát is. Amíg az egyikünk rendez, addig a másik nézi a próbát: roppant hasznos tud lenni a külső szem.
A vendégrendezések alkalmával mennyire nehéz új, számotokra ismeretlen társulattal dolgozni?
Bence: Ez attól függ, hogy milyen hamar találjuk meg a közös hangot a társulattal. Az Állami áruház esetében nagyon sok a fiatal színész, többségük még egyetemista. Elég hamar egymásra hangolódtunk, igazi társakká váltak a közös munkában.
A Városmajori Szemle mellett korábban meghívást kaptatok a POSZT-ra is, azonban az elmúlt napokban a szervezők lemondták az előadást, az alacsony számú jegyeladásra hivatkozva. Az eset nagy port kavart, jelenleg az újbóli műsorra tűzés feltételhez kötött. (600 e-mailes megkeresés után nyitják meg újra a jegyértékesítést.) Valóban kevés számú jegy fogyott vagy egyéb indok is áll a háttérben?
Bence: Ezt mi magunk sem tudjuk, és feltehetőleg soha nem is fog kiderülni. Számomra elég zavaros ez a helyzet.
Péter: Én korábban még soha nem hallottam olyat, hogy egy hónappal korábban mondanak le előadást, csak azért, mert még nem kelt el elég jegy az adott darabra. Ez így, önmagában gyanús állítás, ahogy az egész helyzet is. Ez az újbóli jegyértékesítési lehetőség a megszabott feltételekkel elég ködös.
Bence: Elég visszás információk jutottak vissza hozzánk is, hogy kinek, hova sikerült jegyet vennie. Nem tudjuk, mi az igazság, és valószínűleg a szervezők nem is fogják elárulni nekünk. Mindeközben jó volt látni, hogy azért nem maradt mindenki csendben. Köszönet azoknak az újságíróknak, nézőknek és szakmabelieknek, akik hangot adtak annak, hogy ez így nincs rendben.
Jövőre a Ludas Matyit fogjátok színpadra állítani Szegeden. A sajtóközleményben úgy szerepelt, hogy ez egy átirat lesz.
Péter: Fazekas Mihálynak már lejártak a jogai, így végre azt csinálhatunk a művel, amit akarunk, és nem szólhat bele senki. (nevet) Az eredeti műből indulunk ki mi is, áttekintjük a jelentősebb feldolgozásokat, de szeretnénk egy saját Ludas Matyit, ami természetesen ugyanúgy gyerekdarab marad.
Bence: Amit kiemelnék még, hogy zenés változatban gondolkodunk, Zságer-Varga Ákos lesz a zeneszerző.
A k2 társulatát szeptembertől Gyöngy Zsuzsa és Király Dániel színművészek, Horváth Jenny és Szakács Ferenc látvány-, jelmez- és díszlettervezők, valamint Olasz Liza produkciós vezető és művészeti titkár erősíti. Mesélnétek valamit a következő évadról?
Péter: Május 20-án, 20 órakor a Stúdió K-ban lesz egy születésnapi rendezvényünk – az ötödik –, amire mindenkit szeretettel várunk. Ez a szokásos évadzáró eseményünk is egyben, itt jelentjük be a következő szezon bemutatóit is. Zömmel Budapesten fogunk dolgozni, a jelenlegi tervek szerint vidék tekintetében csak Szegeden fogunk rendezni. Az eddig legnagyobb vállalkozásunk lesz a Hamvas Béla regényéből készült Karnevál. A díszbemutatót a 12. Ördögkatlan Fesztiválon tartjuk, októbertől pedig a Benczúr Palotában fogjuk játszani. Ez egy gigászi vállalkozás a részünkről, egy 6 órás előadásról van szó. Emellett lesz tantermi előadásunk, ősszel a Nézőművészetisekkel, tavasszal a Dumaszínházasokkal közösen tervezünk egy-egy bemutatót. Előbbi a Szkénében, utóbbi a MU Színházban lesz majd látható. Ha minden jól alakul, télen Zsótér Sándor is fog rendezni nálunk.
Mennyiben befolyásolja a jövő évi működéseteket a kulturális TAO eltörlése, pontosabban az, hogy még mindig nincs fejlemény a független színházi szféra esetében?
Bence: Minket közvetlenül nem érintett a TAO megszűntetése, ezek felett a pénzek felett azok a befogadóhelyek rendelkeztek, ahol mi játszottunk. Minket az a veszély fenyeget, hogy végül az össze színház bezár, amely otthont adott nekünk, és ezáltal nem tudnak támogatni. Bárkivel, akivel eddig beszéltünk, azt nyilatkozta, hogy fogalma sincs arról, mi várható a jövőben. Nekik is csak a remény maradt. Elég kétségbeejtő a helyzet, főleg így, májusban, amikor már tudni kellene, hogy miből dolgozunk jövőre. Mi is küzdünk a fennmaradással, de idén először már mi is tudunk fogadni SZJA 1%-ot. Igaz, a felajánlás határideje lassan lejár, de a Facebook oldalunkon írtunk más, alternatív lehetőséget is azok számára, akik támogatni szeretnének minket.
A fővároson kívül hol találkozhat veletek még a közönség?
Bence: A fent említett darabokon túl, fut Miskolcon az Elza-trilógia három előadása, valamint a celldömölki Soltis Lajos Színházban látható további három rendezésünk: a Szigligeti Ede művéből készült A cigány és a Liliomfi, valamint egy zenés mesejáték, a Hantocska. Nagyon szerettünk ezzel a társulattal dolgozni, és legnagyobb örömünkre az előadásaink is sikeresek, szeretik a nézők.
Kiemelt kép: Benkó Bence és Fábián Péter (fotók: Nagy Szabi)