„Jó lenne, ha minden évben csinálhatnék egy filmet itthon” – interjú Oroszlán Szonjával

Magyarországon 2002 óta mindenki a Valami Amerika butácska, kicsit nyávogós, ám rendkívül szexis Timijével köti össze, akinek karakterét a színésznő tavaly már harmadik alkalommal öltötte magára. Kevesen gondolták volna, hogy a Kölcsönlakás kissé neurotikus, furán viselkedő írónőjének szerepére Dobó Kata pont őt fogja felkérni, pedig remekül hozta Szakács Petra karakterét a filmben. A forgatásról, és a tavaszi terveiről beszélgettünk Oroszlán Szonjával.

Milyen élmény volt a forgatás?

Imádtam! (nevet) Kata húsz éve az egyik legjobb barátnőm, nagyon nagy élmény volt végignézni, hogy rendez egy filmet, és persze az is, hogy lehetőséget kaptam játszani benne. Nem is akárhogy, egy tőlem egyáltalán nem megszokott szerepben. Balla Eszti osztálytársam volt a Színműn, ő is nagyon régi barátnőm, szóval óriási élmény volt a barátaimmal és általam nagyon kedvelt kollégákkal együtt dolgozni, jó forgatás volt.

Láttad előtte a darabot?

Nem, de amikor megkaptam a szerepet, akkor már úgy voltam vele, hogy nem is akarom. Azt gondoltam, hogy maradok a forgatókönyvnél, és az alapján találom ki a magam karakterét. Viszont most már biztosan meg fogom nézni, így hogy befejeztük a filmet.

Nagyon érdekes az írónő személyisége, akit játszol, közel állt hozzád?

Kata azt mondta, hogy azt szeretné, hogy nagyon másképp nézzek ki, és nagyon mást hozzak, mint amit eddig. Ettől én nagyon boldog voltam. A karakter kutyabolond része az teljesen én vagyok (nevet). Én is ennyire szeretem az állatokat, nem volt nehéz azokat a jeleneteket megoldani, amikor mutogatom a kutyás videókat, ugyanezt csinálom a magánéletemben a barátaimmal is… (nevet)

Jól volt megírva a szerep, és Kata nagyon tudta, hogy mit szeretne. Elképesztően jól vezette a színészeit, illetve az egész stábot. Ha volt egy kérdésem, akkor mindig pontos választ kaptam, el tudta mondani, hogy szerinte hogyan kellene, fix elképzelései voltak arról, hogy mi hogyan legyen. Bármikor meg lehetett állni, hogy ha bizonytalan voltam egy-egy mondatnál, tudtam kérdezni, és mindenre megvolt a válasza.

Volt lehetőség improvizálni?

Nem szeretek improvizálni. Arra persze volt lehetőség, hogy elmondjuk az ötleteinket, amit aztán megbeszéltünk, hogy megcsináljuk-e. Egy vígjátéknál nagyon nehéz is lenne egyébként, ennek a műfajnak van egy ritmusa, egy poén úgy születik meg, mint a zene, van egy kotta, amin végig kell menni. Nagyon pacekra kell játszani mindent, mert különben nem születik meg a poén. Ha hosszabb a szünet, már nem jó, ha rövidebb, akkor sem az igazi… szóval nagyon pontosan kell játszani, úgy hogy az improvizáció csak úgy fér bele, hogy előre meg van beszélve, hogy figyelj, most ezt tegyük hozzá, vagy próbáljuk ki oda… Aztán legfeljebb nem használjuk.

Van benne pedig gyakorlatod, gondolok itt a Mindenből egy van című sorozatra. Meglepő, hogy nem szereted.

Igen, és Beugrókat is csináltam. Improvizáció közben az agy egy teljesen másik helyre kapcsol, ébernek és nyitottnak kell lenni, teljesen más készségeket igényel, mint egy forgatás.

Felkértek a szerepre, vagy részt kellett venned castingon is?

Kata nagyon akart engem, de persze volt casting is, most már minden magyar filmnél van. Ő már ott is elképesztően felkészült volt, hatázottan elmondta, hogy ezt a karaktert milyenre akarja játszatni. Mindig jó olyan rendezővel dolgozni, aki korábban színész volt, mert pontosan tudja, hogy hogyan éljük meg a filmezés különböző szakaszait. Kata is tudta, hogy mi zajlik le bennünk, mert ő is ült már a másik oldalon. Egyébként mindig a casting a legnehezebb, mert ott még nem azt csinálod, amit a filmben fogsz majd ideális esetben játszani… igazából fogalmad sincs, hogy mit akarnak tőled, ezért csak valamit hozol, amit a legjobbnak gondolsz, és reméled, hogy meglátják azt benne, amit keresnek.

Kata már rögtön az elején elmondta, hogy mit csináljak, hogyan játsszak, és ez az egész forgatásra jellemző volt, ami mindig nagyon jó egy színésznek. Nem csak rendezőként, hanem színészként is gondolkodott. Tudta, hogy az adott jeleneten belül milyen nehézségeink lehetnek.

Elég rövid volt a forgatás, ugye?

Igen. A film nagy részét stúdióban vettük fel, felépítették és berendezték a lakást, ahol játszódik. Ez egyrészt megkönnyítette az életünket, mert nem kellett rohangálni a helyszínek között. Másrészt nehézség is volt, mert egy kicsi térben úgy játszani, hogy színes és pörgős legyen minden jelenet, az azért nem könnyű.

Abszolút nem látszik egyébként, hogy stúdióban forgattátok.

Ugye? Nagyon jól néz ki, nagyon szépek lettek a fények, a díszlet, a jelmezek… az egész látvány nagyon hatásos szerintem. Most láttam én is először a filmet veletek. Nagyon gyorsan végigment az egész, én még tudtam volna nézni (nevet). Nagyon szerethetők a karakterek, egyre jobban érdekel, hogy mi lesz velük, egy pillanatra sem lankad a figyelmed közben. Nézed, nézed, nézed… közben meg élvezed, jókat nevetsz, mert szórakoztató. Szerintem nagyon szerethető az egész.

Milyen feladataid lesznek a közeljövőben?

Itthon most nem lesz, de májusban kint Amerikában forgatok egy filmet. Kecksburg a címe, scifi, ami a 60-as években játszódik egy amerikai kisvárosban, érdekes a karakterem is, meg az egész időszak korrajza. Igaz történeten alapszik, nagyon várom, hogy elkezdjük.

Meglátjuk, hogy ettől, hogy most 20 év után eljátszottam egy másfajta karaktert, hogyan alakul a hazai pályafutásom következő 20 éve (nevet). Nagyon szívesen jövök dolgozni, ahogy tavaly is hazajöttem a Valami Amerika 3 és a Kölcsönlakás forgatására. Jó lenne, ha minden évben csinálhatnék egy filmet itthon, ettől nagyon boldog lennék (mosolyog).