„Jó érzés, hogy a Tháliába tartozom” – interjú Szinetár Dórával

A színházi átigazolások egyik legnagyobb meglepetése Szinetár Dóra távozása az Operett Színházból. Új időszak kezdődik az életében, hosszú évek után a Thália Színház tagja lett. A váltásról és a Thália Színházhoz való kötődéséről is beszélgettünk a népszerű színésznővel.

Számomra meglepetés volt, hogy színházat váltottál. Hirtelen felindulásból döntöttél vagy régóta érlelődött a gondolat?

Mindig is érlelődött. Sokszor szerettem volna jó messzire szerződni, egyszer el is mentem, de visszatértem. Ha bárhova hívtak egy szerepre, akkor is mindig tudtam, hogy az Operettbe tartozom. De attól, hogy most lesz prózai szerepem is, nem mondok nemet a zenés színháznak, az Operettszínháznak mondtam búcsút. Egy időre mindenképpen.

Az idei évadtól egyáltalán nem is játszol már ott?

Bár úgy volt, hogy igen, végül mégsem. Volt olyan terv, hogy a Rebecca-ban maradok, az elmúlt 15 év egyik legcsodálatosabb előadásának tartom, nagyon szerettem, sajnálom, hogy így alakult, de elfogadom a döntést.

Hány éves tagságnak lett most vége?

27 éve álltam először az Operett színpadán, 24 éven át nem voltam tag máshol. Mindenki úgy is könyvelt el, hogy én Operettes vagyok, és most sem azt mondom, hogy soha többet be nem teszem oda a lábamat. De most már a Tháliához tartozom, és ez számomra nagyon jól hangzik.

Biztonságot ad neked a társulati tagság?

Igen, de nem kizárólag egzisztenciális téren. Szeretek tartozni valahova.

Van benned tüske?

Ha visszatekintek az elmúlt évekre, akkor azt látom, hogy voltak jó és rossz időszakok egyaránt. De ha mérleget kell vonnom, akkor a jó irányába dől a nyelve.

Volt nagy, könnyes búcsú?

Semmilyen búcsú nem volt, ebben közrejátszott a vírus is. Én a magam módján elbúcsúztam az Ének az esőben-től a közösségi oldalamon. Muszáj volt legalább magamban lezárnom ezt a nem rövid korszakot.

Említetted, hogy jó messzire akartál szerződni, ehhez képest az úttest másik oldalára mentél. Hogy jött képbe a Thália Színház?

Schell Judit hívott egyik nap, nem is igazán értettem, arra gondoltam, hogy nemrég véletlenül összefutottunk és másfél órát beszélgettünk anyukás, gyerekes témákról, hogy ezzel kapcsolatban szeretne valamit mondani. Aztán eljött megnézni egyik este a színházba, majd utána kérte, hogy beszéljünk a jövőről. Elég lassan esett le, hogy mire megy ki az egész. Elmondta, hogy egy évre szabadságolja magát színészként, hogy építik a társulatot és nekik szükségük lenne rám. Nagyon jólesett.

Mennyit gondolkodtál a válaszon?

Tulajdonképpen nem nagyon kellett rá aludnom. Ha Juci nem hív fel, akkor valószínűleg még mindig az Operettben lennék, de ez a jelen helyzetben nem lenne jó senkinek. Ez a hívás a legjobbkor érkezett.

Milyen feladatok várnak rád?

Amikor Juci mondta, hogy az ő szerepeit is át kellene venni, kicsit megijedtem, mert hat előadásban játszott. Végül Mórocz Adriennel osztozunk, 3-3 előadáson és lesz két új bemutatóm is. A napokban kezdődtek az Illatszertár olvasópróbái, amitől különösen boldog vagyok, Balázs kisasszony csodaszép szerep, és bár nagyon szeretem a musicaleket, de ha már egy prózai társulathoz szerződtem, jól esik a műfaj egyik klasszikusával kezdeni.

Egy évre szerződtél. Juci visszajön és mi lesz onnantól?

Technikailag mindenki mindig egy évre szerződik ide. De mostantól a társulathoz tartozom, és az átvett szerepeket én viszem majd tovább.

Mennyire voltál naprakész a Thália előadásaival?

Egyik színházzal kapcsolatban sem vagyok képben, pici még a legkisebb gyerekem, nem igazán volt időm előadásokat nézni sehol. A Legszebb Férfikort-t, és a Bernd Rózá-t láttam, az utóbbi különösen levett a lábamról. Gyönyörű előadás, és nagyon komoly színészi feladat. Arról nem is beszélve, hogy remek színészek vannak a Tháliában, akikkel büszkeség lesz együtt játszani. Voltam az évadzáron, nyáron, aztán ruhapróbán, olvasópróbán. Tátott szájjal nézem, hogy minden a körül forog, hogy az itt dolgozók jól érezzék magukat. A nézőké a prioritás természetesen, de az is fontos, hogy nekünk, művészeknek, alkotóknak jó legyen. El nem tudom mondani, hogy mennyire vágytam, egy ilyen helyre.

Milyen volt a fogadtatásod?

Még nem sokat találkoztunk, most kezdődtek a próbák. A kollégák nagy részét ismerem, Molnár Piroskával többször játszottam, pont a Thália épületében is, Szabó Győzővel is, Vida Petivel is dolgoztam már együtt. Akivel nem is találkoztunk még színpadon, velük is valahonnan ismerjük egymást. Ez egy kicsi szakma.

Amikor elindult az évad és először jöttél a Tháliába nem volt furcsa érzés?

13 éves voltam, amikor itt játszottuk a Nyomorultak-at, 14, amikor a számomra emblematikus Légy jó mindhalálig-ot. Nagyon régóta ismerem az épületet és sokat jártam előadásokra. Édesanyám ott kezdett Kazimir Károlynál és hosszú éveken át ott játszott, édesapám pedig ott rendezte az első magyar musical-t, csak akkor még nem Thália, hanem Petőfi Színház volt. Amikor 8 éve elszerződtem az Operettből, az első utam Kálomista Gáborhoz vezetett, bejelentkeztem, hogy nagyon szívesen ideszerződnék. Kedves volt, de akkor még nem látta át pontosan a társulati létet, a jövőt. De azt gondolom, minden jókor történik, nekem is fontos dolgaim voltak máshol az elmúlt években. Ezzel együtt, ha bármikor azon gondolkodtam, hogy hova mennék szívesen, akkor mindig a Thália jutott eszembe, és máshol nem is kerestem a helyem, csak itt. Mindig is úgy éreztem, ebben a színházban minden szempontból megtaláltak egy arany középutat. Ami nekem az életem mostani szakaszában nagyon fontos.

A döntést, hogy váltasz egyedül hoztad meg vagy kikérted a családod véleményét?

Nem úgy mondanám, hogy kikértem a véleményüket, hanem, hogy megbeszéltük. De nemcsak a családommal, kollégákkal és barátokkal is beszéltem erről. Mindenki egyöntetűen azt mondta, hogy lépjek.

Nálatok a családban mindenki színész, tudtok otthon nem színházról beszélni?

Persze! Sőt, voltak olyan megállapodások, hogy bizonyos neveket este 8 után és a vasárnapi ebédnél nem ejtünk ki a szánkon. Ma már enyhültek a szabályok, de színház nélkül is van rengeteg megbeszélnivalónk.

Kiemelt kép: Szinetár Dóra (fotó: Steindl Gabriella)